1895-ben, amikor Budapesten éppen lázas készülődés zajlott a következő évben tartandó milleniumi ünnepségekre, néhány száz kilométerre északra, de szintén az Osztrák–Magyar Monarchia egyik tartományában két cseh fiatalember kerékpárgyárat alapított. A két Václav, Laurin és Klement nem félt az innovációtól, először motorizálták a bicikliket, majd 1905-ben elkészítették első négykerekűjüket, így a történelemkönyvek a világ harmadik legrégebbi autógyártójaként jegyzik a Skodát. Apropó, Skoda-művek: az órási pilzeni gépgyártó 1925-ben partnerségre hívta – valójában felvásárolta – az igényes, de üzletileg kevésbé sikeres L&K márkát, majd fokozatosan építette ki palettáját a népautótól (Popular) a luxuslimuzinig (Suberb).

Ezek a modellek a két világháború közötti Magyarországon is egyre ismertebbek voltak, de igazán fontos piaci szereplőnek az 1945 utáni időktől tekinthetjük őket, amikor az immár államosított, az AZNP nevű csehszlovák vállalat márkájaként működő Skoda az imperialista Nyugat mellett idővel főleg a szocialista országok felé irányította exportját. Orrmotoros, hátsókerék-hajtású modelljei a Tudor-sorozattól a Spartakon át az Octaviáig rengeteg családot mobilizáltak, majd 1964-től az 1000 MB-vel beköszöntött a farmotoros modellek korszaka. Ezt az eleinte modern elrendezést a tervgazdaságban – főleg anyagi okokból – évtizedeken át nem sikerült meghaladni, ami idővel az eladásokon is meglátszott, csak 1987-ben érkezett modern megmentő, a Favorit.

Ez a fronthajtású, ferde hátú autó segített a Skodának átvészelni a rendszerváltás viharait, és hozta házhoz a tehetős kérőt, a Volkswagen-konszernt. 1991-ben köttetett a frigy, és érkezett meg vele a modern technika először az átmeneti típusnak szánt Feliciában, majd a modern Octaviában. Ám az imázsépítés részeként nemcsak a régi neveket, hanem a múlt ismert és elfeledett autóit is elkezdték leporolni, amikor 1995-ben (a márka századik évfordulóján) megnyitották a Skoda-múzeumot, méghozzá nem másutt, mint a Laurin&Klement-üzem egyik régi épületében, közel a mai gyáregységhez. Napjainkban 1800 négyzetméteres területet foglal el a tárlat, korelnökként a bejáratnál egy 1899-es biciklivel, és már több mint négymillió látogatót fogadott.