Elégedetlen jobboldaliak találkozója

Hogyan tovább? Ez volt a címe a Jobboldali Demokraták Társasága második alkalommal meghirdetett hagyományteremtő rendezvényének, amelyet Visegrádon tartottak szombaton. Az előadás-sorozat alcíméül az Útkeresés, megújulás, összefogás az új jobboldalért szlogent választották, s mint ahogy Molnár Tamás, a társaság egyik tagja bevezetőjében utalt rá: a Jobboldali Demokraták Társaságát egyértelműen a jobbító szándék vezette.

Az előadások és az egymás közötti diskurzusok viszszatérő dilemmája volt: vajon a magyarországi jobboldalnak a választási vereség okainak elemzése, őszinte feltárása hozhatja-e meg a megújulást, vagy pedig egy évvel a kormányváltás után még mindig az elhallgatás, a jótékony homály fenntartása lehet-e az érdeke? A válasz szinte egyöntetűen fogalmazódott meg a több száz fős összejövetelen: csakis az elemzés hozhatja meg a jobboldali megújulást, még akkor is, ha ez sokszor látszólag önkínzó, mások érdekeit negatívan érintő módon történik meg. Az a kérdés már inkább nem az előadásokban, hanem a hallgatóság belső disputáiban, értékelésében került felszínre: mi erősíti azt a káros, mondhatni álszent hagyományt a magyarországi jobboldali politizálásban, hogy a hibákra, elmaradt vagy rossz döntésekre kíméletlen rámutatás mindig a bomlasztás vádját vonja maga után? Miként lehetséges, hogy a politikai baloldalon a többosztatúság, az egymással homlokegyenest ellentmondó vélemények szinte soha nem keltenek negatív visszhangot, s a bírálatokat gond nélkül tudják integrálni a baloldali közszereplők?

Az elemzés hasznáról

Lovas István közíró arra emlékeztetett előadásában, hogy egy évvel ezelőtt Visegrádon azt ajánlotta másokkal, Makovecz Imrével, Döbrentei Kornéllal együtt: merjünk bátrak lenni! A felszólítás azonban pusztába kiáltott szó maradt, azóta túl vagyunk a sikertelen választáson, így előadása címéül azt a szlogent választotta: Az elemzés nem az ördögtől való. Felelevenítette az első rendszerváltó kormány elmaradt intézkedéseit, s utalt rá: sok hibát elkerülhettünk volna, ha már akkor levonjuk a konzekvenciákat. A Fidesz-kormány azonban épp olyan ellenszenvet tanúsított a vereség elemzésével kapcsolatban, mint jobboldali elődje. Nem vizsgálták meg például azt sem, hogy Kövér László kijelentése, amely szerint a sajtó természeténél fogva mindenütt baloldali, nem komolytalan állítás-e, s azt sem vették górcső alá, hogy a közmédia kiegyensúlyozására tett lépéseik jók voltak-e – szögezte le Lovas István. A Fidesz tehát nem nézett szembe saját hibáival, mulasztásaival, pedig Lovas szerint kell egy csapat, amely megtervezi a médiában, miként lehet megteremteni az egyensúlyt, ha 2006-ban hatalomra kerülnek, amit ő szívből kíván. A közíró értékítélete egyértelmű: a felelősöket nem jelölték ki, vagy improvizáltak, így kerülhetett sor a kereskedelmi televíziók többmilliárdos áfatartozásának elengedésére. Vagy arra, hogy az ORTT a Legfelsőbb Bíróság jogerős döntése ellenére sem zárta be az RTL Klubot. Lovas István ugyanebbe a kategóriába sorolta azt a szomorú tényt is, hogy a polgári kormány politikusai a másik oldal embereiben bíztak. Példaként említette Ragáts Imre jelenlegi MTV-elnököt, aki az előző ciklusban ugyanott gazdasági igazgatóként ténykedhetett.

Lovas következtetése: ha a jobboldali elemzés követelése egyenlő a radikalizmussal, reméli, hogy egy jobboldali erő ezt vállalni fogja, és épp oly könyörtelenül teszi meg, mint amilyen könyörtelenséggel a baloldal lép fel a másként gondolkodókkal szemben, miközben a választóknak a társadalmi békéről papol. Lovas István úgy véli: a Fidesz ezt fordítva csinálta, harcias retorikájának füstje jóformán a semmire borított jótékony ködfátylat. Visegrádon azonban az elemzés a módi – jelentette ki, s hozzáfűzte: a jobboldal sikere érdekében a kampányban világos fejjel világos célokért kell küzdenünk, s nem olyan embereknek kell tetszenünk, akik a Friderikuszok érdekében aratnak. Inkább olyanoknak, akik a magyar nemzet érdekében dolgoznak, legalább olyan radikális hévvel, mint ahogy az ellenfél védi a saját érdekeit.

Zsákutcában a baloldal

Tóth Gy. László politológus szerint a baloldal világszerte válságban van. Elemzésében rámutatott: nem véletlen, hogy az MSZP-s politikusok a jobboldali értékeket szeretnék ötvözni saját korszerűtlenné és meghaladottá vált látszatértékeikkel. Példaként Gyurcsány Ferenc újsütetű minisztert említette, aki már rájött arra, hogy a baloldal zsákutcába került. Tóth Gy. László úgy véli, az is önmagáért beszél, hogy az egy évvel ezelőtti kormányváltás után a gazdasági élet szinte minden pozíciójába olyan emberek kerültek, akik Gyurcsány cégével valamilyen kapcsolatban voltak. Az új tárcatulajdonos önvallomása, mely szerint saját kapcsolatait mozgósította vagyona létrehozatalakor, szintén önleleplező. Ennyit a társadalmi javak igazságos újraelosztásáról a rendszerváltással összefüggésben – mondta a politológus. Hozzáfűzte: a jelenlegi hatalom kártékony társaság, szociológiai értelemben nem is párt, amelynek nincs jövője, csak akkor, ha a politikai jobboldal olyan szervezetlen, mint jelenleg. Pedig a jobboldal értékek tekintetében jól áll – vitte tovább a gondolatsort Tóth Gy. László, aki a sikertelenség okát abban látja, hogy nem alakult ki Magyarországon igazi jobboldali párt. A Fideszt light colához hasonlította, amelyben sok a megélhetési politikus, s többen kényszeresen meg akarnak felelni a baloldalon is, mert tudják, csak így csinálhatnak karriert. A politológus szalon-jobboldaliakként aposztrofálta a volt kormányzó pártnak ezt a szegmensét, s úgy vélte: ha az ellenfél agreszszív, kíméletlen eszközökkel tör ellenfeleire, a jobboldalon sem lehet glaszékesztyűben sikerrel mérkőzést vívni. Szerinte véget kell vetni annak a lakájszemléletnek, amellyel az értelmiség egy része a jobboldal vezető politikusaihoz viszonyul. Úgy látja, a Fidesz-kongresszuson a tisztikar megváltoztatásának is el kell következnie. Tóth Gy. László mégsem tartja magát pesszimistának: meggyőződése, hogy a baloldal a következő választásoknak százszázalékos válsággal fog nekimenni, mint ahogy az is biztos, ha a jobboldal képes integrálni saját erőit, hosszú távú kormányzással számolhat.

Nem elég lelkesedni

A fenti két, nagy érdeklődést kiváltó gondolatsorhoz szervesen illeszkedett más jobboldali személyiségek előadása is. Makovecz Imre építész a gyakorlati teendőkre hívta fel a figyelmet, s mint mondta: lehet lelkesedni ügyekért, szidni a D–209-est, de hogy a szülőföldet saját birtokba vegyük, cselekednünk is kell. A magyar vállalkozások nem tudnak a jelenlegi közegben „labdába rúgni” az EU-ban, így a magyar földdel való intenzív foglalkozás, maga a földvásárlás kulcsszerepet kaphat a jövőben. Döbrentei Kornél költő is a hogyan továbbra kereste a választ. Úgy fogalmazott: ne így. A közelmúlt történelmét elemző beszédében arra emlékeztetett, hogy a baloldali erőknek végül sikerült az oly kárhoztatott Horthy-rendszer hárommillió koldusából, a kilencmillió koldus országává tenni Magyarországot. Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője úgy látta: egyre öntevékenyebb és szervezettebb a jobboldali civil társadalom, így előbb-utóbb olyan politikusokat választhat ki magából, akik hasonlóan eredményesek lehetnek. Kovács Dávid, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke szintén bírálta a jobboldali politizálás jelenlegi letéteményeseit, ám mint mondta: hiszi, hogy az igazság azok oldalán van, akik 1989-ben még őszinte hittel remélték a valódi rendszerváltozást, s azok oldalán, akik 1956-ban részt vettek a forradalomban. Molnár Tamás bejelentette: az Inconnu csoport többi tagjával együtt felvételét kéri a Jobbik Magyarországért Mozgalomba.