Szinte naponta látnak napvilágot újabb és újabb információk a gazdaság, az üzleti élet korrupciós botrányairól. Az sem lehet véletlen, hogy a Transparency International (TI) magyar tagozata nemrég az üzleti élet átláthatóságáról és korrupciómentességéről szervezett konferenciát. Ennyire rosszul állunk, ennyire átszőtte Magyarországon az üzleti életet a korrupció?
– A korrupció valamilyen mértékben minden ország gazdaságában jelen van, teljesen nem lehet megszüntetni, de a mértéke nagyon különböző, és mindenhol összefügg az adott ország kulturáltságával.
– Ez azt jelenti, hogy Magyarországon valamilyen turáni átokként a nemzeti kulturáltság szerves tartozéka lenne a korrupció?
– Ez talán erős megfogalmazás, de tény, hogy a korrupció régóta jelen van, legfeljebb a formája, irányultsága, jellege vagy a mértéke változott az idők során. Gondoljunk csak Mikszáth vagy Móricz regényeire, gyönyörűen tetten érhető bennük az anyagi összefonódás, az urambátyám rendszer minden ismérve. Ez öröklődött a későbbi évtizedekre: én elintézem neked ezt, te elintézed nekem azt. A szocializmus éveiben a pénz szerepe valamelyest háttérbe szorult. Lényegesebb elemmé váltak a korrupció területén az egyéb előnyök: te elintézel nekem mondjuk egy importengedélyt vagy útlevelet, én meg felvetetem a gyerekedet az egyetemre. Vagy szólok, hol lehet engedményesen építőanyagot venni. Vagy elintézem, hogy jó kamatot kapj a pénzedre. A rendszerváltás után a pénz ismét előtérbe került, de megmaradt a többi elem szerepe is.
– Ezt úgy kell érteni, hogy napjainkra már nemcsak a pénz lett a cél, hanem a különféle előnyök, a hatalom megszerzése, megtartása is?
– Természetesen, hiszen az üzleti életben nemcsak a nagyobb bevétel a cél, hanem a dolog már ott elkezdődik, hogy ki kapja meg az üzletet, a megrendelést. Erről volt szó a legutóbbi konferenciánkon is. Az iparszövetség képviselője például elmondta: a kisiparosok, kisvállalkozók sokszor annyira kiszolgáltatott helyzetben vannak, hogy nemcsak el kell fogadniuk a „nagyok” előnytelen fizetési feltételeit, hanem gyakran még arra is rákényszerülnek, hogy az ügyintézőknek fizessenek, nehogy elköszönjenek tőlük.
– Nyugati országokban ezt, úgy tudom, már nyílt korrupciónak tekintik, és szigorúan büntetik. Nekünk ezek szerint vállat kell vonnunk, hogy a magyar már csak ilyen korrupciós nemzet, és ezzel a dolog el van intézve?
– Szó sincs róla. A TI minden évben kiad egy listát, amely a megelőző három év adatait tartalmazza göngyölítve. Legutóbb, tavaly 102 országra terjedt ki a felmérés, ezen Magyarország a 33. volt, tehát az első harmadban vagyunk, ami azért nem olyan nagyon rossz hely. A listát a legkevésbé korrupt országok vezetik: Finnország, Dánia, Új Zéland, Izland és Svédország. A sorrend pontozás útján áll össze, és olyan szervezetek vesznek részt az értékelésben, mint a Gallup Intézet, a Világbank, a Pricewaterhouse Coopers, a Világgazdasági Fórum vagy a Columbia Egyetem szakértői. A pontozás útján öszszeállított listán tíz pont a maximum, az első helyezettnek 9,7, nekünk 4,9 van. Általánosságban azt lehet megállapítani, hogy a kulturáltság, az egymásra utaltság, az emberek közötti szolidaritás áll a legszorosabb összefüggésben a kapott pontszámmal. Persze hozzátehetjük, hogy ahol megfelelően magas az életszínvonal, ahol az emberekre nem nagyon hat a pénzkeresés kényszere, ott jobb a helyezés.
– Akkor itt végül is két érdeknek kell egymással szemben működnie. Az egyik az üzleti cél, a haszonszerzésre törekvés, a másik pedig az egymás iránt érzett felelősségérzet, de mindez még mindig kevés indok arra, hogy ilyen sok botrány „színesítse” a magyarországi üzleti életet.
– Egyrészt Magyarországon sajnos valóban hagyományai vannak a személyi összefonódásoknak, a kéz kezet mos kapcsolatoknak, másfelől pedig tudomásul kell venni, hogy kicsi ez az ország. Kevés az igazán sikeresnek mondható vállalkozás, kevesen vannak, akik jártasak azon a szakterületen, amelyre például kiírják a közbeszerzési pályázatot. Könnyen terelődik politikai síkra a dolog, amikor mindegyik vállalkozás kap előbb-utóbb valamilyen besorolást, hogy milyen „közeli” cég, és akkor a másik oldal feljelenti. Szinte nincs olyan vállalkozás ma Magyarországon, amelyikre ne ragasztanának valamilyen „párt közeli” címkét.
– Hamarosan megszületik az újabb korrupciós lista; mi várható, változik-e Magyarország pozíciója az előző rangsorhoz képest?
– Biztos vagyok benne, hogy csúszni fogunk lefelé. Annyi gyanús ügy, annyi botrány került napvilágra az utóbbi időben, hogy ez nyilvánvaló. Bár a tavalyi helyezésünk is romlott a tavalyelőttihez képest, az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy általában a 30. hely körül mozogtunk. Korrupciós indexet 1995 óta készít a Transparency International. Magyarország mindig szerepelt ezen a listán, akkor is, amikor még nem volt tagállama a nemzetközi szervezetnek. 1995-ben 28., 1996-ban 31., 1997-ben 28., 1998-ban 33., 1999-ben 31., 2000-ben 32., 2001-ben 31. volt. Tény, hogy az utóbbi években folyamatosan derülnek ki visszaélések, ezek visszhangot kapnak a sajtóban, most már a külföldiben is, és a nyilvánosságra került adatokból a helyzet romlása látszik. Ez egyebek mellett azért is kedvezőtlen, mert a multinacionális vállalatok kimutathatóan figyelembe veszik a TI által öszszeállított sorrendet befektetési döntéseiknél. Nemcsak azért nézik, ki hányadik a listán, hogy a tőke minél gyorsabban térüljön meg, hanem azért is, mert a korrupciós indexeket, a szükséges mellékes juttatásokat figyelembe véve túl sokba kerülhet adott helyen a beruházás, és emiatt esetleg nem is éri meg.
– A korrupció nemcsak az üzlettel, a gazdasággal, hanem a hatalommal is összefonódhat… Itt van például a lobbitevékenység; ennek a korrupcióval való összefonódását nem vizsgálták?
– Nagyon nehéz meghúzni a határt. Sajnos, nincs kikristályosodott vélemény, állásfoglalás. Azt hiszem, az sem véletlen, hogy a parlament mindmáig nem fogadta el az úgynevezett lobbitörvényt, amely egyértelműen mércét jelenthetne. Az nyilvánvaló: itt is a kulturáltsággal függ össze, hogy mennyire épül be a korrupció a hatalomba. Azért pedig, hogy milyen etikai értékrend alakul ki, mindig felelős az aktuális hatalom, az állami vezetés is. Előfordulhat, hogy döntések jól körülhatárolható üzleti körök nyomására születnek meg. Más kérdés, hogy nyugaton ilyenekre sokkal érzékenyebb a társadalom. Ott viszonylag kisebb súlyú ügyekből is nagy botrány, esetleg politikusi lemondás következik.
– Hogyan lehet ezen változtatni, hogy lehet a társadalom értékrendjét megváltoztatni?
– Nem akarok senkit megbántani, főleg az életkora miatt nem, de attól tartok, hogy alapvető változás a fiataloktól várható. Ezért szervezett a Transparency International már eddig is több korrupciós tárgyú akciót, különféle rendezvényeket egyetemisták és középiskolások számára. Meggyőződésem, hogy a fiatalokat kell megnyerni, meggyőzni, számukra kell egy tisztább képet felmutatni. Biztatónak tartom, hogy ez a korosztály érdeklődő, és nagyon érzékeny az erkölcsi, etikai értékekre. Természetesen ez nem menti fel a törvényhozást és az államigazgatást a szükséges szigorítások végrehajtása alól.
Magyar Péter
Hiába próbálkozik Magyar Péter, a külhoni magyarokat nem lehet átverni
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!