Termékbemutató

Torgyán József után ismét van (pontosabban: lesz) egy miniszterünk, aki nyilatkozataiban előszeretettel beszél harmadik személyben saját magáról. Gyurcsány Ferenc leendő gyermek-, ifjúsági és sportminisztertől például a napokban megtudtuk, hogy amint belép a kormányba, Gyurcsány Ferenc üzletember korlátozza tulajdonosi jogait – nem ad utasítást és nem lobbizik – 3,5 milliárd forintos piaci értékű cégbirodalmában. Nem tudom, hogy érdemes-e ebből messzemenő következtetéseket levonni, de a kormányfő személyügyi tanácsadójaként Veér András pszichiáternek talán érdemes felhívni a figyelmét a jelenségre. Gyurcsány egyébként – példátlan módon – egy valóságos termékbemutató helyszínévé varázsolta a szürke kormányszóvivői termet, amikor a kamerák kereszttüzében büszkélkedett az Altus Rt. sikerét megalapozó műkorunddal és a messze földön híres kádkővel. Nos, ennyit magánüzlet és közpolitika elválasztásáról.
A fentiekből is látszik, hogy jól teszik az elemzők, amikor a hét elején bejelentett kormányátalakítás legfontosabb fejleményének Gyurcsány Ferenc miniszteri kinevezését tartják. A miniszterelnök legbefolyásosabb tanácsadójának tartott üzletember nem csupán ideológiai támasza az e téren valóban segítségre szoruló Medgyessy Péternek: aligha lehet a véletlen műve, hogy a Gyurcsány család tagjai közül többen is feltűnnek a kormányzati apparátus vagy a gazdasági szféra pénzelosztó helyein, illetve kulcsposztjain. A mostani személycserékkel Medgyessy világossá tette: döntésképes, alkotmányos jogaival élni tudó miniszterelnökként kívánja kormányát vezetni; egyszersmind pontot tett az afölötti elméleti viták végére, hogy az MSZP elnöksége, vagy a kormány jelenti-e a valódi hatalmi centrumot. Ezt jelzi, hogy a még miniszterelnök-jelöltként az őt támogató párttal kötött megállapodásnak – a kormányátalakítás előtt egyeztetnie kell a szocialisták elnökségével – csupán formálisan tett eleget, hiszen a döntés nyilvánvalóan nem a hétfő délelőtti elnökségi ülésen született meg, arról legfeljebb tájékoztatta a testületet. Gyurcsány a párton belül nem túl népszerű, ott egyelőre csupán a választmányi tagságig vitte, ez mégsem akadályozta meg a miniszterelnököt abban, hogy éppen párton belüli „főnöke”, a kongresszuson tisztségében megerősített Jánosi György eddigi miniszteri bársonyszékébe ültesse. Ha a párt egyes vezetői eddig abban a hitben ringatták magukat, hogy a számukra fontos ügyekben megköthetik a kormányfő kezét, akkor most csalódniuk kellett.
Ma még nem világos, a hatalmi kérdések tisztázásán túl milyen változást hoznak a személycserék a kormány életében, de nagyon is elképzelhető, hogy az az elem erősödik, amelynek eddig a Medgyessy-kabinet a politikai sikerét köszönhette: a jól kommunikált látszatkormányzás. A legtöbb gazdasági mutató, objektív mérőszám alapján kudarcnak tekinthető az eddigi hatalomgyakorlás, a kormány néha a napi ügyek vitelére is képtelennek látszik (lásd Paks vagy a jogalkotási program csődje). Medgyessyék azonban a száznapos program után több mint fél évvel is képesek szépen becsomagolni a nagy semmit. Az idei költségvetés, valamint az egészségügyi privatizációtól a posta és a vasút átalakításán át a lakástámogatások megkurtításáig a közszolgáltatásokat megnyirbáló kormányzati tervek nem az esélyteremtő, jóléti, szociáldemokrata állam felé tesznek lépéseket; Gyurcsány Ferencnek az új kormánytagokkal együtt azonban éppen ezt a „terméket” kellene eladnia a társadalomnak.
Nem csoda, ha néha nosztalgiát érez a kádkő iránt. Az legalább létezik.