„Fóradalom” és ellenforradalom

Ha lett volna forradalom 1989–90-ben, akkor a mostani kormányt nyugodtan nevezhetnénk ellenforradalminak. De nem volt, így legfeljebb ellen-rendszerváltoztatónak vagy rendszervisszaváltónak nevezhetjük. Leginkább azért, mert minden erejével helyre akarja állítani a kommunizmus bukása előtti viszonyokat, azzal a különbséggel, hogy emberei a tulajdonnal akkor csak rendelkeztek, azóta viszont már a nevükre is íratták. A rendőrség ismét beidézi, letartóztatja, sőt ütlegeli azokat, akik szót emelnek a reakciós fordulat miatt. Ahogy a magyar–magyar nagyszótár írja a főhatósági főember hivatalos nyilatkozata nyomán: Emberközeli intézkedést hoz. Az emberközeli intézkedés agit-prop.-ból magyarra fordítva az állampolgárok arcának, testének haladó, szabadelvű és demokratikus megdolgozása rendőrileg; gumibottal, pajzs élével, csizma orrával stb., tehát sosem vízágyúval, könnygázgránáttal, tömeg közé lövetéssel etc. Utóbbiak is haladók, szabadelvűek meg demokratikusak, ám nem emberközeliek, mivel távolról nyernek alkalmazást.
A státustörvény kiürítésével ismét a testvéri kisantantra bízatik a kisebbségi magyarság sorsának megoldása. A nép „butában tartása” végett pedig hamarosan visszaállítják a bukásmentes iskolát, persze immár libertárius maszlaggal körítve. Mindezek érdekében máris sikerült törvénybe iktatni az iskolákban a drogkereskedelem szabadságát.

Szépen érik az ifjúság gyökértelenítésének gondolata a történelemtanítás eltörlésével, így az iskolától a sajtóig terjedő mezőben rohamléptekkel halad a tájékoztatási monopólium megteremtése.

Hadd legyek ezen a ponton személyes.
Tudjuk, hogy a történelem az élet tanítómestere, s az is köztudomású, hogy roppant kevés tanítványa akad. Éppen azért törekedtek a magyar írók arra, hogy az állami történelemhamisítás ellenében valamiképpen visszalopják az igazságot a köztudatba.
Szerénységem egy alkalommal írt egy Várkonyi krónika című regényt, ami 1978-ban jelent meg első ízben, s 1984-ben másodszor. Az évszámok azért fontosak, mert a szövegbe sikerült belecsempészni azt a tényt, hogy 1956-ban Magyarországon „fóradalom” volt, s az úgy zajlott le, ahogy – legalábbis a regény helyszínéül szolgáló falucskában. Vagyis tisztán. Aki piszkos volt benne, az éppen a helyi főelvtárs, a mindenkori karrierista, akit a népharag egyetlen köpéssel büntetett. Természetesen a nép minősült emiatt ellenforradalmárnak, s került börtönbe.

Meg kell mondjam, igen büszke voltam annak idején magamra, Illés Endre kiadómra, Kónya Judit főszerkesztőmre és Benedek Mihály szerkesztőmre, hogy 1956 hiteles leírása és szó szerinti megnevezése megjelenhetett a szocializmus és az ellenforradalmazó történelemhamisítás kellős közepén.
Mindezt azért mondtam el, mert a történetnek hirtelen folytatása támadt a legújabb rendszervisszaváltás forgatagában.
Év elején felkértek, hogy vegyek részt egy interjú és egy felolvasás erejéig a Magyar Televízió Főtér című műsora szülőfalumról szóló adásában. Azt kérték, hogy a mű vagy a részlet Decsről szóljon. Nos, én a fentebbi jelenetet választottam, hiszen Decs természetesen a regénybeli Várkony, és a történet kamaszkori decsi élményem. Úgy véltem, hogy e kicsiny részlet illeni fog a műsorba, hiszen Decs és a Sárköz mindenkinek a hagyományokat, a népi kultúrát és a magyar történelmet juttatja eszébe.

A felvétel megtörtént. Hogy 1956-ban forradalom lett volna Magyarországon és Pesten és Várkonyban, vagyis Decsen, az 2003-ban, a második restaurációs kísérlet idején a Magyar Televízióban kimondhatatlanabb, mint volt 1978-ban a Szépirodalmi Kiadónál.
A felolvasás az adásból kimaradt.