Bevezető áron

Egyik legfontosabb kérdése nyugati integrációnknak, hogy ha csatlakozunk az Európai Unióhoz, automatikusan emelkednek-e az árak. Azaz: jövő májustól számíthatunk-e arra, hogy drágább lesz az élelmiszer, az energia, az ingatlan, a gyógyellátás, a közlekedés, az oktatás? Esetleg sokkszerű vagy kúszó árnövekedést hoz majd a belépés?
Nos, a kérdésre Magyarországon – alig hét és fél hónappal teljes jogú taggá válásunk előtt – konkrét választ nem lehet kapni. Hiába működnek ugyanis milliárdokat felemésztő közpénzen az uniós integrációval foglalkozó intézmények, amelyek mellesleg a témával összefüggésben borsos összegeket utalnak át kormánypártokhoz közeli, baráti cégeknek, kutatóknak, elemzőknek, diplomatáknak és közíróknak, momentán nem tudni: milyen mértékben drágul az élet majd hazánkban.
Ha azonban az egységes belső piac elmúlt húsz évben bekövetkezett bővítését vesszük alapul, továbbá azt, hogy Magyarország még mindig olcsó az EU átlagos árszínvonalához képest, a jelentős áremelkedések kikerülhetetlennek tűnnek.
A spanyol, a portugál, később pedig a finn példa is azt illusztrálja, hogy az uniós tagság a mindennapokban növekvő árhatást jelent. Azt pedig már a közgazdászok is elismerik, hogy a közösség tagállamaiban megkezdődött az általános árszinthez való alkalmazkodás. Magyarul: a lakosság fizetőképessége Németországban és Görögországban ugyan eltérő, ám a termékek, szolgáltatások árai közelítenek egymáshoz.
Bevezető árnak azt a konstrukciót nevezik, amikor egy terméket gyártója, forgalmazója olcsón dob a piacra, majd a közönség megkedveli, s kialakul a fogyasztói bázis. Mindez pedig azt eredményezi, hogy egy idő után a profit reményében drasztikusan megdrágul a termék, hiszen van rá vevő, biztosítva van a kereslet.
A jelenlegi helyzetben, amikor is a kormányzati intézkedések nyomán emelkednek a gyógyszer-, az energia- és az élelmiszerárak, többet fizetünk a lakhatásért, a közlekedésért, általános a sztrájkhangulat és újabb adónemek törvénybe iktatására van kilátás, illetve egekbe szökik a költségvetés hiánya, a folyamatos áremelkedést egyfajta akciós árnak érzékeljük.
Akárhogyan is alakul, jövő májustól azokon a területeken és alapvető szükségletű termékek (földgáz, lakás, ház és termőföld, cigaretta, cukor, szeszes ital, zöldség- és gyümölcsfélék, szolgáltatások) esetében, ahol nagy az árkülönbség, elképesztő mértékű növekedésre számíthatunk. Nem is beszélve arról, hogy magas az inflációs ráta, amit az adórendszerből eltűnő nullaszázalékos kulcs bevezetése tovább pörget majd. Ennek jelentőségét ne becsüljük le, tudniillik az unióbeli elvárásoknak készült reform miatt a pelenkától kezdve a gyógyszereken át a tankönyvekig drágulnak majd az áruk. S miután az euró bevezetése kitűzött cél, a közös pénz alkalmazási feltételeinek megteremtése további áremelkedést generál.
Kovács László külügyminiszteri minőségében, egy, az uniós referendumot megelőző szegedi fórumon a téma kapcsán azzal nyugtatta meg hallgatóságát, hogy csatlakozásunk ide, csatlakozásunk oda, az Európai Unióban már nem emelkednek az árak. Igaza volt. Az EU-ban a belépésünk után valóban nem lesz drágább az élet. Magyarországon viszont igen.