Wight szigetén, egy elhagyatott, smaragdzöld dombtetőn különös emlékmű áll. Az obeliszk egyik oldala I. Sándor orosz cár angliai hivatalos látogatásáról emlékezik meg, röviddel a napóleoni háborúk után. Annál meglepőbb a másik oldal, amely viszont a szevasztopoli győzelmet ünnepli a krími háborúban, amikor is az angol és francia erőknek sikerült bevenniük a nagy hírű erődöt. Ez az emlékmű jellemző Anglia és Oroszország kapcsolatára, melyek hol ellenfelek, hol szövetségesek voltak.
Amikor most Vlagyimir Putyin II. Erzsébet királynő vendégszeretetét élvezi Angliában, emlékeznünk kell arra, hogy – amint a londoni Times rámutat vezércikkében – az államfői hivatalos látogatásokat jó két évvel előre beszélik meg. Akkor delelőn volt az angol–orosz kapcsolatok napja, ma viszont meglehetősen felhős. Igaz, hogy Nagy-Britannia ma a legnagyobb nyugati beruházó az orosz gazdaságban, de az is igaz, hogy az iraki hadjárat miatt alaposan összekülönbözött a két kormány. Ez a mostani londoni találkozó valószínűleg javít majd a helyzeten, kivált akkor, ha elsősorban gazdasági kérdésekről lesz szó Blair és Putyin között. Ami azonban a két ország közötti politikai ellentéteket illeti, ezek bizony semmit sem enyhültek, mióta az oroszok és a franciák a Biztonsági Tanácsban útját állták annak, hogy az ENSZ égisze alatt szélesebb körű nemzetközi beavatkozás távolítja el helyéről Szaddám Huszein rendszerét.
Tony Blair szempontjából kedvezőtlen, hogy mindmáig nem sikerült határozott, meggyőző bizonyítékot találni az egykori iraki elnök tömegpusztító fegyvereinek létezésére. Blair számára nagy ajándék lenne, ha valamiképpen bizonyítani tudná saját pártja, alsóházi frakciója és általában a brit közvélemény előtt, hogy az iraki hadjárat legalább a nemzetközi kapcsolatok területén nem okozott végzetes kárt. A jelek arra mutatnak, hogy a franciákkal és a németekkel máris sikerült valamennyire fátylat borítani a néhány hónappal ezelőtti éles ellentétekre, de ennek elsősorban az az oka, hogy Jacques Chirac francia elnök, valamint Gerhard Schröder német kancellár is szeretne újból közelebb kerülni az Egyesült Államokhoz, aminek legkönnyebb módja a megbékélés Nagy-Britanniával. Hasonlóképpen érdeke a francia és a német partnereknek a minél zökkenőmentesebb együttműködés Nagy-Britanniával az Európai Unió alkotmányának megteremtésében. Mindezek a szempontok azonban nem érvényesek Putyinra. Az eddigiekből arra kell következtetni, hogy Tony Blair és az orosz elnök között a jó viszony csak gazdasági alapon állhat helyre.
Szén-monoxid-mérgezés gyanújával vittek kórházba egy embert
