A választás szabadsága

A nyár elején Székelyudvarhelyen bejelentették a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) megalakulását. Az Udvarhelyért Polgári Egyesület átalakításával és kibővítésével létrejött ernyőszervezet a székelyföldi polgári körök tevékenységét kívánja tömöríteni. A szövetség alapító közgyűlésén a székely anyaváros polgármesterét, Szász Jenőt választották az MPSZ elnökévé. A fiatal városvezetővel az egészséges versenyhelyzetről, a politikai konkurenciáról és a választás szabadságáról beszélgettünk.

Miért volt szükség az új szervezetre? Az RMDSZ a romániai rendszerváltás óta parlamenti szinten képviseli az erdélyi magyarság érdekeit.
– A romániai magyarság 1989 decemberében összefogott, szövetséget kötött azért, hogy soha többé ne féljen, és szabadon képviselhesse érdekeit. A szövetséget Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek nevezték el. Közös álmunk és reményünk volt, hogy ez a név valóban fedi a lényeget, de napjainkra kiderült, csak a fele igaz. Romániai és talán még magyar, de nem demokrata és nem szövetség.
– Ezek súlyos szavak. Mire alapozza a kijelentését?
– A romániai magyarok 1990 előtt a diktatúra erőszakszervezeteitől féltek. Napjainkra oda jutottunk, hogy egymástól félünk. Egyik erdélyi magyar ember fél a másik erdélyi magyar embertől. Az RMDSZ elnöke és fullajtárjai ráripakodnak, és kioktatják a munkáját végző erdélyi magyar újságírót; a vállalkozó nem mer olyan ügyet támogatni, amely nem tetszik a csúcsvezetésnek, mert cserében a nyakába szabadíthatják a különféle hatóságokat; közösségépítő szakmai szervezeteket zsarolnak vagy próbálnak büntetni, ha nem tesznek minduntalan hűségnyilatkozatot; a lélekmentő szórványlelkész fél az RMDSZ-apparatcsikok rosszindulatától és butaságától; az egyetemi tanár vonakodik elmenni a tusnádi nyári szabadegyetemre, mert Markó Béla a távolmaradást kérte tőle; az önkormányzatok félnek szembeszegülni a bukaresti támogatottságot élvező elnökséggel, amely minden eszközt bevetve igyekszik totálisan ellenőrizni a teljes romániai magyar világot. Az előző helyhatósági választások idején az Udvarhelyért Polgári Egyesület képviselői több ezer szavazatot kaptak a városban, de a többségi RMDSZ román hatalmi segédlettel kizárta őket a helyi és a megyei tanácsból. A többség kiiktatta a kisebbséget: magyar szavazott magyar ellen. Az RMDSZ-en belül gyakorlatilag megszűntek vagy kiürültek a közösségi érdekek és értékek sokszínűségét megjelenítő szervezeti keretek, megszűnt a demokratikus szervezetek életképességét biztosító kölcsönös fékek és egyensúlyok rendszere. A szövetség végét jelenti az is, hogy Markó Béla peremre szorultaknak, illetve a régi rendszer kollaboránsainak nevezi azokat, akik elégedetlenek a csúcsvezetés politikájával. A romániai magyarság parlamentjének nevezett Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, az európai politikusnak mondott Frunda György pedig elhanyagolható „pukkintásoknak” nevezi az erdélyi magyar jövőért aggódók szavát. Tizenhárom év alatt közös álmaink letéteményese, egykori szövetségünk két táborra szakadt: nem jobbra és balra, nem radikálisra és mérsékeltre, nem kurucokra és labancokra, hanem a több mint egy évtizede vezetőkre és azokra, akiket több mint egy évtizede megvezetnek. Azokra, akik úgy gondolják, hogy alapvetően rendben mennek közös dolgaink, és azokra, akik szerint egyáltalán nem mennek rendben. Az RMDSZ vezetői időközben dollármilliomosokká és lejmilliárdos politikusokká váltak, ők az adólejek és az anyaországból támogatásként érkező adóforintok korlátlan urai. Bukarestben lepaktálnak a román hatalommal, Budapesten pedig pezsgővel koccintanak Erdély elcsatolásának évfordulóján. Közben mint egykori párttitkárok és egyéb bizalmik, hatalmi dölyffel kioktatnak bennünket demokráciából. A nevünkben és képviseletünkben lemondanak az egységes magyar nemzet eszméjéről, és hajbókolnak Bukarestben és Budapesten azoknak, akik azt tanácsolják, merjünk kicsik lenni. Eközben elfeledkeznek arról, hogy tíz év alatt Erdély kétszázezer magyarral lett szegényebb. Akiket egy évtizede megvezetnek, csendben várakoznak. Türelmük és a bizalmuk egyaránt fogytán, de tudják, hogy csak akkor van jövőnk, ha sorsunknak nem pusztán elszenvedői, hanem alakítói is vagyunk. Eljött az idő: újra szövetségre kell lépni! A Magyar Polgári Szövetség első alkalommal a 2004. évi helyhatósági választásokon visszaadja a magyar választópolgároknak a választás szabadságát a Székelyföldön.
– A romániai magyarok eddig is élhettek választói jogukkal. Az új szövetséget nem lehet megkötni az RMDSZ-en belül?
– A romániai magyarság számára 1990-ben az volt a tét, tud-e élni a szabad választások lehetőségével. Egy évtized után az lett a tét, tud-e élni a választás szabadságának lehetőségével. Az RMDSZ vezetőinek kedvenc szavajárása a „nincs alternatíva”. Szerintük sem a jelenlegi vezetőknek, sem az általuk választott politikai útnak, módszernek nincs alternatívája. A huszadik században megtanulhattuk, ha egy politikus azt mondja, nincs alternatíva, saját felelőtlenségét és alkalmatlanságát fogalmazza meg. Ha ugyanis nincs alternatíva, a dolgok csak eleve elrendeltként történhetnek, tehát bármit tesz a politikus, nem kérhető számon, nem vonható felelősségre. Egy évtized alatt annyi magyart vesztettünk el, mint Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely magyarsága együttvéve. Fel kell tennünk a kérdést: nem történhetett volna másként? Csak az általunk megtermelt adólejek töredékét fordíthatjuk közösségünk javára. Nincs állami magyar egyetemünk, mások könyöradományából, az Orbán-kormány nagylelkű gesztusából jött létre gyermekeink számára magyar nyelvű magánegyetem. Nem történhetett volna másként? Székely falvainkban felszedik az utcaköveket, és hagymakupolás templomokba, kolostorokba építik be, miközben egyházaink a törvényesség jelenlegi állása és az ügyintézés üteme szerint kétezer év múlva kapják vissza egykor elrabolt javaikat. A Székelyföld, az erdélyi belső anyaország infrastruktúra és költségvetési támogatás szempontjából Románia egyik legelhanyagoltabb vidéke volt és maradt. Nem történhetne másként? A politikusok dolga a mindenkori alternatívák megfogalmazása és felmutatása, a választópolgárokat pedig minden körülmények között megilleti a felkínált lehetőségek közötti választás szabadságának joga. Amikor házat építünk, mindent, amit meg tudunk tenni, önmagunk végzünk el. Annak elvégzésére, ami meghaladja erőnket, megbízást adunk másoknak. Ajánlatokat kérünk, és arra esik a választásunk, aki feltehetően nem végez kontár munkát. Vagy ha igen, azonnal elcsapjuk. Ha a házunkat így építjük, miért tennénk másként akkor, ha a jövőnket építjük?
– Azért az RMDSZ helyzete sem könnyű, hiszen ami a szórványmagyarok számára hatalmas eredmény, az természetes dolog az egy tömbben élőknek. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a jogos kérések és a lehetőségek között. A szavazatok szóródása könnyen a magyar képviselet megszűnéséhez vezethet.
– A Magyar Polgári Szövetség ott kívánja megteremteni a választás lehetőségét, ahol a magyar képviselet semmiképpen nem kerülhet veszélybe. Ahol megméretkezhetnek azok a magyarok, akik szerint nincs alternatíva, és azok is, akik szerint van. Ezzel pontot tehetünk annak a vitának a végére is, hogy kik vannak többen, a változást akarók vagy a helyzettel elégedettek. A Székelyföldön erre adottak a lehetőségek, tehát a helyhatósági választásokon megméretkezünk. A magyar egységet nem az veszélyezteti, ha két magyar jelölt közül választunk, hanem az, ha kiábrándulva csúcsvezetőink politikájából elfordulunk a közélettől. Ha úgy gondoljuk, hogy semminek nincs értelme, ha úgy érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk, vagy ha a sok csalódás után elkeseredésünkben hízelgő szavú nem magyar pártra adjuk le szavazatunkat. Az egységet azok veszélyeztetik, akik meg kívánják fosztani a romániai magyar szavazópolgárt a választás szabadságának jogától és lehetőségétől.
– Mi történik majd a parlamenti választások idején?
– A bukaresti parlamenti jelenlét alapvető eszköze a romániai magyar érdekérvényesítésnek. Olyan eszköz, amellyel hatékonyabban lehet és kell élni, mint ahogyan eddig történt. A előző kormányban az RMDSZ hatalmi tényező volt, ebben a ciklusban a kormánypárttal fennálló parlamenti szövetsége biztosítja a jelenlegi vezetés kormányzóképességét. A magyar közösség jogos igényeihez, valamint a magyar választópolgárok bizalmának és szavazatának köszönhető politikai lehetőségekhez képest az RMDSZ csúcsvezetése 1996 óta siralmasan kevés eredményt produkált. A parlamenti képviselet saját jólétük biztosítását szolgáló eszköz és cél lett, önmaguk nélkül már nem tudják elképzelni a parlamenti padsorokat. Az MPSZ szerint személyi és szemléleti megújulásra van szükség, mert csak így növelhető a parlamenti képviselet hatékonysága. Mi ennek jegyében kívánunk részt venni a politikai közéletben. Az önfeladó és lélekromboló megalkuvások politikája megbukott. Ha nem változtatunk, a magyarság elveszíti magát Erdélyben.
– Mit tesz az MPSZ a helyhatósági választásokig hátralévő több mint fél esztendőben?
– Az autonómia ott kezdődik, hogy nem félünk. Orbán Balázs nyomdokain bejárjuk a Székelyföld valamennyi települését, hogy felmérjük, megismerjük erőnket, és kitűzzük közös céljainkat. Nem akarunk többé csúcsvezetőket, ezért képviselőinkkel olyan, a román választójogi szabályoknak is megfelelő megállapodást kötünk, amely bizalomvesztés esetén lehetővé teszi azonnali visszahívásukat. A mi erőnk az összefogás ereje, ezt kell újra felfedeznünk, ennek élményét kell közösen átélnünk. Választ kell adnunk az elcsigázott erdélyi magyarok azon kérdésére: „én mit tehetek?” Közösen megtaláljuk a választ.