Bár a hat jelölt közül három önjelöltnek tekinthető – egy városi polgármester, egy közgazdász és egy kutatómérnök –, a további három mögött pártok, szervezetek állnak. Eduard Kukan külügyminisztert a kormányzó Szlovák Keresztény- és Demokrata Unió jelölte, a kereszténydemokraták favoritja Frantisek Miklosko parlamenti képviselő, míg a roma pártok és civil szervezetek a nagykaposi illetőségű Mikulás Horváth mögé sorakoztak fel. Horváth egyelőre munkanélküli, s éppen ezért úgy gondolja, nemcsak a romák elnöke lenne, hanem minden szlovákiai polgáré, főleg a szegényeké – kétségkívül ezekből van a legtöbb az országban.
Az elnöki posztra a jelöltek közül a legkomolyabban Eduard Kukan készül, aki már sajtótájékoztatót is tartott. Elsősorban azt hangoztatta, hogy eddigi szilárd pártelkötelezettsége ellenére felül tudna emelkedni a hagyományos szlovákiai politikai csatározásokon, s az ország gondjait pártoktól függetlenül tudná megítélni. Elsősorban jelentős diplomáciai tudását és kapcsolatait szeretné felhasználni ahhoz, hogy erősítse Szlovákia helyét a nemzetek közösségében – mindenekelőtt a NATO-ban és az Európai Unióban, ahová az elnökválasztás előtti napokban léphet be az ország. Kukan a magyarok támogatására is számít, hiszen emlékszik rá, hogy 1999-ben Rudolf Schuster győzelméhez a több mint félmilliós magyarság igen jelentősen hozzájárult. A sajtótájékoztatón nem tért ki a magyar státustörvény kérdésére, de valószínű, hogy a magyarok emlékeznek majd negatív szerepére, a felmérések legalábbis arra utalnak, hogy a jelenleg ismert jelöltek közül a felvidéki magyarság inkább voksolna Frantisek Mikloskóra, mint Kukanra.
A kiváló humorérzékkel megáldott Frantisek Miklosko ugyanis a legdrámaibb időkben sem állt a populista nacionalisták oldalára, nem szavazta meg például az államnyelvtörvényt, s annak idején ő tárgyalt Antall Józseffel arról a lehetőségről, hogy a szlovák–magyar történelmi megbékélést egy közös parlamenti nyilatkozattal érjék el. De arra is büszke a kereszténydemokrata honatya, hogy megkapta az Esterházy János-emléklapot, s bár a szlovák történetírás Esterházyt továbbra is árulóként és a Horthy-rendszer kollaboránsaként tartja számon, Miklosko szerint a gróf „szent ember” volt. Miklosko előnye talán az is, hogy sosem volt a kommunista párt tagja, és sokan vélekednek úgy, hogy tizennégy évvel a rendszerváltozás után ideje lenne, ha Szlovákiának legalább a harmadik államfőjét nem terhelné totalitarista múltja. Miklosko még nem indította el kampányát, humorérzékére azonban jellemző, hogy az újságírók kérdéseire válaszolva már elmondta, jelölésének egyetlen igazán nagy kérdése van, nevezetesen családi állapota. Miklosko ugyanis nőtlen, vagyis ha ő lenne az államfő, nem lenne Szlovákiának first ladyje. Végül az újságírók unszolására elmondta: nagyon szereti a nőket, talán ezért nem tudott megnősülni, ellenben ha megválasztják elnöknek, az eskütétel utáni napon hajlandó felvenni a házasság kötelékét. Azért nem a megválasztása után, mert az eskütételig bármi történhet, a törvények értelmében pedig az államfő csak az eskütétel után válik hivatalosan az ország első emberévé.
Az elnökválasztásig persze még sok idő van hátra, a hivatalos jelöltek listája még bővülhet. A legnagyobb kérdés, indul-e a választásokon Vladimír Meciar, aki továbbra is jelentősen megosztja a szlovák társadalmat, olyannyira, hogy ezt már maga a háromszoros exkormányfő is érzékeli. Pártja kongresszusa után, februárban úgy nyilatkozott, nem indul az elnökválasztáson, mert nem akarja, hogy az 1999-es választáshoz hasonlóan az embereknek megint a „rossz és a kevésbé rossz között kelljen választani”. Meciar azonban már néhányszor elbúcsúzott híveitől, visszavonulást ígért, az utolsó pillanatban azonban mindig meggondolta magát. 2004 februárja – addig kell hivatalosan bejelenteni a jelölést – pedig még nagyon messze van…
orbán balázs
Orbán Balázs: Európában a Néppárt a háború motorja
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!