Milliárdok egy bankszámlán

Nagy meglepetést keltve egy 153 milliárd forint értékű devizaszámla-egyenlegről kapott kézhez kimutatást egy Fejér megyei nyugdíjas házaspár, miután meg akarták szüntetni szerződésüket a Kereskedelmi és Hitelbankkal. Az ügyben az illetékes szervek nem találtak bűncselekményre utaló jelet, mindenesetre a házaspár életét alaposan felforgatta az „adminisztrációs hiba”.

Csillogó luxusautók, tengerparti nyaralók, lüktető nagyvilági élet színes koktélokkal és szivarokkal. Ha az ember idősebb és nagy vagyonhoz jut, előtérbe kerül a kitűnő minőségű gondoskodás a család minden tagjáról és a hű barátokról. Valójában az utóbb felsoroltak jellemzik azt, hogy milyen lehet az igazán biztonságos öregkor. A pénz azon kevés dolgok egyike, amely beindítja az ember fantáziáját. A 153 milliárdos történet főhőse egy Fejér megyében élő nyugdíjas mérnök, aki építészként – még a nyolcvanas évek végén – a Szovjetunióban egy alumíniumfólia-kikészítő üzem munkálatait irányította. Munkadíjuk mellett jelentősebb összegű prémiumot is kaptak a Leningrádban dolgozó munkások, amelyet az akkori rendelkezések szerint kemény devizára válthattak. Az idős úr márkában kérte a jutalmat, s kihasználva a valutaárfolyamok ingadozását, az évek során sikeresen gyarapította vagyonát.
A problémák akkor kezdődtek, amikor a Kereskedelmi és Hitelbanktól 1999-ben kért számlaegyenlegből kiderült, hogy az idős úr nevén nem egy, hanem öt bankszámlaszámot tartanak nyilván. Ezt követően a feleségével együtt úgy döntött, megkérik a bankot, hogy valutájukat vonják össze egy számlaszámra. Mivel ez – elmondása szerint – nem történt meg, a szerződés felmondását határozta el, s ezért 2001. december 14-én a bankfiókban személyesen akart rendelkezni a folyószámlák megszüntetéséről. Ekkor kapta kézhez azt a számlaegyenleget, amelyen a megtakarított pénz mellett 510 millió amerikai dollár és 510 millió svéd korona is fel volt tüntetve.
Az akkori árfolyamon számolva 152,5 milliárd forint „feltűnése” érthetően kizökkentette megszokott életritmusából a házaspárt.
Az idős ember precizitásának és talán balszerencséjének köszönheti, hogy „ráakadt” a mesebeli vagyonra, mindenesetre rabul ejtette egy gondolat, hogy pénzmosás lehet a háttérben. Egy alkalommal egy ezüstszínű terepjáróval megjelenő kopasz, erős testalkatú férfi három órán keresztül várakozott a házuk előtt. Nem lehet tudni, hogy a fiatalember kire várt, és mit keresett az eldugott település még eldugottabb mellékutcájában, mindenesetre a háziak megijedtek tőle.
Az idős emberek a horribilis összeg felbukkanása miatt leveleket írtak különböző hatóságoknak és felügyeleti szerveknek. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) panaszok és bejelentések irodáján telefonon tájékoztatták a hatóságot a K&H Bankban tapasztalt „gyanús pénzmozgásokról”. Itt egy hölggyel beszéltek, aki közölte velük, hogy munkatársuk hamarosan jelentkezni fog a dokumentumokért. Egy hét elteltével újra hívták a panaszirodát, és meglepetésükre ismét fordulatot vett az ügy. Az ügykezelő ugyanis azt állította, hogy a korábban hívott személy nem is dolgozik az irodán, majd megállapította, hogy „a falusiak nem értenek a banki dolgokhoz”. Úgy gondolta, hogynem érte kár a bejelentőket, és a továbbiakban a bank feladata, hogy tisztázza a kérdést.
Ekkor a házaspár úgy érezte, hogy a rendőrséggel nem boldogulnak, úgyhogy a dokumentumaik másolatát mellékelve az akkori pénzügyminiszterhez, Varga Mihályhoz fordultak.
A PM-ből egy osztályvezető válaszolt nekik, hogy ügyüket a „hatékony eljárás és a mihamarabbi érdemi intézkedések megtétele érdekében” továbbították a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) pénz- és tőkepiaci ügyintézési és célvizsgálati főosztályának, valamint a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság pénzmosás elleni osztályának vezetőjéhez.
A PSZÁF illetékese úgy tájékoztatta a házaspárt, hogy a történtek kivizsgálására a Kereskedelmi és Hitelbankot szólította fel. Az öregúr értetlenkedett ezen az eljáráson, hiszen a bank érintett az ügyben. Végül 2002. április 17-én a pénzmosás elleni osztály is válaszolt: a számlán feltüntetésre került összegeket technikai adminisztrációs probléma (elírás) okozta, ami mögött pénzmozgás nem volt, tehát bűncselekmény gyanújára utaló adat nem merült fel. Hozzátették: a valutanemenkénti összfőkönyvi kimutatás szerint a bank összes devizaszámláján nem szerepelt együttesen annyi összeg, amely tévedésből az ügyfél számláján feltüntetésre került.
Az események sodró árja magával ragadta a házaspárt, akik, immár nem bírván szabadulni az ördögi körből, újabb leveleket írtak. Megkeresték a legfőbb ügyészt és Medgyessy Péter miniszterelnököt is. A téma a bürokrácia újabb szintjein jelentkezett, ismét bejárta a PM-et, és eljutott a Fővárosi Főügyészségre is. A Miniszterelnöki Kabinetiroda megismételte a fent említett rendőrségi indoklást, és közölték, hogy a bankfiók írásban is elnézést fog kérni.
A Kereskedelmi és Hitelbank lapunk megkeresésére a következő tájékoztatást adta: az ügyfél a vitatott számlaegyenlegén kívül a banktól kapott egy, a valós számlaforgalmát tartalmazó számlakivonatot is. A bank az ügyet vizsgálta, és munkatársaik a kapcsolódó dokumentumokat rendben találták, tehát az ügyfél hivatalos számlaértesítőjében az idős emberek által említett összegek nem szerepeltek. A számlát az ügyfél kérése alapján 2001-ben a bankfiók megszüntette.
A nyugdíjas mérnök – vélhetően a pénzügyi tranzakciók hatására is – kétszer esett át szívinfarktuson, szív- és cukorbeteg feleségének pedig nemegyszer 220-230-as volt a vérnyomása. Azóta berácsozott ablakok mögött, a lopakodó félelem árnyékában élnek.