időjárás 4°C Virág 2022. november 26.
logo

Mire nyitott Soros?

Lovas István
2003.06.09. 22:00

A Forbes, az amerikai üzleti körök kéthetente nyolcszázezer példányban megjelenő, legbefolyásosabb magazinja 1997. április 7-i számában hat oldalon át keményen támadta George Sorost. Az írás címe a következő volt: Óvakodj az ajándékozó milliárdosoktól. Alcíme pedig: Csaknem egy évtizeddel a Szovjetunió széthullása után Közép- és Kelet-Európa legnagyobb részét még mindig a régi banda uralja – Mit gondolnak, ki tartja őket hatalmon?
A Forbes fotóin George Soros három arcát mutatta. Egyiken Mefisztóként ábrázolva, szarvakkal, Micukó-méretű fogakkal. A „filantróp spekulánsról” írt elemzés nem kevesebbet állított, mint hogy Soros az amerikai alapítványi törvényt kijátszva finanszírozza világméretű politikai céljainak megvalósítását, Magyarországi alapítványai az SZDSZ-t és annak politikusait támogatják. A cikk szerzője külön kitért az azóta már elhunyt Vásárhelyi Miklósra, az itteni Soros Alapítvány vezetőjére, akinek ismerteti cikkcakkos életútját, véresszájú cikkeit a Rákosi-érából. A lap csodálkozva állapította meg, hogy Vásárhelyi a Nagy Imre-perben a többiekhez képest igen enyhe ítélettel úszta meg. A Forbes-írás megjegyezte: „Soros szerint a baloldalt rózsaszínű glória lengi körül, míg a konzervativizmus a szemében a nácizmus szinonimája”. A cikkről a Magyar Rádió akkori New York-i tudósítója, Barát József és az itteni sajtó – az Új Magyarországot kivéve – hallgatott. Azóta sok víz folyt le a Hudson folyón. Sorost egyebek között a párizsi és a hongkongi bíróság is elítélte, nem is szólva ama országok növekvő soráról, amelyek nem engedik belépni területükre. Mint udvariasan kifejezik: nem tudják garantálni Soros személyi biztonságát. Egyben azonban nem változott a helyzet: Soros és a magyar média viszonyában. Ugyanis az igen tekintélyes brit hetilapnak, a New Statesmannek június eleji számában Sorosról talán még a Forbesénál is keményebb hangon megírt cikkéről szintén nem számolt be sem az MTI, sem a magyar médiumok Londonban élő tudósítói. (Soros itteni, Nyílt Társadalom Alapítványát már nem Vásárhelyi Miklós, hanem Halmai Gábor vezeti. El lehet mondani a francia közmondást: Minél többet változik, annál inkább ugyanaz marad.)
Az alábbiakban Neil Clarknak Sorosról írt cikkét ismertetjük.
„George Soros mérges. A világ népességének 90 százalékával egyetértve, »az az ember, aki kicsinálta a Brit Nemzeti Bankot«, megelégelte Bush elnököt és külpolitikáját. A Financial Timesban nemrégiben írt cikkében Soros »alapvetően elhibázottnak« ítélte Bush elnök iraki politikáját, mert az »azon a hamis ideológián alapul, hogy az Egyesült Államoknak joga van rákényszerítenie akaratát a világra«.” Clark álnaiv hitetlenségének adva hangot megkérdezi: hogyan lehetséges az, hogy „az amorális kapitalista e modellje” öregkorára meglátta a fényt? „Bontsunk pezsgőt és koccintsunk megtérésére?” – kérdi.
Clark lehiggasztja a kedélyeket. Csak rá kell nézni a magát független gondolkodónak beállító spekuláns szervezeteit irányító emberekre, hogy megtudjuk, kivel állunk szemben. Az egyik általa finanszírozott emberjogi szervezet igazgatótanácsában ott ül például Morton Abramowitz, aki az amerikai kormány külügyminisztériumában 1985 és 1989 között a hírszerzésért és kutatásért felelős államtitkár-helyettes volt. Sorosnak egy másik, nem kormányzati szervezetének, a Válság Csoportnak igazgatótanácsában foglal helyet Wesley Clark tábornok, a NATO Európáért felelős egykori parancsnoka. Ugyanezen csoport alelnöke Stephen Solarz, az amerikai kongresszus volt képviselője, aki, írja Clark, „a Capitoliumon az izraeli lobbi fő törvényhozási taktikusa” volt. Egyébként Solarz – a két neokonzervatívval, Richard Perle-lel, a Pentagon vezető tanácsadójával és Paul Wolfowitz hadügyminiszter-helyettessel együtt – aláírta a Clinton elnökhöz 1998-ban írt hírhedt levelet, amely az iraki rezsim megdöntését sürgette.
A cikk ezután így folytatódik: „Meglehet persze, hogy – ellentétben azokkal, akik ezt sejttették – Soros nem főállású CIA-ügynök. De abban komolyan nem kételkedhetünk, hogy cégei és nem kormányzati szervezetei nyakig benne vannak az Egyesült Államok terjeszkedésében.”
„De hát akkor miért kelt ki annyira Bush ellen?” – kérdezi Clark. „A válasz egyszerű. Soros nem Bush céljai miatt dühös. Nem azért, mert Bush a Pax Americanát kiterjeszti, és a világot biztonságossá teszi az olyan globális kapitalistáknak, mint Soros, hanem azért, mert Bush mindezt oly primitíven és hibákkal fűszerezve teszi. Azzal, hogy a napnál világosabbá tette Amerika ambícióit, a Bush-csapat elkövette azt a főbűnt, hogy kiteregette a lapokat. Soros és szervezetei éveken át oly ügyesen terjesztették ki a »szabad világ« határait, hogy gyakorlatilag senki sem vette észre az igazi célt. Most meg egy texasi bunkó és annak túlbuzgó neokonzervatív csapata mindent elszúrt.”
Soros jól tudja, hogy a birodalmaknak akkor fellegzik be, amikor túllépik a határt, és emiatt ellenük szövetkeznek. Tudja azt, hogy Clintonnak a hízelgésen és baksisosztogatáson alapuló multilaterális megközelítése volt igazán célravezető. A birodalom fennmaradásának záloga nem a Bush-féle durva fenyegetés. Bush politikája megosztott Európához, szétzilált NATO-hoz és egy új francia–német–orosz szövetség megteremtődéséhez vezetett, valamint Nasszer óta az első arab egységhez. Soros jobb módszert tud arra, hogy miként lehet megdönteni olyan kormányokat, amelyeket az üzleti szféra nem szeret. Valamint arra, hogy miként lehet megszerezni egy ország vagyonát. És hogy ezért miként lehet még hálát is bekasszírozni. Soros saját maga ugyanis ezt csinálta és csinálja.
Sorosnak kulcsszerepe volt a kelet-európai szocializmus összeomlásában. Óriási összegeket adott arra, hogy – látszólag – a „polgári társadalmat” (civil society) építse ki, de valójában a meglévő politikai struktúrát akarta gyengíteni, és előkészítette az útját annak, hogy Kelet-Európát a globális tőke gyarmatosítsa.
Soros mindig hangsúlyozza hitét a „nyílt társadalomban”. Csakhogy Soros nyílt társadalmai a gyakorlatban nem is annyira nyíltak, írja a New Statesman. Soros azt a fajta „nyílt társadalmat” szereti, amelyik „neki és társainak nyitott a pénzgyártásra”. Koszovóban is támogatta a nyitott társadalmat, ahol meg akarta venni a trepcai arany-, ezüst-, ólom- és egyéb bányákat. Vagyis azt tette, mint Kelet-Európa más országaiban: gazdasági reformot és sokkterápiát javasolt, majd „társaival lecsapott, hogy bagóért felvásárolja az állami vagyont”.
Soros Kelet-Európa koronázatlan királya lett, aki a neoliberalizmust prédikálja. Budapesti székhelyű Közép-Európa Egyetemén és annak varsói és prágai campusain „szégyentelenül propagálja a neoliberális kapitalizmus ethoszát, és a térség politikai vezetőinek soron következő, Amerika-barát nemzedékét klónozza”. Olyan mértékben terjesztette ki domináló pénzügyi hatalmát, hogy „a kelet-európai médiában nyikkanni nem mernek ellene. Ehelyett csúsznak-másznak előtte.” Clark e csúszás-mászás példájaként Demszky Gábor budapesti főpolgármestert idézi, aki kijelentette, hogy „kevesen tettek anynyit Budapestért, mint Soros (…) A főpolgármester csak azt felejtette el hozzátenni, hogy Soros Demszky pártjának, a szabad demokratáknak is pénzügyi jótevője, amely a »reformkommunistákkal« koalícióra lépve a magánosítás és a gazdasági liberalizálás klasszikus, Soros által javasolt útját járja, és ezzel kiszélesíti a gazdagok és szegények között tátongó rést.”
A brit hetilap szerint Soros stratégiája Bushétól annyiban különbözik, hogy az előbbi ravaszabb, de ugyanolyan „ambiciózus és halálos”. A balliberális média pedig Soros tenyeréből eszik: nemcsak a kapott pénztámogatás miatt, hanem azért is, mert Soros támogatja a melegek jogait és a puha drogok legalizálását is, ami a balliberálisok szívügye.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.