Vajdasági morajlás

Nem hiszem, hogy jelenleg egyetlen olyan magyar ember is létezne a Vajdaságban, aki ne értene egyet a kettős állampolgárságot igénylő délvidéki pártokkal, szervezetekkel. Nem hiszem, hogy jelenleg egyetlen olyan határon túli magyar ember is élne, aki ne értene egyet az asszimiláció, üldöztetés, háború sújtotta vajdaságiakkal. Nem hiszem, hogy létezik jelen pillanatban olyan délvidéki vagy más határon túli magyar, aki ne fogadná felháborodással az anyaország kormányának elutasító magatartását, tétlenségét e történelmi lehetőség küszöbén.
Zoran Zivkovics szerb miniszterelnök bejelentése óta, hogy nem kifogásolná, ha Magyarország kettős állampolgárságot adna a Vajdaságban élő magyaroknak, megbolydult méhkasként zúg a délvidéki közvélemény. Egységre léptek az egymást gyűlölő politikai erők, a radikálisok és a mérsékeltek, a Belgráddal együttműködők és a területi autonómiát követelők. Közös aláírásgyűjtés indult az ügyért. Egyre indulatosabb politikusi nyilatkozatok hangzanak el a magyar kormány tétlenségéről, a vajdasági sajtó pedig szinte napi gyakorisággal fejezi ki Budapestnek címzett felháborodását. Helyzet van a Vajdaságban.
Kovács László külügyminiszter múlt hét közepén nyilatkozott először a kettős állampolgárságról. Szerinte diszkrimináció lenne a többi határon túli magyarral szemben, ha csak a vajdaságiakat részesítenék ebben az előnyben. Egyébként pedig az anyaország aligha bírná el azt a terhet, amelyet adott esetben mintegy hárommillió új állampolgár juttatásának biztosítása jelentene. A csúsztatás és manipuláció magasiskoláját hallhattuk a magyar külügy irányítójától. Ugyanis senki, soha nem állította, hogy egyszerre kellene megadni a kettős állampolgárságot a Kárpát-medencében élő összes magyarnak. Most Szerbia-Montengróban adott az a politikai környezet, amely lehetővé teszi a kérdés zökkenőmentes megoldását. Éppen ezért a vajdaságiak esetében most kell lépni. A terheket illetően pedig tudomásul kell venni, hogy ma a határon túliak tízezrei rendelkeznek magyar útlevéllel, mégis a szülőföldjükön élnek, dolgoznak. Azok viszont, akik az áttelepülést választották, eddig is megtették, s ma ők is Magyarország adófizető polgárai. Ebben a tendenciában lényegi változást aligha hoz a kettős állampolgárság megadása. Mi több, éppen azt a biztonságérzést, szabadságot adná meg, amely a szülőföldön való megmaradást vonzóbbá, elviselhetőbbé tenné. Elhárulna a vízumok, háborúk, diktatúrák általi elzártság mindig fenyegető rémképe.
Egy vasárnapi nyilatkozatában Kovács azt is megemlítette, hogy a szerb kormányfő másként is válaszolhat majd egy újabb rákérdezésre. Mi más ez, ha nem burkolt üzenet Zivkovicsnak a kijelentés felülvizsgálatára? Pár hét alatt kiderült: a magyar kormány nem akarja a kettős állampolgárságot még akkor sem, ha az semmiféle szomszédságpolitikai vagy uniós kockázatot nem hordoz magában. A csúsztatott, manipulatív válaszok nehezen adnak választ a miértre. Alighanem Kovácsék régi félelméről van szó. Arról, hogy egyszer ezek az új határon túl élő állampolgárok is szavazati jogot kapnak. 2006-ig ez nehezen történhet meg, hiszen a jelenlegi választási törvény állandó magyarországi lakhelyhez köti e jogot. De mi lesz utána? – kérdik riadtan a Köztársaság téren, s újult erővel kapaszkodnak hatalmat biztosító székeikbe.