
(Fotó: Wikipedia/Penguin9)
Nemigen lehet szó nélkül elmenni az üvegszálas poliészter karosszéria mellett, amely komikus kerékjárati szélesítéseivel, hátsó puttonyával és arányaival nem sokkal cizelláltabb annál, mint amit egy óvodás gyerek papírra vet uzsonna után. Nincsenek rajta oldalajtók (vászondarabokat lehet helyettük felpatentozni), otrombák a lökhárítók, az eredeti Lada 2105-re a szélvédő mellett csak a fekete keretbe foglalt első-hátsó lámpatestek emlékeztetnek. Ahhoz, hogy kabrióvá alakuljon, az első ülések feletti, gumiszalagokkal (!) rögzített targatető-darabokat kellett levenni, majd következhetett a szovjet eredetihez képest jóval szűkösebbre szabott hátsó ülés feletti tetőponyva leszerelése. Mindezek után kétségtelenül nagy szabadságélményt kínált, egy nem sok mindenre használható platóval fűszerezve – szerencsére utóbbi alatt zárt csomagtér is volt.

(Fotó: Bohse Automobilbau GmbH)
Nem lett sikertörténet a kocka Lada mutációja
Csodás nyári vezetési élményt és egy sokféle hobbihoz ideálist ígért Bohse-prospektus, ami a műanyag felépítmény miatt nem rozsdásodik, bár arról nem esett szó, miként dacol a barna pestissel az acél vázszerkezet és az eredeti szovjet padlólemez. Apropó, technika! Akárcsak az első-hátsó futómű, a négysebességes váltó és a motor is maradt eredeti, sőt, utóbbi terén némi olcsósítást is végrehajtottak. Nem a nálunk ismert 1,3-as, szíjas vezérlésű gép dohogott az Euro-Star orrában, hanem a régi Zsigulikból örökölt (és egyes piacokon az alap 2105-ösökbe is beépített) régi 1,2-es, nagyjából 60 lóerővel. Ugyanakkor a bőven egy tonna alatti tömegű, széllel bélelt kocsi mozgatásához ennyi is elégnek bizonyult, könnyű és olcsó szerelhetőség mellett.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!