Újabb véres konfliktus fenyeget Macedóniában

Öreg albánok tea mellett dominóznak Szkopje óvárosának szűk utcáin. Az ütött-kopott házak mindegyikében kis üzlet működik, s bár vásárlót nemigen látni, a kereskedők nyüzsgése hamisítatlan balkáni hangulatot áraszt. Egyetlen jel sem utal békétlenségre. Pedig Macedóniában forrnak az indulatok, az ősz nem sok jót ígér. Két év után kiújulhat a konfliktus a kétmilliós kis délszláv országban.

Nemrég új látványossággal lett gazdagabb a macedón főváros. A Szkopjét övező hegyek egyikének tetejére óriási keresztet állítottak. Látványos üzenet a többségében albán etnikumú muzulmán közösségnek. Az egykori jugoszláv köztársaságban az albánokkal folytatott viszály 1994-ben éleződött ki igazán, amikor a nyár eleji népszámlálás húsz százalék albán lakosságot állapított meg, az albánok viszont negyven százalékra saccolták részarányukat. A vitát csak élezte, hogy a macedón hatóságok államellenes összeesküvés vádjával letartóztattak több albán nemzetiségű politikust. Újabb konfliktusforrást eredményezett az illegálisan létrehozott önálló albán nyelvű egyetem 1996-os betiltása. A közvélekedés szerint a macedóniai albánok mélyebben hívő muzulmánok, mint koszovói vagy különösen albániai társaik. Végső céljában azonban rendkívül egységes az albánság: megteremteni a közös államot, Nagy-Albániát.

Szkopjéban a zökkenőmentes együttélés csak a felszín. Mély gyűlölet mérgezi az albánok és a macedónok viszonyát. A békésnek tűnő főváros percek alatt háborús övezetté válik. A múlt hét közepén az Albán Nemzeti Hadsereg nevű szervezet néhány tagja páncéltörő rakétákkal intézett támadást három szkopjei épület ellen. A szervezett bűnözéssel is összenőtt terrorcsoport akciója válaszlépés volt arra, hogy a macedón katonáknak sikerült kiszabadítaniuk a szakadárok fogságába került két szkopjei rendőrt. A macedónok elsősorban államiságukat féltik. Nem alaptalanul. Az ország nyugati és északnyugati területein az albánok túlnyomó többségben vannak, s ha elérik céljukat, és kiválnak a fiatal macedón államból, könnyen megtörténhet, hogy ez végső csapás lesz a Görögország és Bulgária által amúgy sem kedvelt kétmilliós országra.

– Nem szeretem a görögöket – mondja a macedón konyha néhány remekművének fogyasztása közben a szkopjei magyar nagykövetség sofőre. Macedónnak vallja magát, de kitűnően beszél magyarul. Nem véletlenül. Édesanyja ugyanis nagyváradi magyar – újságolja. Macedón nemzetiségű apját több mint ötven évvel ezelőtt elüldözték Görögországból, s máig nem térhet vissza szülőföldjére, még látogatóba se. Szkopjéban telepedett le, aztán egy romániai látogatás során megismerkedett leendő feleségével. A házasságkötést a macedón szülők nem tudták megbocsátani fiuknak, hiszen az elvárás szerint feleséget a macedónok köréből kellett volna választania. A fiatal pár Nagyváradra költözött, de a nyolcvanas években Ceausescu egyre embertelenebbé váló rendszere távozásra késztette őket. Jugoszláviába költöztek, most Szkopjéban élnek. A magyar, a román és a macedón nyelv használata természetes a családban – meséli asztaltársunk, aki ma is évente legalább egyszer meglátogatja erdélyi nagyszüleit. Büszke macedón származására, és nagyon szereti a magyarokat.
A macedónok hosszú és rögös utat jártak be a múlt században függetlenségük eléréséig. A Bulgáriában élő macedónokat bolgár népcsoportként kezelték, lakosságcserével próbálták meg az asszimilációt gyorsítani. Ugyanez az erőszakos folyamat, internálások zajlottak Görögországban is. A negyvenes évek görög polgárháborúja alatt született az Egységes Macedóniáért mozgalom, s bár 1949-ben deklarálták a független, egységes Macedónia létét, ezt senki nem ismerte el. A polgárháború befejeztével a macedónellenesség még erőteljesebb lett. Kormányzati szinten tagadták, hogy Görögország területén macedón kisebbség élne. A Jugoszláviához tartozó macedónokat gyakran nevezték déli szerbeknek, egyházuk 1967-ig a szerb pátriárka ellenőrzése alá került. Jugoszlávia szétesésének folyamatát kihasználva 1991. január 25-én a parlament szuverén köztársaságnak minősítette Macedóniát, e tényt szeptemberben egy népszavazás is megerősítette. A jugoszláv néphadsereg kivonta csapatait, így Macedónia lett az egyetlen köztársaság, amely véres összecsapások nélkül vált ki Jugoszláviából. Talán éppen ez a vértelen kiválás Tito egykori államszövetségéből határozza meg a szerbekhez viszonyulást. A macedónok szeretik a szerbeket, s mára elhalványultak az egykori jugoszláviai sérelmek. E szimpátia könnyen lemérhető volt egy szkopjei kisvendéglőben, macedón törzsvendégek körében. A kocsmában az angol Newcastle United és a Partizan Belgrad közötti labdarúgó-mérkőzés a sláger. Az egyik macedón kereskedelmi csatorna által közvetített meccs alatt a macedónok egy emberként szurkolnak a szerb csapatnak, és spontán örömünnep követi a belgrádi gárda továbbjutását. A szkopjei állapotokra jellemző, hogy a focitalálkozót követően a város egyes részeiről fegyverropogást lehetett hallani. Örömtüzek – nyugtatott meg széles vigyor kíséretében az egyik Partizan-lázban égő fiatal.

A Szkopjét kettészelő Vardar folyó partján amerikai békefenntartók csevegnek. Egy macedón biciklijéről kiált oda valamit a katonáknak. Aligha üdvözletről van szó. Macedóniában az albánok iránt elfogult külföldi betolakodóknak számítanak a NATO katonái (negyven magyar is szolgál az észak-atlanti szövetség kötelékében).
A macedónok úgy érzik, a világ elpártolt tőlük. Magukra maradtak fegyvereikkel, s szükség esetén nem rettennek vissza használatuktól. Hírek szerint albánok ezrei hagyják el otthonaikat Szkopje környékén az etnikai összetűzésektől való félelmükben. Forró ősz előtt áll Macedónia.