Ünnep után

Vége az ünnepnek Csíksomlyón, beszélhetünk immár arról is, ami fáj. A hétköznapok tényeiről – arról a világról, amelyben élünk. Ebben a világban a magyar Országgyűlés háromszáznyolcvanhat tagjából, a kormánypárti és ellenzéki politikusok közül egyaránt, senki sem tartotta fontosnak elmenni minden idők legnagyobb magyar nyelvű színpadi előadására. És nem tartották fontosnak részt venni az István, a király rockopera erdélyi bemutatóján azok sem, akik a kormányban dolgozva épp a határon túli magyarokkal való törődést kapták feladatul, és ezért veszik fel a nem kevés fizetésüket.

Az adófizetők pénzéből fenntartott Magyar Távirati Iroda nem tartotta fontosnak, hogy a több mint háromszázezer embert megmozgató eseményre egy fotóst kiküldjön. Aztán később – az újságoktól érkező kéréseknek engedve – mégiscsak vásároltak képeket az előadásról.

Ebben a világban balliberális laptársunk a két-háromezer embert megmozgató melegfesztivált tartotta címlapjára érdemesnek, egy másik országos napilap pedig egyetlen sornyira sem tartotta fontosnak a Hármashalom-oltárnál történteket.
A szintén az adófizetők pénzéből fenntartott, honlapján magát „az összmagyarság műholdas televíziójaként” hirdető médium, amelynek fő célja a határon túli magyarság tájékoztatása, szóval a Duna Televízió válaszra sem méltatta a koncert szervezőit, amikor azok felajánlották a sugárzás lehetőségét. A csatorna alelnöke szerint az István, a király „lerágott csont, nem érdekel senkit” – a senki jelen esetben több mint háromszázezer embert jelent. Fura fintora a sorsnak, hogy a közvetítést végül a másik közszolgálati televízió kulturális igazgatója érezte saját ügyének, annak ellenére, hogy nem tartozik ahhoz a politikai táborhoz, ahol ez az ügy igazán fontos. Igaz, Baló Györgyöt még a konzervatív oldalon is azon kevesek között tartják számon, akik olykor képesek a szakmai indokokat felülhelyezni saját politikai értékrendszerükön.
Egy olyan világban élünk, ahol az anyaországi döntéshozók egy része megígéri a támogatást, aztán elfelejt fizetni. A harmincötmillió forintba kerülő esemény – amely a helyszínen százezreknek, a tévéképernyők előtt pedig minden bizonnyal milliók számára nyújtott feledhetetlen élményt – nagyobbik része még nem érkezett meg a szervezők számlájára. Legyünk tényszerűek, a Hiller-féle minisztérium támogatta, a szerződést már aláírták, minden bizonnyal csak idő kérdése, hogy utaljanak. De a határokon kívül élő nemzettársainkért felelős legmagasabb kormánytisztviselő, Szabó Vilmos államtitkár nem támogatta az előadást és ehhez az állásponthoz igazodtak a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetői is. A témában illetékes közalapítvány kuratóriuma (három hónap aktatologatás után) holnap dönt az ügyben és úgy tudjuk, a kurátorok többsége nem kívánja megszavazni a támogatást. Akad olyan minisztérium is, amelyik bár ígért pénzt, utólag nem emlékezik az adott szóra.

Ebben a világban többfordulós tárgyalássorozatot kell végigülni ahhoz, hogy a romániai magyarok érdekvédelmére hivatott szervezet vezetői nagy kegyesen megengedjék a koncert megszervezését.

Nem folytatom, pitiáner állami emberek kicsinyes tettei ezek. A lényeg, hogy a csoda megtörtént, és sokan lettünk felejthetetlen élményekkel gazdagabbak.