Afrika elveszett gyermekei Indiában

Elveszett afrikaiaknak is nevezik a szidiket, India talán legparányibb népcsoportját. Őseik sok-sok évvel az európaiak által irányított rabszolga-kereskedelem beindítása előtt érkeztek a szubkontinensre – ki önként, ki erőnek erejével. Rabszolgák voltak és kereskedők, harcosok és hajósok, s némelyikük az idő folyamán meglehetősen nagy tekintélyt vívott ki magának új hazájában. Egyes feltételezések szerint maga a szidi szó is herceget, urat jelent. Ez a helyzet azonban mára nagyrészt megváltozott.
A szidik többsége jelenleg India nyugati fertályán, Gudzsarátban él, sőt létezik egy „színtiszta” szidi falu is, Dzsambur. Az egyik legenda szerint őseik – akik a nigériai Kanóból származtak – a mekkai zarándoklat után vetődtek el a távoli Indiába. Bárhogy is legyen, a többségében muzulmán hitű szidiket mára már meglehetősen kevés kötelék fűzi Afrikához. Kizárólag zenéjük és táncaik emlékeztetnek arra, honnan is jöttek valójában. A nyelvet már nem beszélik, és csupán néhány szó maradt meg az afrikai örökségből.
A brit uralom kiteljesedéséig a szidik asszimilációja gyakorlatilag töretlen volt, ám a XIX. században India új urai elkülönítették őket a szubkontinens többi lakójától. A múlt század hajnalán akadtak, akik a „hazaköltözést” választották, amely ebben az esetben Afrikát jelentette. Persze csak azoknak, akik tudták, hogy őseik a fekete kontinens melyik szegletéből származtak. Meglehetősen kevesen voltak ilyenek.
Noha a szidik napjainkra gyakorlatilag minden társadalmi rétegben reprezentálva vannak, többségük még mindig elég siralmas körülmények között tengődik. Mahmud bin Farzullah – aki egykoron az afrikai lovasgárda tagja volt a déli Haidarabadban – a BBC-nek elpanaszolta, hogy az egykori tiszteletnek mára nyoma sincs: „Ha észreveszik, hogy szidik vagyunk, elhúzódnak. Nem akarnak beszélni velünk. És a kormány csak az indiaiaknak ad munkát.” A hivatalos álláspont szerint azonban az indiai kabinet egy meglehetősen széles körű akcióprogram során többféle támogatásban részesíti a veszélyeztetett népcsoportnak tekintett szidiket.
Hasonló a helyzet a szomszédos Pakisztánban is. Az ott élő indoafrikaiak elsősorban a sportban – például az atlétikában és az ökölvívásban – jeleskednek. A többség azonban nem ilyen szerencsés: a Karacsi környékén élő szidik nagy része ugyanis – indiai társaikhoz hasonlóan – szegénységben él. Történetük gyakorlatilag szóról szóra megegyezik a szubkontinensen élőkével, azzal a különbséggel talán, hogy a pakisztáni szidik mintha jobban ragaszkodnának sajátos – az afrikai és ázsiai hatások ötvözetéből született – hagyományaikhoz.
Az élet viszontagságai ellenére azonban a szidiket nem lehet összehasonlítani a fekete kontinens más elveszett gyermekeivel – mutatnak rá szakértők. Miközben Amerikába annak idején erőszakkal hurcolták el Afrika lakóit, addig a szidik jelentős része önként érkezett Ázsiába, és többségük a megpróbáltatások dacára kitartott új hazája mellett.