Evolúció

A magam neveletlen részéről csodálatosnak tartom a nagyobbik kormánypárt káderpolitikáját. Már sokszor gondoltam rá, hogy belököm valamelyik MSZP-iroda ajtaját, bekurjantok, hogy én sem vagyok normális, mire rögtön felvesznek tagnak, ez ugyanis a szocialista evolúció alapállapota, ám kissé tartok a folyamat során a szóbeszéd szerint előbb vagy utóbb óhatatlanul bekövetkező homloklebenymetszéstől. Ez azonban nem mindenkit zavar, sőt akad olyan ember is, aki ettől csak okosodik, és az ilyenre a szokottnál is fényesebb karrier vár. Ami számít, az az áttekinthetőség és a tervezhetőség. Pontosan tudom, hogy ha egyszer sikerül a kétkedő bentlévőket meggyőznöm arról, hogy csakugyan teljesen hülye vagyok, akkor onnantól egy életre rázökkenek a pályára, tűzoltó leszek, katona, vadakat hebegő Juhász.
Azért vagyok ebben bizonyos, mert megpróbáltam, természetesen nem erőből, mint tette volna a helyemben Ilja Muromec, a neves orosz epikus hős, mert úgy nem megy. Szimuláltam a kiképzést. Megpróbáltam például úgy vélni, hogy Keller László a látszattal ellentétben mégis a közpénzek éber őre, tisztességes, kemény ember, akinek sasszemét semmi nem kerülheti el, és aki a korrupció legkisebb jelére odakoppan, mint a madarak közé dobott kő. Nos kérem, ez ugyan sikerült, mármint mindezt elképzelnem, bár kétségkívül igaz, hogy a rávezető gyakorlatoknak volt némi mellékhatásuk, hogy csak egyet említsek, napokig dőlt belőlem a pálinkaszag. Ez azonban másodlagos, mert csak az számít, hogy kiderült: rövid távon teljes mértékben előállítható a kívánt effekt.
Noha az sem kevés, hogy az épkézláb emberek rücskös világából elvileg sikerülhet felvergődnöm az MSZP tagjainak kaleidoszkópszerűen színes paradicsomába, azt nem szabad elfelejteni, hogy valamennyiőnkben ott motoz a becsvágy rút ördöge, aki nekem például azt sugdossa, hogy ennél azért többre is vihetem. Mármint az MSZP-ben, mert akit oda egyszer berántott a kalandvágy, az többé nem boldogul a pártonkívüliek szürke hétköznapjaiban, sőt egészen konkrétan részvéttel néznek rá, hogy milyen buta szegény. A szocialista pártban ott nem, ott aztán minden tag a tarsolyában hordja a Molotov-koktélt, bármelyikőjükből lehet pártvezető, akár elnök is. Bizony. Természetesen a tesztfeladatok arányosan nehezebbek, itt már a Keller-variánssal semmire nem megyünk, mert az itt alapkövetelmény, a vezetői szinthez órákon át kell gyűlölettől elfúló hangon bizonygatnunk, hogy miért Orbán Viktor az oka annak, hogy. Még szerencse, hogy részletekbe nem kell bocsátkoznunk, mert szocialista vezetői szinten per de-finitionem mindennek Orbán Viktor az oka. Ez azért már nehezebb feladat, nekem éppenséggel ipari mennyiségű fagyállót kellett magányos próbáimon elfogyasztanom, mit mondjak, meg is látszott rajtam. Persze a lényeg, hogy valahogy ez is sikerült.
Rövidre fogva a szót, ez volt a maximum, ameddig a szimulációban eljutottam. A kormánytagsághoz szükséges virtuális teszteken nem tudtam átvergődni. Mindent megpróbáltam pedig. Annak érdekében például, hogy azt tudjam gondolni, hogy Medgyessy Péter korunk kiemelkedő szociáldemokrata politikusa és Gyurcsány Ferenc az ő prófétája, részt vettem egy ötcsillagos törésteszten, és még ezután sem sikerült. Hiába, no, senki nem tökéletlen.