Mindkét baloldali kormány belpolitikai háttere hasonlóan alakult az eltelt egy évben. Helyzetük instabilnak tekinthető, még ha különböző mértékűek is az ebből fakadó problémáik. A lengyel kormány helyzete olyannyira bizonytalan, hogy nagy eséllyel nem is fogja kitölteni mandátumát. Hivatalba lépése óta a magyar kormánynak is szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a választók nem elhanyagolható részének szemében kérdéses a legitimációja, ráadásul a mögötte álló parlamenti többség a rendszerváltozás óta a legkisebb. A budapesti kormány belföldi nehézségei ugyan nem olyan közvetlenek és látványosak, mint a varsóié, a megszokottnál azonban jobban korlátozzák mozgásterét – állapítja meg kiindulási pontként az elemzés.
A komoly belpolitikai nehézségek ellenére Varsó tudatos és következetes külpolitikai irányvonalat képviselt az eltelt egy évben. A transzatlanti vitában egyértelműen az Egyesült Államok oldalára állt, s a tudatosan atlantista politika részeként az afganisztáni szerepvállalás után aktívan részt vett az iraki háborúban. A lengyel politikai és katonai támogatás eredményeként az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália mellett negyedikként Varsó vehetett részt április közepén az iraki rendezésről szóló első politikai egyeztetéseken. Az Irakot zónákra osztó rendezési tervben egy, a Bászra és Bagdad között fekvő terület Lengyelország irányítása alá kerül. A fentiek folyományaként több mint 50 lengyel vállalat kapott alvállalkozói megbízást az iraki újjáépítésben. Lengyelország az eltelt egy évben azt is elérte, hogy – kiemelt szövetségesként – a neki fontos kérdésekben maga mögött tudhassa Washington támogatását. Ezt bizonyította az is, hogy George W. Bush szentpétervári látogatása előtt megállt Krakkóban – amint elődei pekingi látogatásaik előtt meg szoktak állni Tokióban.
Budapest transzatlanti politikája ezzel szemben sokkal kevésbé volt következetes és sikeres – emeli ki a Budapest Analyses értékelése. Magyarország például csak többszöri célzás és felszólítás után járult hozzá alakulatokkal az afganisztáni rendezéshez, az iraki hadműveletben pedig nem vett részt. A kormány felajánlott ugyan kétezer gázálarcot Törökország védelmére, azonban ezek eljuttatása koordinációs problémák miatt elmaradt. Az iraki rendezéshez Magyarország a környező országokhoz képest lemaradással, 300 fős, támogató feladatokat ellátó katonai alakulatot küld, ami lakosságarányos létszámát tekintve érezhetően elmarad a lengyel hozzájárulás nagyságától. A magyar kormány a nyolcak levelével és az iraki koalícióban való részvételével a transzatlanti vitában egyértelműen az Egyesült Államok mellett tette le a voksát, mégsem használhatta ki az ebből fakadó előnyöket, mert e politikát csak fél szívvel vitte véghez. Tartva a lakosság elutasító véleményétől, olyan kérdésekben is parlamenti vitát és egyeztetést kezdeményezett – így a légtérhasználat kérdésében –, amelyekben kormányzati kompetenciával és felelősséggel dönthetett volna. Elutasította az ellenzék alkotmánymódosításra irányuló kezdeményezését, amely lehetővé tette volna felelős és gyors kormányzati lépések megtételét hasonló nemzetközi helyzetekben. A magyar kormány atlanti politikája nem tudatos külpolitikai vonalvezetésen, hanem belpolitikai – főleg kommunikációs – pozícióőrzésen, illetve pozícióerősítésen alapult.
Az elmúlt év másik kiemelkedő fontosságú külpolitikai eseménye az EU-csatlakozási tárgyalások befejezése és az ahhoz kapcsolódó referendumok lebonyolítása volt. Korábban ugyan Lengyelországot gazdasági nehézségei, mezőgazdaságának problémái és a strukturális reformok hiánya miatt a csatlakozás előtt álló országok egyik „legproblematikusabbjaként” emlegették, a varsói kormánynak azonban a decemberi koppenhágai tárgyalásokon sikerült jelentős extratámogatást kiharcolnia. Ezzel szemben Magyarországot korábban a jelölt országok éllovasaként kezelték, ám ezt a pozíciót a magyar kormány képtelen volt valódi előnyre konvertálni az EU-csatlakozási tárgyalások során, és a két ország súlyát is figyelembe véve arányosan jóval kevesebbel távozott a tárgyalóasztaltól, mint a lengyel küldöttség.
Varsó előtt további akadályt jelentett, hogy közvélemény-kutatási adatok szerint a lengyelek körében nem volt egyértelmű az EU-csatlakozás támogatottsága, és veszélyben volt a 2003 júniusára kitűzött referendum érvényessége. Az előzetes várakozásokkal ellentétben azonban végül a választásra jogosultak 58,85 százaléka vett részt a népszavazáson, az igen szavazatok aránya pedig 77,45 százalék volt. Ezzel szemben Magyarországon nem volt kérdéses az EU-csatlakozás támogatottsága. Ennek ellenére a népszavazás előtti EU-kampány rendkívül alacsony színvonala azt eredményezte, hogy a csatlakozásra váró országok közül egyedül Magyarországon nem érte el a részvételi arány az 50 százalékot.
A Medgyessy-kormány külpolitikai teljesítményének gyengesége tehát különösen élesen látszik, ha a Miller-kabinetével hasonlítjuk öszsze. Az utóbbi ugyanis nehezebb belpolitikai háttérrel ért el sokkal jobb teljesítményt. Varsó következetes külpolitikai lépéseinek köszönhetően az EU-csatlakozási tárgyalások utolsó szakaszában jelentős extratámogatáshoz jutott, az iraki válság kapcsán pedig sikerült egyértelműen kiemelkednie a régió többi országa közül. Ezzel szemben Budapest „mindenkinek megfelelni vágyó”, azaz valódi prioritásokat nem érvényesítő külpolitikája az EU-csatlakozási tárgyalások során nem volt hatékony és sikeres, az iraki válság kezelésében pedig csak harmadrendű statisztaszerepig jutott. A magyar külpolitika a két szék között a pad alá esett. Addicionális befolyásra nem tett szert Washingtonban, Berlin, Párizs és Brüsszel neheztelését viszont sikerült „kivívnia” – szögezi le elemzésében a Budapest Analyses.
Magyar Péter
Hiába próbálkozik Magyar Péter, a külhoni magyarokat nem lehet átverni
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!