M. P., az elegáns senki

A jóléti rendszerváltozás orbitális hazugságával választást nyerő eszménytelen kormánykoalíció szerény beszédkészségű, ám elegáns vezére állambölcseleti szintre emelte gondolattalanságát, amikor is nemes egyszerűséggel bejelentette, hogy a jóléti államnak vége, s itt az ideje takarékosan élni. Az ilyenkor szokásos szapora pislogások közben persze arról nem szólt, hogy az egyébként fontos erényt, a takarékosságot nem illene olyannak ajánlani, aki másokkal együtt a 90-es évek elején – mint ő is – kipróbálta ügyességét, s magánzsebbe gyűrte a közvagyont. Olyan szégyentelenül olcsón, hogy a jövendő magyar jóléti államnak szinte esélye sem maradt. S mondta mindezt a széles nyakkendőjű volt bankár, aki szerint soha nem egyenlők az esélyek – s aztán esélyegyenlőségi hivatalt gründol miniszteri vezetővel porhintésnek.

Ez a gondolatilag zavaros atyafi nem szégyelli mások havi jövedelmét emlegetni akkor, amikor három-négy százalékos évi nominális béremelések közben a saját maga és brancsa bérét száz százalékkal fokozta. A politika helyett a napi pohár whiskyre biztató, Kubában koktélozó magyarhoni miniszterelnök, aki nem tudja, mi történt Erdélyben 1918. december 1-jén, noha az idegenbe szakított másik magyar hazában, Erdélyben „cserepedett” fel, együtt ünnepel diadalittas, magyarellenes román politikusokkal Budapesten. S kétezer lemészárolt tőkés réce hideg teteme fölött örvendezik a nem hivatalosan forró, testvéri és üzletféli román–magyar jó viszonyon (amitől persze el van bűvölve az ATV balos sajtóklubja). A nem hajlongó határon túli magyar szervezetekre pedig a takarékosság erényének gyakorlása vár. (Ilyen esetekben persze mindig feltűnik az állandó és hiábavaló szellemi erőfeszítésben homlokráncoló Kovács László – a vetélytárs és fegyverbarát –, akinek homloka rögtön kisimul, amikor harmadik mondataitól gondolattalanul gyűlölködve mocskolhatja Orbán Viktort.)

Vége a jóléti államnak. Fizessenek az önkormányzatok, ha tudnak. Ha nem tudnak, szedjenek ingatlanadót, bocsássanak el mindenkit, zárjanak be. Elvégre is éljen mindenki szabadon, úgy, ahogyan tud. Ha itthon nehéz, alapítson cukrászdát Bécsben, vagy tanuljon bármelyik európai egyetemen. Az állam végül is nem arra van, hogy vasutat tartson fenn, postákat működtessen, kórházakkal bajlódjon. Biztosítsa mindenki magát privát alapon nyugdíjra, egészségre, s aki nem tudja, azt majd az állam kompenzálja rászorultsági alapon. De aztán legyen itt hála, csend és nyugalom. Nincsenek itt már a kacsingatós kádári idők. János bácsi helyett tessék hajbókolni az elegáns bankárnak.

Tessék példát venni a kínai idegenvezető nők és a Népszava munkás levelezői, valamint a mértékadó baloldali újságírók spontán hódolatáról, sikongó öröméről, amikor is a diktátor Orbán földbe döngölésével párhuzamosan pajzsra emelkedik Péter, a finom és elegáns bankvezér, aki humanistaként és udvariasan még a saját banki pénzmosásos milliárdját sem számolta, de keményen számon kéri – közérdekből természetesen –, hogy azt nem tette meg az ellenőrző szervezet vezetője. Elvégre egy bankvezér nem azért van, hogy apróságokkal törődjön – jó koktélok szürcsölgetése közben. Még helyetteseinek sem az a dolguk – ilyen előkelő körökben disznóságok csak a jobboldali rágalmazások miatt történhetnek, s amiatt, mivel még mindig vannak holmi paternalista állami szabályozások. Itt kérem előreláthatólag privatizáció szükséges ahhoz, hogy ne akadályozzák a legszabadabb pénzügyi műveleteket. Ez a kormány rendeletekkel már lépett ilyen irányba, de ez még mindig nem elég, hiszen a Szász Károlyok még mindig akadályt jelentenek, miközben önmegveréssel rágalmazni próbálnak. Felszólítjuk a rendőrséget, hogy ellenőrizzék a seprűnyeleket…

Ez a kormány nemcsak minden gyanú felett áll – ezért is tart az egykori szigorúan titkos tiszt (D–209) gyakran erkölcsi oktatást –, hanem naponként a közvélemény elé veti a gyanúsakat Keller elvtárs segítségével. Aki természetesen nem rágalmaz, csak nem bizonyítható vádakkal mozgatja a rendőrség független szakembereit. Akik – más oldalról – hangosan meghirdetik, hogy már tudják, kik a brókerbotrány haszonélvezői, csak nem nevesítik őket, nehogy külföldre szökjenek. Értik ezt? A főbűnös (?) szírnek is volt ideje elinalni, most pedig azok, akik tudják, már tudják: ideje menni.

Szóval szakszerűség minden vonalon, és ingyenes tankönyv azoknak, akik már amúgy is kaptak. Mindenki magasabb életszínvonalon él, hiszen emelkedett a gázár, az áramár, a távfűtés, a közlekedés, s ez jó, hiszen növeli az ország versenyképességét, valamint a befektetők hasznát. Populista demagógiát figyelmen kívül hagyva edzi segélyezés nélkül a kormányzat a gazdákat, a kis- és a középvállalkozókat, az építkezőket. Az ország egyre jobban érti és gyakorolja az erősebbeket (ki)szolgáló neoliberális piaci logikát, amely a jövő útja. Minek ide magyar tej, magyar sertés, magyar áru egyáltalán, minek itt nacionalistáskodni?

Minek akarnak itt magyarok utakat építeni, amikor ott vannak a sok kínaiak (sic!)? Minek terhelik itt túl az iskolában a diákokat, amikor az a jó koktél felismeréséhez felesleges? Használható ismeretek kellenek. Például az, hogyan lehet néhány millióért többszörös értékű házat venni. Miként lehet holtbiztos baráti pályázatokat kiírni? Hogyan lehet mások magánéletébe gázolni, s csasztuskában a lé dicsőségét megénekelni? Hogyan lehet felesleges és önveszélyes sivatagi kalandokat szervezni, hogy az embert megdicsérjék olyanok, akik leginkább magukra büszkék?
Egyébként pedig sokat kell utazni, könynyedén, görcsösség nélkül élvezni a csodálatos világot, ahol van ugyan árvíz, van áremelkedés – hiszen mindennek ára van –, de figyelni a rasszizmusra kell s arra, hogy még mindig nem mindenhol a mi kutyánk kölykei regnálnak. Tudja itt mindenki a dolgát: régi cenzorok őrzik a sajtó szabadságát, besúgók a rendet, pufajkások felügyelik a helyes történelemszemléletet, nemzetközi ifjúsági káderek a politikailag korrekt külpolitikát, s zeng a még a Szabad Népben kezdett haladó erők kórusa a fidesznyikek örök népellenes bűneiről, az elvett, de már viszszaadott 19 ezer forintról. Kész korszerűség, már nem is Európa, rögtön (Dél-) Amerika, csak itten nem verik a négereket (hanem lassan a romák a rendőröket). Mit akarhat itt a szélsőjobboldal, amikor minden rendben van?

A jóléti államnak vége – mondja ünnepélyesen az elegáns világfi –, nálunk épül a kapitalizmus egyre több és több piaci vívmánynyal, hiába ágálnak a – sajnos – szabadlábon lévő ellenforradalmárok. A tudományos liberalizmus bankári szellemi keresztapjaként fungáló, jól öltözött, bár kissé nehéz beszédű miniszterelnök ha kell, szociáldemokratává gyurmázza pártbeli elvtársait mint pártonkívüli bolsevik, s akkor Magyarországot már a poklok kapuiban sem találjuk, hiszen tökéletes profitforrásvidékké alakult, mások mennyországává. Ez ám a jóléti fordulat az egész világnak: a nagyvonalú magyar fizeti, és boldog, hiszen a világ így befogadta, annak ellenére, hogy egyébként sötét rasszizmus és antiszemitizmus és Orbán Viktor fenyeget(ett) benne.