A szomszéd füve még mindig zöldebb

Bár Ausztria nyaralás szempontjából a drága országok közé tartozik, a sógoréknál nem éri csalódás az embert: azt kapja ugyanis, amit megrendelt. Nyugati szomszédunk bármely részét keressük is fel, szemmel látható, hogy működik az osztrák modell.

2003. 09. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Feleségem hegymászószenvedélye és szénanáthám miatt nyaralásunk egy részét az Alpok különböző részein töltjük immár évek óta. Úti célnak idén Salzburgot és környékét szemeltük ki. Miután azonban Mozart szülővárosa turistaparadicsom, a nejem német e-mail címéről rendeltük meg a szállást. A trükk természetesen bevált: gyorsan és olcsón – fejenként napi húsz euróért s pár levélváltás révén – jutottunk egy mesébe illő kis osztrák faluban, Filzmoosban apartmanhoz. Ha esetleg valaki nem tudná, Ausztriát az idegenforgalom vonatkozásában zömében a németek tartják el. Így egy német vendég olyannyira megbecsült, mint nálunk a hetvenes-nyolcvanas években volt az amerikai nagybácsi. Nyugati szomszédunknál egyébként a legolcsóbb panziókban is 25-30 eurónál kezdődnek a tarifák.
Ismerősünk tanácsára nem a „klasszikus” útvonalon (Bécs–Linz–Salzburg), hanem – néhány gyorsforgalmi szakasz beiktatásával – Graz fölött, a Semmeringen át jutottunk el a Dachstein, Bishofsmütze és Gosaukamm között fekvő Filzmoosig. Nem bántuk meg a sztráda kikerülését, hiszen Ausztrián keresztül utazni úgyszólván esztétikai élmény.
A régi mondás szerint a szomszéd fűje mindig zöldebb. Nos, ez különösen a sógoréknál igaz, hiszen még az Ausztria szegényházának tartott Burgenland is bátran versenyezhet „kivitelben” az elegáns és magyar viszonylatban elképesztően drága bel-budai kerületekkel. Noha a vasfüggöny lebontása óta szemmel láthatóan mérséklődtek a két ország közötti különbségek, van még mit bepótolnunk. Ausztria bármely pontján jár az ember, csak rendezett településeket, meseszép tájegységeket lát. Az utcák patikatisztaságúak, a házakat rendszeresen felújítják, a gyepet kétcentisre nyírják. A műemlékeket ápolják, parkolni pedig csak meghatározott zónákban szabad. Az ablakokból szó szerint patakzik a petúnia, s pompáznak a muskátlik. Nem is csoda, hogy ilyen környezetben még a műszobrok és a kerti törpék látványa sem hat annyira gagyinak.
Persze Ausztriában is vannak regionális különbségek. Csakúgy, mint Magyarországon, az osztrákoknál is keletről nyugatra haladva javul – szemmel láthatóan – az élet minősége.
Az alsó-ausztriai és burgenlandi polgártól már egy kategóriával jobban él egy stájerországi és karintiai lakos, aki viszont a tiroli vagy éppenséggel a salzburgi honfitársára irigykedhet. Ezt pedig nemcsak a drágább, full extrás autók illusztrálják az utakon, hanem az is, hogy a fejlett, high-tech termékeket gyártó cégek az északolasz, a német vagy a svájci határ mellé települtek. Az sem elhanyagolható szempont, hogy Ausztria legszebb természeti adsottságai – a kiterjedt nemzeti parkok, az egekbe szökő hegyek, a karbantartott turistautak – az ország nyugati és északi csücskében találhatók. A turisztikai bevételek így télen-nyáron „csordogálnak” az osztrákokhoz. Talán mondani sem kell, hogy errefelé százszámra várják a vendégeket a golf-, a squash- és a teniszpályák, továbbá az extrém sport kedvelőinek kialakított speciális területek.
Ha az ember felkeresi Salzburgot, a kötelező látványosságok egyikét, a XI. századi, szinte sértetlen állapotban fennmaradt fellegvárat sem hagyhatja ki. A belépő ide azonban borsos: 6–9 euró. Hasonlóan drága pénzen lehet bejutni a Mozart-házba, de javallott megtekinteni a hellbrunni kastélyt is. Augusztusban természetesen kihagyhatatlan élményt nyújtanak a salzburgi ünnepi játékok. Salzburg mindemellett hangulatos kis éttermeivel, sörözőivel és a belváros mutatványosaival produkál pezsgő életet. A környék legszebb települése azonban Filzmoos. A falu zöld hátú, ám sziklás hegyvonulatok tövében, tehéncsordáknak legelőt adó völgyben fekszik. Mind a magashegyi túrázóknak, mind pedig a hegymászóknak ideális, de lehetőség adódik sziklamászásra is. S hogy a három sportág jól elkülönül egymástól, azt az Alpok turistaútjain felfestett figyelmeztetések is jelzik. Szabad ugyan, de tapasztalat és felszerelés hiányában veszélyes hegyet, illetve sziklát mászni a Keleti-Alpokban! Mindenkinek ajánlható ugyanakkor a csaknem 2000 méternyi magasságban fekvő Zell am See. A városka friss magaslati levegője, továbbá a Zeller-tóban kínálkozó vízisportolás lehetősége miatt a település akár önmagában is egyedülálló úti cél lehet.
Miután Ausztria uniós tagállam, felettébb szembetűnő, hogy kevés uniós zászlót látni. Az osztrákok szinte csak a közintézményekre tűzik ki a tizenkét csillagos lobogót. Ennek oka: Ausztria jóléti államként csatlakozott az Európai Unióhoz, ám az integrációból – leszámítva a burgenlandi tartományt — nem sokat profitált. Az osztrákok persze azt sem bocsátják meg az EU-nak, hogy a 2000-es kormányalakítás kapcsán, amikor is Wolfgang Schüssel kancellárként az Osztrák Szabadságpárt bevonásával alakított kormányt, a nyugati világ politikai értelemben kiközösítette Ausztriát. Hogy most sem lángol különösen a rokonszenv Brüsszel iránt, azt nyilvánvalóvá tette vendéglátónk is, aki szerint a csatlakozás óta folyamatosan drágul az élet. Az uniós támogatások pedig nemigen érzékelhetők a lakosság számára.
Végezetül néhány szó az árakról. Nem árt fejben tartani, hogy Ausztriában tartózkodni és nyaralni drága dolog, és mindenért fizetni kell. Magyar pénzben átszámolva átlagosan napi 15–20 ezer forintból azonban kihozható a szállás, a reggeli, valamint nap közben egy sovány ebéd, a vacsorára azonban már tartalékolni kell. Arról nem is beszélve, hogy a parkolás óránként 260–500 forintba kerül, a benzin viszont olcsóbb vagy ugyanannyit kóstál, mint itthon. A fentiekhez hozzátartozik, a szolgáltatásokban nem csalódunk: azt kapjuk, amit megrendeltünk.
Ausztriából hazafelé az ember akaratlanul is eltűnődik azon, mitől élnek ilyen jól a sógorék. Valószínűleg azért, mert évtizedek óta működik az osztrák modell: szomszédaink ügyesen kihasználják a turizmus adottságait, a fafeldogozó-iparban pedig behozhatatlan előnyökre tettek szert, s a német ajkú országokra jellemző precízség és tisztaság is hajtómotora lehet a sikernek. Mindazonáltal az sem elhanyagolható szempont, hogy Ausztria státusát már 1955-ben rendezték a nagyhatalmak. Ott nem volt több mint negyven éven át szocializmus.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.