Hol vagy, iustitia?

Furcsa képzetem támadt a parlament őszi ülésszakának hétfői megnyitója közben. Egy nagy tárgyalóteremben éreztem magam, ahol a hallgatóság feszült érdeklődéssel várta, végre hangozzék el, amire az igazságérzete hónapok óta vár, vesse el a törvény, ami elvetendő, bűnhődjön, akinek bűnhődnie kell, legyen végre megtisztulás, igazság.

És akkor a vádlottak padjáról felállt a többszörös csaló és sikkasztó, és súlyos vádakkal illette a tárgyalóterem őreit, akik bilincsbe merték verni az ügyészt, aki vádbeszédet készült tartani, szemükbe mosolygott a bíráknak, és a csalók iránti gyűlöletkeltéssel vádolta a meglopottakat. A tárgyalóterem egy része ekkor hangos tetszésnyilvánításba kezdett, „Igazságot a csalóknak!”, „Megvédjük a tolvajokat!” felkiáltással. A teremőrök hátrébb léptek, a bilincsek lekattantak, az igazságot kereső hallgatóság pedig megdermedt. Az első sokk után azt kérdezték egymástól: mi történik itt?

Valóban, mondja már meg végre valaki: mi történik itt?
Politikai bűnözők, erkölcsi illuzionisták ámokfutása zajlik, a nemzet érdekei szerinti törvényhozás, egy ország szolgálata helyett? Jogosítvány nélküli sofőrök száguldoznak az ország útjain, diploma nélküli tanárok oktatnak, felcserek operálnak, hazugok papolnak az igazságról, a diktatúra udvari bolondjai terjesztik a demokráciát?
Ha ebbe az áporodott kocsmába szabad akaratodból térsz be, tisztes polgár, s ha hosszan tartózkodsz itt, magad is részeg és alkoholista leszel egy szép napon. Mert itt nincs egyenes beszéd, tiszta szó, hiteles ember, követendő példa. Nem kellene végre kiüríteni a tárgyalótermet, hogy az igazság ismét viszszatérhessen?

Bíró Géza Budapest