A posta taktikája: oszd meg és uralkodj

Lejárt az a határidő, amelyet a hatszáz lelkesnél kisebb települések önkormányzatai kaptak, hogy egyezkedjenek a Magyar Posta Rt.-vel a postahivatalaik megmentése érdekében. Az érintett polgármesterek – és persze az emberek – azt hitték: aki időt nyer, postát remélhet.

Július óta kísérleti jelleggel több körzetben is elindultak a mozgó járatok, szeptember elseje óta pedig a többi faluban is a tervek szerint folytatják a mobil posták üzembe helyezését. A polgármesterekkel folytatott tárgyalások eddig csekély sikerrel jártak a posta által felajánlott szűk mozgástér miatt. A megegyezést nehezíti, hogy szinte minden község olyan egyéni adottságokkal és igényekkel rendelkezik, amelyek egyedi elbírálást igényelnek. Szinte csak abban egyeznek meg, hogy a kevés pénzből gazdálkodó, jórészt forráshiányos önkormányzatok nem tudják előteremteni a posták működéséhez szükséges pénzt és az alkalmazottak bérét. Márpedig a posta a jövőben csak azért fizet, ami számára gazdaságos. Számításaik viszont azt mutatják, hogy a bezárásra ítélt posták zöme eddig csak ráfizetést hozott. Így, amennyiben a település továbbra is szeretne egy állandó, meghatározott időben nyitva tartó felvevőhelyet, bele kell nyúlnia a zsebébe. Győr-Moson-Sopron megyében néhány érintett község polgármestere minden tőle telhetőt megtett, hogy megtartsa postáját. Levelet írtak a miniszterelnöknek, az illetékes minisztériumoknak, de sokáig válaszra sem méltatták kérésüket. Végül sikerült összehozni egy találkozót, amelyen az Informatikai és Hírközlési Minisztérium információs társadalom programok helyettes államtitkára, Mohácsi Béla szépen csengő ígéretet tett: ahol a megfelelő körülmények adottak, a postai szolgáltatások mellett a teleház is működhetne, mégpedig a posta logójának megtartásával. Az informatikai berendezéseket az IHM adná, és tizennyolc hónapig ingyenes internet-hozzáférést biztosítana. Emellett hozzájárulna a helyiség kialakításának költségeihez is.
Erre a közeljövőben pályázatot írnak ki. Az IHM kabinetfőnöke, Bucsy Zoltán egy hét türelmet kért, hogy a Miniszterelnöki Hivatallal egyeztetve áthidaló megoldást találjon a polgármesterek által felvetett problémára. Ez pedig nem más, mint a szolgáltatást végző alkalmazott bére, vagyis ki fizesse a postást? A Magyar Posta Rt. ragaszkodik eredeti elképzeléséhez, s a kézbesítést minden hatszáz lelkesnél kisebb településen mozgó posta látja majd el. A küldemények felvételét azonban igény szerint átadná az önkormányzatoknak, amelyek gondoskodnának a megfelelő helyiségről, állnák annak rezsiköltségeit és az ott dolgozó alkalmazott bérét. Ehhez egy jelképesnek mondható, forgalomtól függő összeggel a posta is hozzájárulna, ám ez legfeljebb tíz-húsz ezer forintot jelentene havonta.
Nemes László, Sobor község polgármestere a helyi adottságokat figyelembe véve a közösségi színtér kialakításában látja a megoldás kulcsát. Két éve ugyanis bezárták az óvodát, s a tervek szerint oda költöztetnék a könyvtárat. Itt működhetne négyórás nyitva tartással a postai felvevőhely és a teleház is, egyetlen alkalmazottal. Nemes László szerint a falvak népének is joguk van az európai élettérhez. A bérezést illetően azonban még sikerült dűlőre jutniuk.
Nagy János, a Baranya megyei Bogádmindszent polgármestere viszont örömmel tudatta, hogy ő már aláírta a szerződést a postával. Mivel itt nem volt ráfizetéses a postahivatal működése, így az továbbra is napi hat órában nyitva tarthat, az alkalmazott is marad a helyén, sőt az eddigi bérét is állja a részvénytársaság. Nagy János úgy látja: legjobb, ha minden község maga veszi kezébe a sorsát. Vagyis a jól bevált, oszd meg és uralkodj elvét igyekeznek érvényesíteni, s megosztani az egységesen fellépő, közös sorsban osztozó falvak népét, ám ez eddig kevés helyen sikerült. Ezért Sobor polgármestere írásban is felhívta az érintett települések vezetőnek a figyelmét arra, hogy addig ne kössenek számukra előnytelen szerződést, amíg nem jön létre olyan, minden községet érintő megállapodás, amely garantálja az alapfeltételek megteremtését, vagyis egy postai felvevőhely, a teleház működését, és a megfelelő bérezést.
A soproni régió polgármesterei úgy látják, hogy érdekképviseleteik, vagy a Települési Önkormányzatok Szövetsége, valamint a Községi Önkormányzatok Szövetsége sem állt kellőképpen az ügy mellé, és nem képviselte megfelelően az érdekeiket. Pedig a segítséget bárkitől elfogadnák, kompromiszszumra törekszenek, és nem akarják politikai síkra terelni a postabezárások ügyét.
Dénesfán még nem indult el a mozgóposta, és Takács Lajos polgármester szerint nem is fog, mivel nem engedik be a településre. Úgy látja, ez a terv nem vált be, mert a mozgó járat nem képes ellátni azt a feladatot, amelyet a postahivatal. Egyetért viszont abban, hogy az eddigi két ember helyett egy is elég volna, s ugyanazt a szolgáltatást rövidebb nyitva tartással lehetne nyújtani. – Ki lehet számolni egy íróasztal mellett, hogy egy ilyen településen mennyi időt vesz igénybe a kézbesítés, de az élet egészen más – vélekedik.
Répceszemerén már július óta működik a mozgó járat, s mellette egyelőre még négyórás nyitva tartással a postahivatal is üzemel. Radics László polgármester arra buzdította az itt élőket, hogy vegyék igénybe a mobil szolgáltatást, de a legsérelmesebbnek azt látja, hogy akik a délelőtti órákban nincsenek otthon, és a 11 és fél 12 között érkező mobil járatot nem tudják igénybe venni, azok kiesnek ebből a szolgáltatásból. Ezért is szükségesnek tartaná a délutáni nyitva tartással üzemelő postahivatal megmaradását. A polgármester szerint a mozgó járat nem képes ellátni azt a feladatot, amelyet ígértek, tehát a részvénytársaság nem vonhatja ki magát a felelősség alól.
Horváth Sándor, a soproni régió igazgatója viszont úgy látja, hogy a répceszemerei polgármester által felvetett probléma könynyedén orvosolható, hiszen a mozgó posta közlekedhet váltott műszakban is, a hét néhány napján délután menne a faluba. Az igazgató szerint a kézbesítést a jövőben azért kell mindenképpen a mozgó járatokkal bonyolítani, mert ez a modernizációs program részeként szervesen illeszkedik az új feldolgozórendszerhez. Emellett kiváltja a részmunkaidőben foglalkoztatott kézbesítők munkáját is, akik eddig kerékpárral tettek meg húsz, de sokszor ötven kilométert naponta. A mobil posta rendelkezik bankkártyakezelő terminállal is, s a tapasztalat szerint ezt többen veszik igénybe a járaton, mint azelőtt a postahivatalban.
Ami pedig a polgármesterekkel folytatott tárgyalásokat illeti, három lehetőség közül választhatnak a települések. A mobil járat teljesen kiváltja a fix szolgáltatást, vagyis megszűnik a hivatal, a másik megoldás szerint megmarad egy fix felvevőhely, de csökkentett szolgáltatással. Ebben az esetben bizonyos feltételek megléte esetén a Szerencsejáték Rt. terminálja is működhet az adott helyen. A harmadik megoldásnál már az önkormányzatnak a zsebébe kell nyúlnia, ha saját hatáskörben akar postai helyet működtetni. Ebben az esetben ugyanis a levélpostai, valamint letéti küldemények és csekkbefizetések után csak tételes és tarifális díjazást biztosítana a posta. Ez csak más szolgáltatással együtt, egyéb hivatali munkák mellett képzelhető el, hiszen a forgalomtól függően tíz- és harmincezer forint közötti összeget térítene a posta. Elképzelhető az is, hogy igény szerint – például boltosok – vállalkozási szerződéssel, jövedelemkiegészítésként végeznék a küldemények felvételét.
Mindenesetre a Magyar Posta Rt. november 10-ig működésbe állítja az erre az évre tervezett „tülkölős” autóit, s jövőre már minden hatszáz lelkesnél kisebb településen bevezeti mozgó járatát. A parlament őszi ülésszakán napirendre kerül a hírközlési és postatörvény is, amely okozhat még meglepetést a szolgáltatást igénybe vevőknek, azaz a kistelepülések lakóinak is.