Sportészet

Hogyan nem lettem sportoló
Már anyácskám hasában úszóbajnok lettem, azzal a kis szépséghibával, hogy egyedül indultam a versenyen. A babakocsiból már korán kimásztam, és tolni kezdtem. Így lettem lúdtalpas. Az utcán, ahol felnőttem, ha nem futottunk valaki elől/után, akkor másztunk, fociztunk, fejeltünk, lábteniszeztünk, egyérintőztünk, fogóztunk vagy verekedtünk. Gyerekkoromban rollerem volt, aztán édesanyám biciklijét gyötörtem. Nem volt még tévé, amely örökmozgóból mozdíthatatlan tárgyakká változtatta a gyerekeket. A fű nőtt, a madarak repültek, mi nem nyugodtunk. Egy pillanatra se.
Télen korcsolyázott, aki tudott, én elgáncsoltam a szebb lányokat, szánkóztam, és hógolyócsatákban vettem részt. Még le is csúsztam sível a város legmagasabb pontjáról – a körtöltésről. Pingpongoztam, gombfociztam – saját készítésű ütőkkel és gombokkal.
Az első általam versenyszerűen űzött sport az úszás volt. Én tényleg űztem a sportot, hiába menekült előlem. Csak mellen tanítottak meg úszni, a másik három úszásnemet úgy sajátítottam el, hogy utánoztam a nagyobbakat. Mivel szépen úsztam, de kevésbé gyorsan, a pólósok közé kerültem. Akkoriban a lassúbb és/vagy vagányabb úszókból lettek a pólósok.
Akkor jött a kézilabda. Aztán a nekem legjobban fekvő kosárlabda. (Ettől lett igazán bütykös a lábfejem.) Jött a kajak. Meg a sakk. De egyszerre ám. A beatzene és a csajozás mellett: legtovább a kosárlabda maradt, még egyetemistaként is rendszeresen játszottam. Fociról, futásról, teniszről most ne is essék szó. Azt láttam, hogy a versenysportban nincs kegyelem: nem győztesek, csak túlélők vannak. Futottam kutyával. (Kormos.) A Fiatal Művészek Klubjába jártam csocsózni. A legjobb partnerem Cseh Tamás volt. A kispályás focit még harminc fölött is űztem, sokak nagy bánatára. Mert én csak a játékot veszem komolyan. A kertben a kiskapus és fejelőpálya mellett volt egy kosárpalánkom is. Bundás nevű kutyámmal megvertem két amerikai barátomat kiskapus fociban. Ha Bundás átvitte a gólvonalon a labdát, az ért. És hogy tudott szerelni!
Negyven fölött már sétálni is nehéz feladat volt elcsábítani. Úszni még eljártam. Ötven fölött maradt az ágy, a sakk és a sportcsatornák. Ha győzünk, eszek. Ha vesztünk, eszek. Sokszor még a távirányítóért is nehezen nyújtom ki a mancsomat. Mit is mondott Churchill a hosszú élet titkáról? „Semmi sport.” Hát, nem t’om. 1874–1965. Még a Beatlest is megérte. Kilencvenegy év. Whisky és szivar. Én illetlenségnek tartanám, ha ennyi ideig maradnék ebben a formában a földön. De hogy még egyáltalán élek, és egyben vagyok, azt a sportnak köszönhetem.

Egy élsportoló felvételi vizsgakérdései egy elit egyetemen
1. Milyen nyelven beszélnek a franciák?

2. Adjon átfogó képet Babilóniáról, különös tekintettel az építészetre, az irodalomra és a törvénykezésre, vagy írja le Elvis Presley keresztnevét.

3. Milyen vallású a pápa?
a) hindu
b) zsidó
c) KATOLIKUS
d) lengyel

4. Hány óra van, ha a nagymutató a tizenkettesen a kicsi az ÖTösön áll?

5. Hány parancsolatról beszélt Mózes? (Megközelítőleg.)

6. Anna Karenina egy regény címe vagy a főhős neve?
7. Öt István nevű királyunk volt. Az utolsó V. István volt. Nevezze meg az előző négyet!

8. Honnan jön az eső?
a) az X bevásárlóközpontból
b) Ausztriából
c) az égből

9. Meg tudja-e magyarázni Einstein relativitáselméletét?
a) igen
b) nem

10. Magyarázza el a kvarkok természetét, VAGY ÍRJA IDE CSUPA NYOMTATOTT NAGYBETŰVEL A SAJÁT NEVÉT.

11. Ha három almája van, akkor hány almája van?

(Legalább három helyes válasza kell hogy legyen a felvételi szint eléréséhez. Na jó, kettő.)

A kérdés
Emlékszem, volt idő, hogy a Szeged focicsapatának csatársora csupa (jogi) doktorból állt. És ezek dörzsölt srácok voltak ám! De ma?!
Az Algyő (!) elleni meccs előtt bemegy az edző az öltözőbe, és azt mondja a csapat csillagának:
Hallom, hogy möghúztak matekbul! Nem kéne, hogy engedjelek játszani, de a Furkó lésérű’tt. Szóva’, ha tucc válaszó’ni éggy kérdésömre, játhacc.
A játékos megadóan bólint. Az edző a szemébe néz:
Mennyi kettő mög kettő?
Négy?, kérdez vissza a játékos.
Azt mondtad, négy?! Az edző szúrósan néz játékosára.
Csönd. A csapat többi tagja felpattan:
Ugyan már, főnök! Adjon egy esélyt még neki!

Stevie Wonder meg a golf
Egyszer Stevie a világ legmenőbb golfjátékosával találkozott egy lokálban.
Hogy mennek a lemezek?, kérdezte a golfozó.
Kösz jól. És a golf?
Kösz jól. Csak a lendületvételemmel van egy kis gond újabban, de azt hiszem, kijavítottam.
Észrevettem, ha a lendületvételem elromlik, egy ideig nem játszom, és újra jó lesz.
Te golfozol?, kérdezte a golfcsillag.
Persze.
De Stevie, hiszen te világtalan vagy!
Na és?! Az ütőhordozóm odaáll a lyukhoz, és kiált egyet. Én meg arra ütöm a labdát.
Játszhatnánk egyszer, mondta a golfozó.
Szívesen, csak nálam ezer dollár a tét. Lyukanként.
Oké, és mikor szeretnél játszani?
A jövő héten bármelyik éjszaka megfelel, mondta Stevie.

Győzni!
Az eset a Shell Karib-tengeri Kupa utolsó csoportmérkőzésén történt, 1994-ben.
Barbados csapata kettő nullára vezetett Grenada ellen. Nem is volt semmi baj addig, amíg a grenadaiak be nem rámoltak egy gólt a nyolcvanharmadik percben. Ugyanis a Barbadosnak két tiszta góllal kellett nyernie a továbbjutáshoz.
Csakhogy a barbadosiak rájöttek, hogy a hátralévő hét percben aligha tudnak még egy gólt rúgni a kemény grenadai védelemnek. Ezért a hosszabbításra játszottak, amelyben egyetlen aranygól elég volt a továbbjutáshoz. Vagyis mit tettek? Megindultak a saját kapujuk felé. Azaz szántszándékkal gólt akartak rúgni saját maguknak. A grenadaiaknak is megvolt a magukhoz való eszük: beálltak védeni a barbadosi kaput. A grenadai csapat másik fele a saját kapuját védte az újabb góltól.
A rendes játékidőben nem esett több gól. A hosszabbítás negyedik percében azonban az észjáték fölött győzött a bunkó focitudás: a Barbados gólt lőtt, és az aranygóllal bejutott a döntőbe.
Vigyen el a szegedi futballcsapat hátvédnek, ha szóról szóra nem így történt.