Jászapátiban restaurálják a helyi templom freskóit. Szép, emelkedett feladat az ilyen, a helybeliek létrehoztak egy alapítványt is az ügyben (Templomért Alapítvány), ide lehet befizetni az adományokat, idős emberek néhány száz, egy-két ezer forintja szunnyad a perselyben. De nem is a pénz itt a lényeg, hanem a szándék. Adni. Szeretni. A másiknak a hóna alá nyúlni.
Ha jól emlékszem, a múlt század elejéről származik a mondás: „A nagy idők nagy embereket követelnek.” Soha nem fogom elfelejteni ezt a mértékadó mondatot. Iránytű ez. Innét kell visszavezetnünk az ábécét!
Jászapátiban híre ment, hogy az alapítványelnök – Molnár Lászlónak hívják (SZDSZ–MSZP) – állítólag nagyjából a felét lenyúlta a restauráláshoz szükséges faanyag árának. Természetesen számon kérték a jó városatyát, aki először előírásszerűen tagadott, majd másnap meggondolta a dolgot, sőt be is fizette a hiányzó összeget. Képviselő uramat – ja, mert az is Molnár László – időközben az alapítvány lemondatta elnöki tisztjéről, többen javasolták neki, menjen inkább gátőrnek, esetleg legyen vadakat terelő kecskepásztor vagy a Medgyessy-féle etikai tanács tagja.
A dolog blikkfangja, hogy jó Molnár uram a pukkanás után két napra lemondott ugyan, ám ezt követően – polgármesteri egyeztetésre – visszamondta lemondását, megbocsátott az általa becsapottaknak, s ma újra ugyanott van, ahová helyezte annak idején a kiszámíthatatlan népakarat.
A nagy idők nagy embereket követelnek. Gondolom, nem földhözragadt Molnár Lászlóra gondolt az idézett sorok szerzője. Talán tényleg nagy időkre, nagy emberekre.
Jászapáti többet érdemel.
baleset
Rengeteg munkájuk volt a rendőröknek szilveszterkor: súlyos balesetek történtek, és több mint 100 embert fogtak el
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!