Árkrízist okozhat a gázüzlet eladása

A gázüzletág magánkézbe adása komoly veszélyeket hordoz magában. Szakemberek furcsállják, hogy az állam miért nem akarja megvásárolni a rendszerirányítást, azaz a szállító- és tárolórendszert, amikor a villamos energia tekintetében ragaszkodik a központi irányító szerephez.

Csaknem 450 milliárd forintot kellene költeni a hazai földgázellátó-rendszer karbantartására és fejlesztésére öt éven belül annak érdekében, hogy műszaki állapota megfelelő legyen, és azért, hogy az országszerte egyre jobban bővülő energiaigényt kielégítsék.

Magyarországon jelen pillanatban is kritikus a földgázellátás, amit az elmúlt fűtési idény is igazolt, hiszen voltak olyan napok, amikor a csúcsigény elérte a 87 millió köbmétert. Mindezt úgy, hogy a Mol Rt. korlátozta az arra szerződött ügyfelei ellátását. Ha ez nem történik meg, s minden potenciális fogyasztó igényét ki kellett volna elégítenie a Molnak, úgy a napi csúcsfogyasztás elérte volna a 94 millió köbmétert is. A zavartalan ellátást csak a hazai és az ukrán tározók, valamint a csővezetéki importkapacitások maximális igénybevételével tudta biztosítani a Mol Rt. Tekintettel arra, hogy úgy a tározói, mint a csővezetékek kapacitása véges, viszont a földgáz iránti igény egyre magasabb, lassan lehetetlenné válik a fogyasztók ellátása. (Különösen igaz ez abban az esetben, ha a Paksi Atomerőmű Rt. meghibásodott blokkja miatt kieső áramtermelés egy részét a földgáz-üzemeltetésű erőműveknek kell majd pótolniuk annak érdekében, hogy ne lépjen fel a téli időszakban sem hiány. Egyes becslések szerint éves szinten 600–800 millió köbméter földgázzal lenne pótolható az áramkiesés, ha nem jutna importforráshoz az ország.)

Energetikai szakemberek ezért tartják rendkívül aggasztónak, hogy az állam nem hajlandó megvásárolni a Mol Rt.-től a gázüzletágat. A szállító- és tárolórendszer ugyanis azt a szerepet tölti be ebben az iparágban, mint a villamosenergia-iparban a rendszerirányító. S míg ott az állam nem volt hajlandó kivonulni – döntően a villamosenergia-ellátás biztonsága miatt – a rendszerirányítói pozícióból, ezt minden különösebb aggály nélkül megtenné a gázellátásban. Holott egy befektető az ellátási kötelezettségről szóló szerződései ellenére is megteheti, hogy nem vagy alig fejleszti a rendszert. Emlékezetes, hogy Kaliforniában azért következhetett be az áramkrízis, mert a rendszerirányítóban érdekeltsége volt egy olyan energiaszolgáltatónak, amely krízis okozása révén több száz millió dolláros állami támogatáshoz jutott az ellátási sokk után.
Az is veszélyes viszont, ha a vételáron felül a megfelelő fejlesztési és karbantartási beruházásokat végrehajtja egy esetleges befektető, vevő. Ez esetben ugyanis törekedni fog arra, hogy a lehető leghamarabb és legnagyobb megtérüléssel nyerje vissza a beruházásba fordított pénzt. Így a befektető főként és elsősorban az árak minél előbbi liberalizálásában, majd maximalizálásában lesz érdekelt.