Esély

Ebből a rovatból fogok kidőlni minden héten, de ez a kisebb baj. A nagyobbikat most mesélem éppen. Ahogyan az lenni szokott, mert mindig így van, én tudtam meg utoljára. Az utcán elhúzódtak tőlem az emberek, barátaim kerültek, gyermekeim feleseltek. Próbáltam ezen átsiklani, mint kígyó a zsilettpengén, de helyzetem hovatovább tarthatatlanná vált. Egy éber éjszakán végül rászántam magam, és elővettem a fiók mélyéről az esélyemet. Tudtam eleve, hogy azzal lesz a gond, mégis meg kellett néznem, ahogy a fájós fogra is előszeretettel harapunk rá. Az esély ott feküdt előttem az asztalon, és hiába rángattam a két végét, szemlátomást nem volt egyenlő. Vigasztalanul egyenlőtlen volt szegény. Összetekertem hát, zsebre vágtam, és elindultam jogorvoslatért.
Szerencsére nem kellett messzire mennem, mert mint az köztudomású, hazánknak van egy tárca nélküli minisztere, Lévai Katalin, aki az esélyegyenlőségért felel, és neki van egy államtitkára, a viharvert Baja Ferenc. Rövid elemzés után úgy döntöttem, hogy Baja Ferenchez fordulok. Egyrészt férfiembernek kissé kényelmetlen szituáció egy nővel arról egyeztetni, hogy most akkor pontosan milyen hosszú esély lenne számára optimális, másrészt Baja Ferenc valamivel közelebb áll a szívemhez, tekintve, hogy apró gyermekkoromban bár, de valamikor én is ostoba voltam. Baja Ferencet amúgy is kifogástalan úriembernek tartom, amennyiben a külsőt, a jellemet és az intelligenciát nem vesszük túl szigorúan.
Miután részletesen elmagyaráztam neki, hogy jó napot kívánok, Baja Ferenc nagyon kedvesen fogadott. Közösen kinyújtóztattuk az esélyemet az íróasztalán, ő hümmögve körüljárta, és azt mondta, hogy ez szerinte teljesen egyenlő. Kértem, hogy akkor vegye elő az ő esélyét, hogy a kettőnkét össze tudjuk mérni, de erre azt mondta, hogy az övé nem férne el a szobában, ám higgyem el, ettől eltekintve teljesen egyenlő az enyémmel. Ebben én logikai ellentmondást véltem felfedezni, ő azonban szemlátomást meg volt róla győződve, hogy ez így van rendjén. Akkor arra biztattam, hogy hozzon hát be néhány egyéb esélyt, mert mégiscsak tisztábban lát az ember, ha van viszonyítási alapja. Nagy dérrel-dúrral kiment. Amikor visszajött, csakugyan lógott a markában néhány kunkori esély, és azt mondta, az enyémet ezekkel a mintapéldányokkal érdemes összevetni, mert a tervek szerint ezeket fogják a jobboldaliak számára szabványosítani. Nem szólhattam semmit, mert az én esélyem valóban pontosan illeszkedett közéjük. Kérdeztem, hogy vannak-e mintaesélyek baloldali meggyőződésű honfitársaink számára is, mire Baja Ferenc felvillanyozódott, és azt mesélte, hogy már javában készülnek, higgyem el, gyönyörű darabok lesznek, egyik egyenlőbb, mint a másik, és úgy fénylenek, hogy az csuda. Az övé is ilyen, mert elsőként a szocialista pártelitet látják el velük, de nem kivételezésképpen, ahogyan én azt eszetlenül gondolnám, hanem éppen ellenkezőleg, nekik kell kipróbálni a kísérleti szériát. Hallott ugyan rebesgetni arról, hogy az SZDSZ-esek számára külföldről hozatnak be egyedileg gyártott egyenlő esélyeket, de ő ezt nem hiszi el, szerinte csak rosszindulatú jobboldali szóbeszéd az egész.
Még beszélgettünk néhány percig. Baja Ferenc elmondta, hogy nagyon élvezi ezt a munkát, de úgy véli, hamarosan innen is távozik, állítása szerint a Még Több Pénzt A Minden Embernek minisztériumban lesz államtitkár, amelyet a következő választási kampány elé időzítve hoznának létre. Ehhez sok sikert kívántam, röviden bebizonyítottam neki, hogy viszontlátásra, majd eljöttem. Egy gonddal kevesebb.