Elhúzódó szaharai túszdráma

Biztató mozgás tapasztalható a Szaharában fogva tartott európai túszok ügyében. Az iszlám terroristák első alkalommal közölték követelésüket, és a legutóbbi értesülések szerint borsos váltságdíj ellenében hajlandók szabadon engedni a még hatalmukban lévő kilenc német, négy svájci és egy holland állampolgárt.

A sivatagi dráma, amely immár öt hónapja tart, továbbra is kiszámíthatatlan pókerparti. Izgalmas anyagot szolgáltat diplomáciai gyanúsításokra, és kényes feladat elé állítja a német kormányt a csak nehezen megindult tárgyalásokon.
Ehhez hasonló, kilátástalan helyzettel mindeddig nem találkoztunk – hangoztatta az anonim berlini megbízottak egyike. A szövetségi külügyminisztériumot közvetlenül támadja a június 28-án hőguta következtében elhunyt Michaela Spitzer elvált férje: „A tárca megbízottai túl engedékenyek voltak, sokkal erősebb nyomást kellett volna gyakorolniuk az algériai kormányra. Úgy látszik, nem akarták veszélyeztetni a jónak tartott diplomáciai kapcsolatokat”– mondta Karl-Heinz Spitzer.
A forró sivatagi vidék eseményeinek részletei csak nehezen rajzolódtak ki. Tény, hogy az emberrablók nem az iszlám terrorszervezet, a GSPC tagjai, hanem az Afganisztánból és Pakisztánból visszatért al-Kaida-harcosok egyik szakadár csoportja, élvezik viszont az szervezet vallási tanácsának áldását. Májusban egy nem spontán katonai akció eredményeként már sikerült tizenhét túszt kiszabadítani. Az algériai katonák akkor véletlenül bukkantak rá az emberrablókra és áldozataikra. A terroristakülönítmény a rabokkal azóta már elhagyta Algériát, és jó ezer kilométeres út után Mali felségterületére érkezett, ahol sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, mint előzőleg.
Ennél a pontnál kerülnek előtérbe a dráma politikai tényezői. Szakértők azt gyanítják, hogy Algéria katonai vezetése nem is törekedett végső megoldásra, hiszen közismert, hogy terroristákkal nem hajlandó tárgyalni még akkor sem, ha az eljárás civil áldozatokat követel. A német diplomácia sikertelen fáradozásai tehát nagyrészt ezzel magyarázhatók. Más a helyzet a Berlin és Bamako közötti kapcsolat terén. A német kormány egykor elsőként ismerte el Mali függetlenségét, s azóta is jelentős fejlesztési segélyt nyújt az afrikai államnak, így aztán sokkal komolyabb befolyást gyakorolhat Amadou Touré elnökre, mint az algériai Bouteflikára.
A túszok szabadon bocsátásáról megindult tárgyalásoknak is sokkal előnyösebb helyszíne Mali. Tessalit városának környéke különleges státusszal rendelkezik, ahol a törvényen kívül állók – csempészek, rablók, vallási fanatikusok – is bántatlanul mozoghatnak mindaddig, amíg nem élnek vissza a vendégszeretettel. Így senki sem botránkozott meg azon, amikor az Algériából érkezett terroristák feltankolták terepjáróikat, élelmiszert vásároltak, majd visszatértek a hegyláncok közé. Innen pedig videokazettát küldtek a négyszáz kilométerrel délebbre fekvő Gaoba, és leadták azt a kormányhivatalnokoknak. A felvételen felismerhető mind a tizennégy túsz, akik vagy csak a nevüket mondják ki, vagy – őreik utasításának engedelmeskedve – tört francia nyelven hozzáteszik, hogy jól vannak.
A kazetta időközben eljutott Berlinbe is, bizonyítékként, hogy a fogvatartottak élnek. Szabadon bocsátásukért a német tv-állomások értesülése szerint mintegy hatvan- millió eurót követelnek. Berlin természetesen tartja magát eddigi irányvonalához, mondván, az államot nem lehet megzsarolni. Ha ugyanis beadja a derekát, akkor kitárja a kaput a terrorszervezetek hasonló akciói előtt. Így aztán a diplomácia megbízottai most kerülő utakat keresnek. Elképzelhető, hogy a terroristák Mali kormányától veszik át a válságdíjat. A kifizetett összeg azután mint fejlesztési segély jutna vissza Európából az afrikai országba.
A tárgyalások a sivatag titokban tartott pontján folynak, helyi közvetítő segítségével. A régió egyik helytartója tartja a kapcsolatot a terroristák és az államhivatalnokok, valamint a helyszínre érkezett európai diplomaták között. Az idő azonban sürget, közeledik ugyanis az esős évszak, és a túszok ellátása egyre nehezebb. A gyors megoldásért Berlin mindenfajta akciót leállított az érintett területen. Még az Algériába küldött felderítő repülőgépek bevetését is felfüggesztették.