Elsötétítés

Szálla alá poklokra. Szálltam alá poklokra. Nem elég, hogy a valóságshow-ban. Most már a Luciferben is. Ez afféle erősen társalkodó, mondhatnók, trafikáló műsor, anekdotákra és jópofaságra kihegyezve. A jupiterlámpák felvétel alatt szinte füstölögve világítanak, így illik a sötétség fejedelméhez. A fény engem is karéjoz, amerre csak megyek, összenéznek, nézd, egy valódi sztár. Ilyen se volt eddig, oppá. Star: magyarul csillag, mely fénylik. Lucifer szemantikailag, ha megbolygatjuk mint Luxifer: fényhozó.
Amióta Zarathusztrának átadta helyét Irán s a sokféle imám, s amióta a gnózis, akárcsak egy súgólyukba zuhant színész, a feledés örök hullámsírjába merült, azóta vív a hasonlati térben fény és árnyék örök küzdelmet, s akkor most még Határ Győző optikus reflexívjéről szó sem esett.
Lucifer, a sötétség fejedelme ugyanúgy fényhatás, miként az örök világosság, mely halálnak halálakor fényeskedik nekünk. Vagyis a végső, nagy elsötétítés idején fényeskedik nekünk. A felvilágosodás ugyancsak fényből fény felé vezetett; a sötét babonák, a könyvégetések és lidércfények világából az ész, a ráció, a tudás világosságába.
Pillangópelerinek a világítótesten, szárnyak a szemen, de itt a szem sugárzik, él, és a lepel hal bele abba, hogy borít. Hogy valami fölé borul. Napvilágra jönni nehéz. Fénytől fényig érni meg pislogás nélkül még nehezebb. A vak hit és az értelem fényei sokszor nehezen fényképezhetők egymásra.
Gondolj bele, hány imát, asztrológiai konstellációt, bűnbánatot, átkot és számmisztikai jóslatot idéztek meg szeretteik köré a gyermekágyi lázban meghalt anyák. A vak hit fényei, bizony. A lidérc fényei. Aztán jött Semmelweis, és megállapította, hogy egyszerű a dolog: csak épp kezet kell mosni. Ennyi az egész. A felvilágosodás fénye. Csakhogy dramaturgiailag ez hihetetlenül snassz. Ami miatt az anyák túlélnek, az piti ahhoz képest, ahogy meghaltak. Elménkbe nem fér, hogy egy olyan sorsszerű és a maximálisnál is nagyobb értékű s érvényű valami, mint egy anyaélet olyan kisstílű valamitől függhet, mint hogy kezet mosunk-e vagy sem. Nehezen hihető, hogy az élet-halál kérdések nem mindig nagyok. Ha csak a stílust tekintjük, élet és halál kérdéseihez jobban illik végső megoldásként a kristálygömb, a ráolvasás, a titok és a szentség, mint a higiénia. Ha kezet mosni elég, akkor mindazok a vélt fátumforgatókönyvek, melyeket a vérmérgezés miatt elhunyt anyák mögé képzeltek eleink, érvénytelenek. Az magasztosság üldözötté válik, ha a metafizikai gonosz adott esetekben a feltételezettnél egyszerűbb eszközökkel legyőzhető.
A magasztosság szintúgy elbizonytalanodik, ha adott esetekben a politikai megváltás vagy utópia a feltételezettől eltérő eszközökkel valósítja meg magát. Morus Tamás óta vissza-visszatérő utópia az egységes Európa, egy olyan Európa, hol átjárhatóak a határok, s ahol nemzet a nemzetre nem támad, ahol nincs háború. A háború átkos méltóságához, a metafizikai gonosz főúri rangjához képest azonban valószínűtlenül kisstílű megváltás, megoldás az Európai Unió. Ezért tudjuk nehezen befogadni. Zeusz agyából isteni szikraként a maga ötvenezer oldalnyi joganyagával aligha pattanhatott volna ki épp az Európai Unió. Ez az! Platón, Morus Tamás vagy épp a jó öreg Marx sem erről beszélt. Egy matematikus levezette a nagy Fermat-sejtést. Kétszáz oldalas a szakdolgozat, mint mondják, nem szép, de ha utánaszámolnak, igaz.
Úgy tűnik, az életben vannak nem szép, de igaz megoldások, megváltások. Egy kézmosás vagy ötvenezer oldalnyi joganyag. Olvassunk utána, hátha igaz.