A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) kénytelen a Balaton vizét beállítani a siófoki mérőpont 100 centiméteres szintjére, mert a tópart területhasználatát biztosítani kell, hiszen az esetleges vízkárokért komoly összegeket követelhetnek a parti telkek tulajdonosai – magyarázta egy hétfői háttérbeszélgetésen Váradi József, a KVM helyettes államtitkára. A politikus leszögezte: a Balaton mostani alacsony vízállása azonban nem ennek köszönhető, hanem a hidrometeorológiai folyamatoknak, például a szokatlanul aszályos időszaknak. Az államtitkár kiemelte, hogy a tárca vízügyi és környezetvédelmi szakemberei sem támogatják a Balaton vízpótlását a Rábán keresztül annak ellenére, hogy műszakilag ez megoldható lenne. A helyzet szerinte víztározókkal sem oldható meg, hiszen legalább százmillió köbméternyi víz biztosítására lenne ehhez szükség, és meg kellene oldani ennek szivattyús átemelését is, amire nincs forrása a szaktárcának. Nehéz lenne kijelölni egy lehetséges víztározó helyszínét is – fűzte hozzá.
A Balaton vízszintje mindig is jelentősen ingadozott, alacsony vízmagasságú éveket magasak követtek a csapadékviszonyokhoz igazodva – mondta Szabó Mátyás balatoni miniszteri biztos, hozzátéve, hogy 1997 és 1999 között 1,2 milliárd köbméternyi vizet kellett leengedni a Sión a sok csapadék miatt, mert különben két méterrel emelkedett volna a balatoni vízszint. Rámutatott: az 1800-as években a mérce nulla pontja alatt még 55 centiméterrel lejjebb volt a vízszint.
A Balaton alacsony vízállását természetes természeti jelenségnek, tünetnek tartják a környezetvédelmi szakemberek is, akik szerint a vízpótlás csak az üdülők szempontjából lenne szükséges.
– A víz akkor is ezen a szinten lenne a tóban, ha 2000. április 29. előtt abbahagyják a vízeresztést. Akkor 102 centiméter volt a vízszint, ami a szabályozási maximum közelében van – állították a környezetvédők, akik szerint alacsony vízálláskor az elhanyagolt kikötők okoznak problémát, valamint az a tény, hogy az utóbbi időben megszaporodtak a „balatoni hajóosztályoktól” eltérő, mély merülésű vitorlások.
– Sem habosított, sem hab nélküli Rába-víz nem kell a Balatonba, mivel egy éven belül az időjárás lényegesen csapadékosabb lesz, és akkor majd az okoz gondot – véli Plósz Sándor környezetvédelmi mérnök. Szerinte a Balaton ökológiai értékeléséhez túl kell lépni az elavult, tudományosan nem igazolható tómodellek erőltetésén. Ha nincs vízutánpótlás a vízgyűjtő területről, és nincs extrém szennyezés, akkor a kis vízhozamokkal sokkal kevesebb szennyező anyag jut a tóba is. Ennek köszönhető a Keszthelyi-medence vízminőség-javulása is. Szerinte a Balaton gyors feltöltődését hiába várjuk, mert az csak a Zala-árhullámból következhet be, ami áttöri a pusztuló maradék nádast a Kis-Balatonon, és újra kedvezőtlen hatással lesz a Keszthelyi-medence vízminőségére. Ezért felül kellene vizsgálni a Kis-Balaton kialakítását, nem kellene zsilipelni az azonos vízszintek között, mert nem teljesülnek a megfelelő áramlási feltételek, és az algás víz rövidre zártan a tóba jut. Halaszthatatlan a vízkormányzás megoldása, a Zala-csatorna helyreállítása és az ingói berek rehabilitációja. A nádas védelmében pedig inkább egy csónakkikötőt kell engedélyezni, mint 40 kijárót.
A Balaton vízkészlet-gazdálkodásának javítására a mérnök szerint helyre kell állítani a Nagyberek-Balaton medencéjét is. Számításai szerint ez 10-12 milliárd forintból megvalósítható, miközben a „Rába-koncepció” becsült költsége 7,5 milliárd forint, és nem tartalmazza a Zala-völgy szükséges revitalizációs költségeit, valamint a Kis-Balaton összehangolását a „Rába-koncepcióval”, amelyek több mint 4,5 milliárdba kerülnének. A „Rába-koncepció” ráadásul nem ad üdülési-idegenforgalmi többletértéket, de jelentős ökológiai kockázatokat rejt magában – vélte Plósz.
origo.hu
Akciófilmbe illő jelenetek játszódtak le Budapesten
