Egynemű igen

Alaposan felszította az indulatokat a homoszexuálisok és leszbikusok legutóbbi budapesti felvonulása. Maguk a szervezők sem tagadták, hogy provokációról van szó, a társadalom felrázása – szerintük – elképzelhetetlen anélkül, hogy a köztünk élő homoszexuálisok időről időre megmutassák magukat.

Kontinensünk nyugati felén és a tengerentúlon már régen másról szól a történet: az egyneműek egyre több jogot követelnek és kapnak az államtól, és aligha kétséges, hogy évezredes tabuk dőlnek meg a magukat toleránsnak mondó társadalmakban.
Az azonos neműek szerelmére szakosodott emberi jogi aktivisták, jogászok valóságos diadaltáncot járhattak a torontói fellebbviteli bíróság döntése után. A testület megállapította, hogy a homoszexuálisok házasságkötésére vonatkozó tiltás érvénytelen, mert az ország alkotmányába ütközik. Ennek értelmében visszamenőleg érvényesnek mondták ki a 2001. január 4-e után egyneműek között kötött házasságokat. A hatvanegy oldalas ítélettel korábbi bírósági döntést erősítettek meg – akkor nyolc pár indította meg az eljárást, miután elutasították házassági kérelmüket. A minap a tartományi fellebbviteli bíróság döntése révén Ontario tartomány után immár Brit Columbiában is összeházasodhatnak a homoszexuális párok.
A két kanadai tartomány mellett Hollandiában és Belgiumban ismerik el a homoszexuális házasságot. Ezek az államok alapvetően különböznek a többitől, hiszen – bár valamilyen formában sok helyütt elismerik a homoszexuálisok vagyon- és életközösségét – csak az említett országokban jutottak a másság hívei a heteroszexuálisokkal azonos jogi helyzetbe. Ez az esztendő több európai országban is döntő fordulatot hozott a házasságkötés terén. Svédországban például – ahol „regisztrált élettársi kapcsolatként” tartják számon a homoszexuális együttélést – a kormányzat márciusban úgy döntött, hogy külképviseleteiken ezután összeházasodhatnak a párok. A hozzávetőlegesen 100 svéd nagykövetség közül 21-ben adnak össze heteroszexuális párokat, amennyiben a házasulandók egyike svéd állampolgár. Most ezt a jogosítványt terjesztették ki a homoszexuális párokra, azzal a megkötéssel, hogy csak abban az esetben alkalmazhatják, ha az adott ország elismeri az azonos neműek házassági közösségét. Svédország szaúd-arábiai nagykövetségén továbbra sem adnak össze homoszexuálisokat, hiszen az arab országban akár halálra is ítélhetik az effajta kapcsolatban élő embereket.
Egyenjogúsítják a homoszexuális párokat Nagy-Britanniában is, de az egyneműek hivatalos egybekelésére továbbra sem lesz lehetőség. A kormány jogszabálytervezete szerint a homoszexuális viszonyban, tartós kapcsolatban élő pároknak úgynevezett „polgári partneri viszonyra” kell lépniük a házastársi szerződéshez hasonló hivatalos egyezséggel. Hozzátartozóknak ismerik el őket: egyikük halála esetén a másikuk jogosult özvegyi nyugdíjra, és nem kell örökösödési adót fizetnie a közös otthonért akkor sem, ha az az elhunyt nevén volt. A tervezet meglehetősen abszurd, hiszen továbbra sem adja meg a házastársakéhoz hasonló jogokat az élettársi kapcsolatban élő heteroszexuális pároknak, vagyis ők az együtt élő homoszexuálisoknál hátrányosabb helyzetbe kerülnek.
Akárcsak a házasságot, az örökbefogadást sem szabályozzák egységesen a világ országaiban. A homoszexuálisok lehetőségei Hollandiában a legteljesebbek: a világ „legliberálisabbnak” mondott országában a párok a heteroszexuálisokkal megegyező jogokat élveznek, azaz megkötés nélkül nevelhetnek gyermekeket. Más országokban – például a skandináv államokban, Németországban, egyes amerikai államokban – nem teljes a homoszexuálisok örökbefogadási joga, de a mesterséges megtermékenyítés, az egyedüli szülőként való örökbefogadás, a házastárs általi adoptálás révén számukra is elérhető a gyermeknevelés. Becslések szerint az Egyesült Államokban 14 millió gyermek is lehet, aki olyan családban nő fel, amelyben legalább az egyik szülő homoszexuális. Az örökbefogadók túlnyomó többsége leszbikus pár, a homoszexuális férfiak közül kevesebben döntenek a gyermekvállalás mellett. A felnövekvő gyermeket érő káros mellékhatásokat illetően megoszlik a szakemberek véleménye. Mindenesetre tény, hogy az egynemű párkapcsolatban nevelkedett gyermekek közül felnőttkorban többen lesznek homoszexuálisok, mint az otthoni környezetében hagyományos nemi szerepeket megtapasztaló társaik.
A Gallup nemrégiben tette közzé jelentését, amely az egyneműek házasodásának és örökbefogadásának társadalmi elfogadottságát vizsgálta. Az uniós országokban 57 százalékos többség helyesli, hogy az egyneműek a különneműekhez hasonlóan elismert házasságra léphessenek – és csak a lakosság egynegyede ellenzi ezt. Csekélyebb a társadalmi támogatottság a tagjelölt országok körében. A legnagyobb arányban egyébként három délkeleti ország népessége ellenzi a homoszexuálisok házasodását, Cipruson 81, Görögországban 80, Törökországban 79 százalék az elutasítás aránya. A homoszexuális házasság északon, a skandináv országokban a legnépszerűbb – 82 százalék helyesli Dániában, 70 százalék Svédországban. Ezzel szemben az olaszok 52 százalékos, a portugálok 53 százalékos többsége ellenzi azt. A spanyoloknál az emberek 68 százaléka helyesli, és csak 24 százaléka ellenzi az egyneműek házasodását. A Gallup felmérése szerint a nők nagyobb arányban fogadják el a homoszexuálisok egybekelését, mint a férfiak. Érdekes, hogy az iskolázottság emelkedésével is nő a homoszexuális házasságot elfogadók aránya. A felmérés tanúsága szerint a nem hívő emberek engedékenyebbek a kérdésben, mint a hívők.
A gyermekek örökbefogadásával kapcsolatban szigorúbb a társadalom megítélése. Az uniós tagországokban 55 százalék ellenzi az örökbefogadás lehetőségét – a hollandok csekély többsége elfogadná a dolgot, míg a görögök 87 százaléka ellenzi azt. Az adatok jól mutatják, hogy sem a tengerentúlon, sem Európában nem egységes a kérdés megítélése.