Őrlődik a malomipar

Továbbra is a magyar malomipar szabályozását és szerkezetátalakítását, azaz a malomrendtartás bevezetését szorgalmazza a Gabonaszövetség, mert a malomkapacitás kétszeresen meghaladja a hazai piaci igényeket, a lisztexport pedig a nemzetközi tendenciákkal megegyezően folyamatosan csökken és ma már nem haladja meg a százezer tonnás éves mennyiséget. A kapacitásfeleslegből és a redukálódott exportból adódó túlkínálat piaci zavarokat – dömpingárat és beszerzési ár alatti értékesítést – eredményez, amely negatív hatást gyakorol a hazai malomiparra most, és feltehetőleg majd az unióban is.

A szakma rendtartás iránti igénye nem új keletű, de február végén a mezőgazdasági bizottság mégis elutasította az erre vonatkozó kezdeményezést. Éliás Csaba, az egyik legnagyobb malomipari cég, a Cornexi Élelmiszeripari Rt. vezérigazgatója megerősítette, a rendtartást korábban sem a földművelésügyi minisztérium, sem az Agrárrendtartási Hivatal nem támogatta, arra hivatkozva, hogy az unióban sincs hasonló jellegű szabályozás. Mára annyit változott a helyzet, hogy a szaktárca – miután elismerte, hogy nincs jogszabályi akadálya – brüsszeli igenlést vár a rendtartás bevezetésére. Azt a vezérigazgató is elmondta, hogy jelenleg nincs az EU-ban a malomiparra vonatkozó, egységes szabályozási rendszer, azt azonban kiemelte, hogy korábban nem egy tagországban bevezették a szakma szabályozását, és ma is több állam – Portugália, Olaszország és Spanyolország – fontolgatja annak alkalmazását, ezért szomorú, hogy lassan halad és közel sem tökéletes a tárgyalási folyamat az FVM és a malomszakma között.
A rendtartás valóban rendet teremtene a hazai sütő- és malomiparban, mert az itt tapasztalható fekete- és szürkegazdaság jelentős részét kifehérítené, hiszen segítségével szinte minden kiló liszt útja nyomon követhető lenne. Ráadásul a rendtartás bevezetése 2003-ban az államnak egyetlen fillérjébe sem kerülne, sőt bevételeket eredményezne számára, bár más ágazatokhoz hasonlóan a malomszakma is igényt tarthatna állami támogatásra – mondta Éliás Csaba.
A malomszakma – figyelembe véve, hogy a csatlakozás után is fenn kívánja tartani a malomrendtartást – a következő pontosítást tette a korábbi elképzeléseihez képest. Rendtartási eszközeinek elsődleges feladata a hazai piac védelme, ezt szolgálja az újraértelmezett malomkvóta, amelyet már nem közvetlen piaci beavatkozásként fogalmazott meg, hanem az őrlési joggal kiegészítve, amely nélkül őrölni tilos, és amely egyben maximalizálja a belföldi célú búzaőrlést is. Az összmalomkvótát a névleges kapacitások és a tényleges piac számtani átlagával határozná meg a szakma, ami országosan 1,8–2 millió tonna búza felöntését jelenthetné. Mivel ez a mennyiség nagyobb, mint az 1,3-1,4 millió tonnás belföldi igény, az őrlési jognak egy ki nem használt része maradna minden malomtársaságnál, amely egy meghatározott kulcs alapján minden évben csökkenne, egyre közelítve az országos igényhez. Ezzel a rendtartási eszközzel elkerülhető lenne, hogy a külföldi befektetők őrlégi jog birtoklása nélkül jöhessenek be a magyarországi piacra – tette hozzá a vezérigazgató.
Az eddig vázoltakat kiegészítené az új malom építésére és a kapacitás növelésére vonatkozó korlátozás – folytatta az igazgató. A malomipar szerkezetátalakítását segítené az őrlési kapacitás csökkentésének támogatása – amelynek eléréséhez 2004-től állami forrásokra is számítunk –, addig, amíg az országos névleges kapacitás a belföldi lisztigény 120 százaléka alá nem csökken. A rendtartási törvényben biztosított lehetőség alapján a malomipar szereplői önkéntes alapon, saját forrásból pénzügyi alapot képeznének abból a célból, hogy az országos malomkapacitást és a malmok számának csökkenését ösztönözhessék – sorolta az igazgató, aki szerint meg kell találni a lehetőségét az elavult technológiák cseréjére is, hiszen az eddigieknél szigorúbb követelményeknek kell megfelelnie a szakmának.
A tervezett magyar szabályozás hatására az egészségesebben működő malomipar biztos vásárlója lehet a malmi minőségű búzának, és így csökken az intervenciós búzafelajánlás aránya, amely jelentős pénzügyi terhet vehet le az állam válláról. A magyar szabályozás a tőke szabad áramlásának elvét nem sérti, mivel a kvóta és az őrlési jog piaci alapon kül- és belföldiek számára egyaránt szabadon vásárolható lesz. A kvóta és annak szabad átruházási lehetősége, a kapacitáscsökkentés és a korszerűsítés támogatása egy olyan szerkezetátalakítást tesz lehetővé, mely megakadályozza a kapacitások növekedését, de nem akadályozza a malomipar koncentrálódását. Az iparágat elhagyó vállalkozók a kvóta eladásával csökkenthetik veszteségeiket. Az iparág szerkezetátalakítását szolgáló, pályázatos rendszerű kapacitáscsökkentést elősegítő állami támogatás megfelel az EU-irányelveknek – ismertette Éliás Csaba.
A szakember az eddigi érdekérvényesítő munkát gyengének értékeli, és a Gabonaszövetség átalakításán dolgozik, ahol erősíteni kell a malomtagozat szerepét, mert így az unióban lépést lehetne tartani az uniós érdekképviseleti trendekkel, és az itthon felállítandó gabona-termékpálya bizottságban is hathatósabban lehetne képviselni a molnárok érdekeit. Éliás Csaba úgy látja, hogy az uniós csatlakozás nem lehet úgy sikeres sem a szakma, sem a mezőgazdaság szempontjából, hogy csak a termelői oldalt konszolidálják. Szerinte a feldolgozóipart is fel kell készíteni az unióra, és ennek a feladatnak a végrehajtása a kormány kötelessége és felelőssége. Mert nem biztos, hogy a malomiparban is meg kellene várni azt, ami a cukoriparban bekövetkezett, s az egész vertikum idegen kézbe került, és utána rendeződött a piac, ami a hazai cukorgyárak többségének leépítésével járt.