A müncheni affér

Két évvel ezelőtt Bajorországban elhunyt Brigitte Hesshaimer. A szolid polgári életet élő és minden feltűnést kerülő kalapkészítő röviddel halála előtt évtizedeken keresztül őrzött titkot árult el három gyermeke egyikének, Astridnak: „Apátok nem más, mint a huszadik század legendás alakja, Charles A. Lindbergh, az amerikaiak nemzeti hőse.”
A müncheni városházát megrohanták a sajtó képviselői, amikor a Hesshaimer testvérek – Dyrk, Astrid és David, akiknek születési anyakönyvi kivonatában a „apa ismeretlen” bejegyzés áll – a nyilvánosság elé léptek a szenzációs hírrel: mindhárman a repülés úttörőjének, a híres természettudósnak és számtalan könyv szerzőjének a leszármazottai. Ezek szerint a világcsavargó Lindbergh – Connecticutban élő családja mellett – Münchenben vadházasságot tartott fenn Brigitte Hesshaimerrel, és a kapcsolatból három utód származott. „Kerestem az apámat, és végre megtaláltam!” – hangoztatta a Párizsban élő Astrid Bouteuil.
Itt, a francia fővárosban ért véget 1927. május 21-én az a vakmerő kaland, amely halhatatlanná tette Lindbergh nevét. Ő volt az első, aki a maga tervezte Spirit of St. Louis nevet viselő egymotoros gépével átrepülte az Atlanti-óceánt. Harminchárom és fél óra alatt tette meg az Észak-Amerikát Európától elválasztó hatezer kilométeres távolságot. Kizárólag egyszerű iránytű és térképek álltak a rendelkezésére.
Bravúros teljesítményéért huszonötezer dollár jutalmat kapott egy New York-i szállodatulajdonostól. Ám a dicsőségért tragikus árat fizetett: az Anne Morrow-val kötött házasságából született első gyerekét – Charles Augustust – 1932-ben elrabolták és meggyilkolták. A „Lindbergh-baby” sorsa megrázta az embereket a glóbusz minden sarkában. Az állítólagos tettest – az illegálisan bevándorolt német Richard Hauptmannt – halálra ítélték és kivégezték, holott az utolsó pillanatig tagadta bűnösségét.
Az önéletrajzáért Pulitzer-díjjal kitüntetett Lindbergh színes, nyugtalan és változatos életet élt. Németországot már a második világháború előtt meglátogatta, Hermann Göringtől, a légierő parancsnokától magas kitüntetést kapott, és állítólag mély benyomást tett rá a Luftwaffe ütőképessége. Ettől kezdve abba a gyanúba keveredett, hogy szimpatizál a nácikkal. Honfitársai nem értették, miért ellenezte az USA belépését a háborúba.
Egyik könyvének német nyelvű fordítása okán 1957-ben érkezett újból Münchenbe, ahol megismerkedett Brigitte Hesshaimerrel. A kalapkészítő mesterséget kitanult fiatalasszony a nővérével, Mariettával élt együtt Schwabingban, az Agnesstrasse 44. számú ház negyedik emeleti apró lakásában. A háború befejeztével Romániából települtek át. A sok megpróbáltatástól csonttuberkulózisban szenvedő Brigitte egyik lábára sántított. Testi fogyatékossága azonban nem befolyásolta az akkor már ötvenöt esztendős Lindberghet, aki fiatalos lendülettel, de félszegen udvarolt új ismerősének. A Careu Kent álnéven publikáló amerikai kizárólag angolul beszélt, Brigitte legfeljebb töredékeiben értette mondanivalóját, a „love story” mégis egyre határozottabb formát öltött. Az évente háromszor-négyszer megjelenő férfit titokzatosság lengte körül. Öreg, a legkiszámíthatatlanabb esetre is előkészített, bármilyen váratlan körülmény átveszelésére felszerelt bogárhátú Volkswagennel közlekedett, számtalanszor benne is éjszakázott. Élvezte, hogy a felismerés veszélye nélkül róhatja az utcákat Münchenben fiatal barátnőjével.
Első gyermekük, Dyrk így emlékszik vissza apjára: „Szívélyesség sugárzott belőle. Esténként mesét mondott nekünk angolul, amelyet nem értettünk, mégis élveztük. Sokat kirándultunk, és nevettünk azon, hogy mozgatni tudja a fülét, vagy bűvészmutatványokkal szórakoztat bennünket.”
Lindbergh meghatóan gondoskodott a három gyerekről. Az Ammersee mellett házat rendezett be a családnak, a kicsiket magániskolában taníttatta, és részvényeket vásárolt számukra, amelyeket nagykorúságuk elértével kaptak kézhez. Ugyanakkor szinte betegesen figyelt arra, hogy titokban tartsa németországi kapcsolatát. Útjainak állomásairól mindig levelet küldött nekik, de választ nem várt rájuk, mert attól félt, hogy valaki véletlenül a nyomára akad a rendszeresen változtatott postafiókcímre érkező küldeményeknek. Egyesült államokbeli famíliája – felesége és öt gyermeke – még csak nem is sejtette, hogy a sokat utazó családfő kettős életet él.
Astrid már Párizsban lakott a férjével, amikor egyik hazalátogatása során piros zsinórral összekötött zsákra bukkant a padláson. Anyja mindig így fűzte össze a fontos iratokat. Néhány fényképfelvétel negatívja mellett kézzel írt angol nyelvű levelek egész kötege került elő, aláírásként egyetlen C betűvel. Careu vagy Charles?
Astrid magához vette a váratlanul talált „kincset”, előhívatta a negatívokat, és összehasonlította őket egy amerikai magazinban megjelent Lindbergh-riport képeivel. Feltételezése végső bizonyságot nyert. A férfi, akit szerettek, de apának sohasem szólíthattak, a világhírű pilóta volt. Időközben édesanyja felfedezte, hogy gondosan őrzött levelei eltűntek. Visszakövetelte őket, és amikor lánya megtagadta kérését, közölte vele: „Te nem tudod, mit váltasz ki velük!” Astrid megígérte, hogy anyja haláláig megőrzi a család titkát.
Az utolsó, dülöngélő betűkkel papírra vetett híradás 1974. augusztus 16-i dátummal érkezett: „Napról napra csökken az erőm. Helyzetem egyre komolyabb. Nehezemre esik az írás. A szeretetem minden, amit küldeni tudok neked és a gyerekeknek.”
A rákban szenvedő Charles Lindbergh, a „magányos sas” augusztus 26-án a Hawaiihoz tartozó Maui szigetén hunyt el hetvenkét éves korában. Brigitte Hesshaimer az újságból tudta meg halálhírét. Astrid lánya betartotta ígéretét, és csak most fedte fel a féltve őrzött titkot, hogy az inkognitóban Münchenbe érkező idegen, aki 1957 és 1974 között szerelmi kapcsolatot tartott fenn az egyszerű kalapkészítő aszszonnyal, az apja volt.
Az önmagában szenzációnak számító hír röviddel később meghökkentő részletekkel egészült ki. A Münchenben megjelenő Focus hírmagazin szerint Lindberghnek viszonya volt Brigitte Hesshaimer nővérével, Mariettával is. Ebből a kapcsolatból két fiú született.
Az Amerikában élő Lindbergh család tagjai egyelőre hallgatásba burkolódznak, és arra hivatkoznak, hogy nem ez az első alkalom, amikor emberek azt állítják, hogy Charles Lindbergh leszármazottai. A repülőtiszt legismertebb biográfusa, A. Scott Berg nem tartja kizártnak a müncheni félrelépés lehetőségét, annál inkább az apaságot: „Lindbergh szinte prédikálta gyerekeinek, hogy gondos körültekintéssel válogassák meg szexuális partnereiket, és ne feledkezzenek meg a genetikai örökségről, a természetes kiválasztódásról. Ebbe a képbe nem illik bele a tuberkulózisban szenvedő, sántító anya!” A müncheni sajtókonferencián a három testvér – Dyrk, Astrid és David – bejelentette: származásukat a tévedhetetlen DNA-analízis segítségével kívánják végérvényesen bizonyítani.
A Lindbergh-történet eddig ismeretlen fejezete így még messze van attól, hogy lezáruljon. Hollywood máris jelentkezett a fantasztikus szerelmi história megfilmesítésének tervével. A siker garantált. Mi sem lopna nagyobb együttérzést a nézők szívébe, csalna több könnyet a mozilátogatók szemébe, mint az amerikai nemzeti hős sorsa, aki hazájától távol, a világháború utáni időszak nehéz viszonyai között a messzi Németországban talál rá újabb nagy szerelmére.