A köztudottan forráshiányosan működő (fővárosi támogatása 55 millió forint, s ezzel a budapesti színházak közül a legutolsó) színház fennállásának egyik legszínesebb margitszigeti programját produkálta az idén, élén a nagyszabású és osztatlan közönségsikert arató Nabuccóval, A Megfeszített című rockoperával, Jose Cura koncertjével és egy sor táncprodukcióval, rockmusicallel, koncerttel. Legutóbb például a zsidó fesztiválon a Tel-Aviv Soloists Ensemble adott emlékezetes koncertet a Margitszigeten. Mondhatni tehát, hogy nehéz körülmények között, de él és működik a Szabad Tér Színház Kht. három játszóhelye (Margitszigeti Színpad, Budai Parkszínpad, Városmajori Színpad), sőt rendre önálló produkciókkal örvendeztetik meg a közönséget. Erejükből még arra is futotta, hogy a három éve nehéz helyzetbe került Bakáts téri Szabadtéri Színpadot is segítsék, ahol Koltay sikeres operákat rendezett (Bánk bán, Sámson és Delila, Hunyadi László).
Mi hát a probléma Koltay Gáborral és a Szabad Tér Színházzal? Fél éve élénk találgatásokra ad okot, hogy az ügyvezető igazgató aktuális négyéves megbízatása idén október 30-án lejár. Ki vezeti ezután a színházat, a főváros mikor ír ki pályázatot a megüresedett helyre?
Május 14-én a Fővárosi Közgyűlés kulturális bizottsága foglalkozott a színház jövőjével, s olyan döntést hozott, miszerint a jövőben anyagi erőit a Margitszigeti Színpadra kívánja koncentrálni, ahol egy európai nagyságrendű – és ennek megfelelően támogatott – nyári színházi és zenés fesztivált kíván menedzselni, a két kisebb szabadtéri színpadot pedig kulturális hasznosítás céljára a XI., illetve a XII. kerületi önkormányzatnak ajánlja fel. Ezt a megoldást nyilatkozatában Koltay is üdvözölte, és úgy értékelte a döntést, ami sokéves küzdelmének és fejlesztési terveinek az elismerése. Ahogy ő fogalmazott, a „magyar Bayreuth” alapjait szeretné megteremteni. Ehhez az igazgató a kulturális minisztérium és a gazdasági-turisztikai tárca támogatását is megnyerte.
Koltay Gábor jelenleg a Szabad Tér Színház élén egy sikeres nyári évadot fejez be, és várja szerződésének pályázat nélküli meghosszabbítását vagy egy gyorsított pályázat kiírását.
Ám információink szerint a májusi bizottsági döntéssel szöges ellentétben a fővárosban már írásban is készen áll a Szabad Tér Színház végelszámolással történő megszüntetésének, a színház feldarabolásának, azaz a két kisebb színpad kerületi tulajdonba adásának és a Margitszigeti Színpad valamelyik fővárosi színházhoz csatolásának terve.
Valószínűsíthető, hogy a háttérben politikai konfliktusok és megfontolások húzódnak, amelyek nem a színház és ezen belül a Margitszigeti Színpad távlatos jövőjét, hanem a néhány hónappal ezelőtt a Fideszbe belépett ügyvezető igazgató budapesti színházi közéletből történő végleges eltávolítását tűzte ki célul. Mindenesetre tény, hogy a politikai-szemléletbeli különbözőségből eredő szenvedélyek, amelyek az István, a király bemutatója óta Koltay Gábor munkásságát húsz éve végigkísérik, tavaly áprilisban felerősödtek, amikor az emlékezetes Kossuth téri nagygyűlésen Orbán Viktor mögött foglalt helyet az emelvényen, majd még abban az évben egy alkalommal a Margitszigeti Színpadot is biztosította a volt miniszterelnök számára.
Az igazgató több fórumon is kifejtette, a világvárosi rangra emelkedni akaró főváros kulturális életének sokszínűnek kell lennie, s ebbe azoknak a produkcióknak is „bele kell férniük”, amelyek a történelemszemlélet, a nemzettudat alakításával összefüggő kérdéseket vetnek fel, s amelyeket – legutóbb A Megfeszített két telt házas előadásán is – kifejezetten nagy közönségérdeklődés kísér. A fenntartó nemtetszésével találkozott, amikor Nemeskürty István felkérésére, látványos külsőségek közepette megrendezte 2001. augusztus 15-én a Szent Korona esztergomi bemutatását.
Sokan emlékeznek még a 2000. augusztus 19-i margitszigeti Bánk bán-botrányra is, ahol egy MSZP-s hakniműsor hangereje tette lehetetlenné az opera élvezetét, amely után Koltay a nyilvánossághoz fordult. Ekkor a fővárosi MSZP-s képviselők olyannyira megharagudtak rá, hogy később, a Budapesti Operettszínház igazgatói posztjára benyújtott pályázatát a kulturális bizottság még csak megvitatni sem volt hajlandó. A versenyből indoklás nélkül kizárták, bár az Operettszínház százhúsz dolgozójából kilencvennyolc őt szerette volna a direktori székben látni, szemben a jelenlegi, öt szavazatot kapott igazgatóval.
Egyes vélekedések szerint az ügyvezető igazgató nevéhez fűződő nagy produkciók, a személye által képviselt szellemi irányultság hatásának csökkentése „érdekében” ilyen alacsony színházának fővárosi támogatása, mert 1996 óta azt várják, hogy magától feltegye a kezét. Koltay mindig is hangsúlyozta, hogy toleráns, sokfajta értéket képviselő intézményt szeretne vezetni és ezen koncepciót következetesen meg is valósította. Tény, hogy egy éve – a Vidám Színpad éléről villámgyorsan eltanácsolt – Bóka László írásos koncepciót készített a Városmajori Színpad átvételéről, ámbátor ebben a színpad működtetéséért a fővárostól mintegy hetvenmillió forintot kért (emlékeztetőül: a Szabad Tér Színház Kht. jelenleg a három színpadra összesen kap 55 millió forintot). A színházi szakma hírei szerint a főváros a Városmajort a József Attila Színháznak, a Margitszigetet pedig az Operettszínháznak és a Budapesti Fesztiválközpontnak ajánlgatja.
Mások szerint a Szabad Tér Színházat szőröstül-bőröstül a Thália Színház Kht.-ba olvasztanák. Ez a sokfajta jogi és közgazdasági problémát felvető elképzelés ellentétes az eddig történtekkel, hiszen a Budai Parkszínpad és a Városmajor átvételét illetően hónapok óta komoly egyeztető tárgyalások folynak a kerületekkel, bár a fideszes vezetésű XII. kerülettel az utóbbi időben akadozik az együttműködés. De ez a terv is szöges ellentétben áll azzal a nemzetközi gyakorlattal, amely a nagy európai szabadtéri színházi és zenés fesztiválokat mindenhol önálló menedzsment irányítása alá helyezi, mindenütt igen jelentős állami, tartományi és városi anyagi támogatással.
Koltay bízik abban, hogy csaknem két évtizedes működésükkel rászolgáltak a további bizalomra, művészileg és pénzügyileg nehéz lenne rajtuk „fogást találni”. Mind a szétdarabolás, mind a másik intézményhez való csatolás esetében a működési költségek nem 55 millióra, hanem akár több száz millióra is rúghatnak. Tehát az az indok, miszerint a fővárosnak 55 millió forintnál nincs többje a Szabad Tér Színház működtetésére, nem állja meg a helyét, hiszen a három színpadot esetlegesen ajándékba megkapó kerületek vagy intézmények – amelyek önmagukban is anyagi problémákkal küzdenek – csak jelentős plusz anyagi támogatással tudnák működtetni a szabadtéri teátrumokat.
A tényekből és a háttérben megfogalmazódó különböző tervekből kiviláglik, hogy a Margitszigeti Színpad jövőjét illetően a főváros a nyilvánosság megkerülésével alkudozik saját magával és holdudvarával. Nevezetesen vannak, akik a továbbiakban a Margitszigeti Színpadot egy másik fővárosi intézmény által mintegy „melléküzemágként” működtetett, egyesek számára nem is kevés pénzt termelő nyári hakniszínpadként képzelik el, s vannak olyanok, akik a Margitszigetet a nagy európai fesztiválok sorába szeretnék felzárkóztatni. A hírhedtté vált privatizáció szót is egyre többet hallani a Margitszigettel kapcsolatban a főváros folyosóin. A rendkívül alacsony anyagi támogatás közepette is vitathatatlan eredményeket felmutató Szabad Tér Színház szellemi műhelyének elmúlt tizennyolc évi tevékenysége elválaszthatatlan Koltay Gábor személyétől. Kérdés, milyen szakmai indoka lehet egy, a többség által elismerten működő, igaz, egyes produkcióit tekintve nemzeti értékrendű műhely szétverésének, megszüntetésének?
origo.hu
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő
