Szélcsend van, mindenki várja, hogyan alakul a rendszer az Európai Unióhoz való csatlakozás után.” „Gratulálhatunk magunknak, hogy még élünk.” Íme két intézményvezető sommás nyilatkozata a hazai felsőoktatásról. Vegyük számba, mi történt a rendszerváltozás óta eltelt időben.
Az Országgyűlés 1993-ban elfogadta a felsőoktatási törvényt, amely az idei módosítás után további átalakításokra vár csakúgy, mint a maga idejében jól bevált akkreditációs rendszerünk. Az egyetemek visszakapták autonómiájukat és a doktori képzés (PhD) jogát. Sokéves harc és jó néhány kompromisszum árán kialakultak az integráció jogi keretei. Hogy azután a párhuzamosságokat lesz-e erejük kiküszöbölni az egyetemeknek, főiskoláknak, az a jövőben dől el. Erősen emelkedett a felsőoktatásba belépő hallgatók létszáma, de a költségvetés egyik kormány idején sem tudott lépést tartani az igényekkel. A sokat emlegetett oktató-hallgató arány ma nagyjából megfelel az európai átlagnak. A felsőoktatást az állam alapvetően ingyenessé teszi – az EU-országokban is így van ez –, ugyanakkor a törvénymódosítás arra buzdítja az egyetemeket, hogy piacszerűen működjenek, de erre többnyire nincs lehetőségük, noha jövedelmük egy részét így is sok helyütt maguk „termelik meg”. Magyarországon a nappali tagozaton tanulók 88 százalékának képzését az állam finanszírozza, ingyenes a felsőfokú szakképzés is, de ha az esti, a levelező képzést és a távoktatást is nézzük, a hallgatóknak mintegy a fele fizet költségtérítést. A nyári törvénymódosítás értelmében ezentúl az eddig költségtérítéses levelező, esti képzést és a távoktatást is ingyenessé teheti a minisztérium. Hogy ez milyen alkufolyamatban alakul majd ki, arról még nem tudunk semmit.
A szakértők szerint a felsőoktatás színvonaláról csak vélekedések vannak, egzakt megállapítások nem is lehetnek, mert milyen alapon mondhatnánk meg, hogy általában milyen a magyar, az amerikai vagy bármelyik európai ország felsőoktatása. Mindenütt vannak gyenge és élvonalba tartozó egyetemek, főiskolák, de azt például lehet tudni, hogy Magyarországon a kihelyezett tagozatok többségének színvonala kirívóan alacsony. Ha X nagy egyetem Z kisváros kultúrházában kurzusokat tart, azt aligha lehet felsőfokú oktatásnak nevezni, nem veszi körül az az ethosz, amely a minőséget biztosítja. Ez nem a tömegesedéssel függ össze, hanem azzal, hogy akik ilyen kurzusokat szerveznek, azok tudatosan engednek a minőségi követelményekből, s közben panaszkodnak a színvonal csökkenése miatt. A tömegesedéssel magyarázható viszont az, hogy ijesztő mértékben elszaporodtak az írásbeli vizsgák az egyetemeken. Az első két-három évben ez még nem volna baj, de az már igen, hogy a tesztekbe olyan kérdések is bekerülnek, amelyek nem válaszolhatók meg egyértelműen. Az angolszász országokban, amelyekre ennek a vizsgaformának a hívei esküsznek, azért terjedt el, mert ott úgy tartják, hogy csak az írásbelit lehet elfogulatlanul, szubjektivitástól mentesen értékelni – magyarázza Lukács Péter, az Oktatáskutató Intézet főigazgatója. Ott bizonyára úgy is teszik fel a kérdéseket, hogy objektíven lehessen értékelni őket.
Két év múlva, 2005-től megszűnik Magyarországon a felvételi vizsga, és bevezetik a kétszintű érettségit. De akkor sem juthat be mindenki a felsőoktatásba, mert a keretszámok megmaradnak. Pontok helyett az érettségi eredménye számít majd. Az új felvételivel kapcsolatos követelményrendszert a rendelet szerint 2003. szeptember 1-jéig kellett nyilvánosságra hozni. Az erről szóló tájékoztató füzetet a középiskolák megkapták. Kevesen tudják, hogy felmérés készült arról, melyik szakhoz milyen szintű érettségit kérnek az egyetemek. Csak az idegen nyelvi szakcsoportok igénylik az emelt szintű érettségit, másutt ez pluszpontokat jelent majd.
Az a tény, hogy Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, a felsőoktatásban is új helyzetet teremt. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak majd ránk és a velünk együtt belépőkre, mint az eddigi EU-tagországokra. Jöhetnek hozzánk tanulni, ingyen, az EU-ból – feltéve, ha tudnak magyarul, mert az idegen nyelvű képzéseink továbbra is fizetősek lesznek –, és a mi diákjaink is mehetnek majd külföldre teljes jogú egyetemi polgárként. Jövőre Szlovákiával együtt lépünk be az EU-ba, feltételezhető tehát, hogy az ottani magyarok között lesznek olyanok, akik nálunk akarnak tanulni. Az Európai Unióban az integráció után is kicsinek számítanak a mi egyetemeink. Az ELTE, a Műegyetem és a SOTE által megalakított Budapesti Egyetemi Szövetség ezentúl közös pályázatokat nyújt be abban a reményben, hogy így nagyobb esélye lehet Brüsszelben. Magyarország képviselője is aláírta 1999-ben a bolognai nyilatkozatot, amelynek fő célja az egységes európai felsőoktatás kialakítása 2010-ig. Ez azt jelenti, hogy összehasonlíthatóvá kell tenni a végzettséget és a szakképzettséget, egyenértékűvé a diplomákat; ki kell építeni a kétciklusú képzési rendszert (négyéves főiskolai szint, majd az erre épülő hároméves egyetemi szint); az egységes európai kreditrendszert, amely szabad átjárást tesz lehetővé a csatlakozott országok egyetemei között; és biztosítani kell a minőségi oktatást. Ha mindez megvalósul, intenzívebbé válik a diákok és a tanárok nemzetközi cseréje, mód nyílik arra, hogy a hallgatók Európa bármelyik egyetemén tanulhassanak, vihessék magukkal a kreditjeiket, ösztöndíjukat. Ez a néhány éve még oly távolinak tűnő cél most elérhető közelségbe került – persze ha ezeknek az alapelveknek megfelelően alakítják át a magyar felsőoktatást. A folyamat elkezdődött, s ha döccenőkkel is, de halad előre.
Ebben a tanévben végre az összes hazai felsőoktatási intézményben bevezették a kreditrendszert. (A tantervben szereplő összes kötelező, kötelezően vagy szabadon választható tárgy kap egy meghatározott kreditpontot, amely a rá fordítandó munkamennyiséget méri. A diplomához meghatározott számú kreditpontot kell megszerezni.) Lukács Péter szerint az ellenérdekeltség azért volt olyan nagy, mert a kreditrendszer „szokatlan dolgokra veszi rá az egyetemeket, főiskolákat”. Mérhetővé kell tenni a tantárgyakat, le kell tehát írni előre, hogy ki mit tanít, meg kell határozni, mi a kötelező irodalom, és mindezt nyilvánosságra is kell hozni, mindent föl kell tenni a honlapra. Új módon kell tantervet szerkeszteni, felül kell vizsgálni a rutinból kialakított óraszámokat és így tovább.
Új csatákat kell tehát vívni, új szellemhez kell hozzászokni, és mindez a színvonalromlás ellen hat. Megszűnnek a kis birodalmak, megszűnik a „magamra csukom az ajtót, és azt csinálok, amit akarok”, nem lehet húsz évvel ezelőtti anyagot tanítani, mert rögtön kiderül, és nyilvánosan „leég” az oktató.
A nagy egyetemeken lehetetlen a régi questuraszinten kezelni több tízezer hallgató ügyeit. „Nem ismertem ki magam a panaszáradatban” – mondja Klinghammer István professzor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem újra megválasztott rektora. A diákok arra panaszkodtak, hogy közelharcot kell vívniuk, hogy felvehessék a kiválasztott tanegységet, bejuthassanak ahhoz a tanárhoz, akihez szeretnének, a nekik megfelelő időpontban vizsgázhassanak. A tanárok viszont azt sérelmezik, hogy a diákok megbízhatatlanok, nem jelentkeznek idejében és így tovább. A hallgatók mostantól számítógépen vehetik fel a tárgyakat, és számítógépen jelentkezhetnek vizsgára. A gép pontosan rögzíti a jelentkezés időpontját, tehát ha a hallgató nem ébred fel idejében, nem tudja fölvenni, amit akar, nem tud jelentkezni a neki kedvező vizsgaidőpontra. Mindenki azt reméli, hogy a rendszer, ha jól van megtervezve, és jól használják, a tanárokat is nagyobb fegyelemre szoktatja. Nincs többé vizsgalap, számítógépen kell átküldeniük a jegyeket a tanulmányi osztályra rögtön a vizsga után. Remélhetőleg így megoldódik az évek óta megoldhatatlannak látszó gond, és a tanulmányi osztály idejében kiszámolja a diákok átlagát, ők pedig haladéktalanul hozzájutnak az ösztöndíjukhoz. De vajon hogyan sikerül az átállás?
Barthel-Ruzsa Zsolt, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke elég pesszimista, látva itt-ott az oktatók vonakodását és a hallgatók tájékozatlanságát. A HÖOK most tájékoztató anyagokat készít, és CD formában juttatja el őket minden intézmény hallgatói önkormányzatához. Hogy onnan azután hogy jut el a diákokhoz, az újabb kérdés. A HÖOK elnöke azt mondja, minden diáknak adnak belőle, ha kéri, de ehhez minden diáknak tudnia kellene róla, hogy van ilyen lehetősége.
Az idei tanévtől az ELTE nyolckarú egyetem lett. A bölcsészkar mellett létrejött a társadalomtudományi, és létrehoztak önálló pedagógiai-pszichológiai kart is. A főiskolai képzés megmaradt, de megszűnt az önálló főiskolai kar. A hallgatókat átsorolták a bölcsészettudományi, illetve a természettudományi karra, s ha végeznek, az ELTE diplomáját kapják meg – főiskolai szintű tanári képesítésről.
Anyagi szempontból nehéz évnek néz elébe az ELTE, ugyanis 362 millió forintot vonnak el tőle ebben a naptári évben. „Amikor a kormány az idén nyáron meghúzta a vészféket, nem vette figyelembe, hogy a vonat nem áll meg azonnal” – mondja Klinghammer professzor. Az egyetemeknek egész évre szóló szerződéseik vannak, ezeket nem lehet „leállítani”. Az elvont 362 millió az ELTE-n az egész évi energiaköltség egyharmadát jelenti. További hat–nyolcszáz millió forintnyi mínuszt jelent, hogy nem kapják meg azt a pénzt, amelyet korábban a normatíván felül, az úgynevezett programfinanszírozás keretében kaptak meg speciális tudománypolitikai feladatok ellátására. Ráadásul a mindenkori kormány is tartozik az egyetemnek azzal az összeggel, amelyet a piarista gimnázium épületének átadása miatt szükségessé vált felújításokra (Trefort-kert) előlegezett meg az ELTE.
Hasonló gondokkal küszködik a Semmelweis Egyetem, ahol 221 milliót vontak el a működési költségekből. Ha jövőre a bérköltséget érinti az elvonás, elbocsátásokkal is számolniuk kell! Az új rektor, Tulassay Tivadar gyermekgyógyász-professzor dinamikus csapatot toborzott a stratégiai feladatok megoldására, a szervezetfejlesztésre, a bevételnövelő tervek kialakítására. Úgy számol, hogy belső tartalékok mozgósításával másfél éven belül meg tudná oldani – a minőséget megtartva – az egyetem saját likviditási problémáit. A terv azonban veszélybe kerülhet, ha a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem adóssága, elmaradt konszolidációja továbbra is őket sújtja. Tulassay professzort elsősorban mégis az aggasztja, hogy ma nem vonzó az orvosi pálya, ez a presztízsveszteség évtizedekkel ezelőtt kezdődött: az 1945-ös orvosperekkel, a Rákosi-korszakban jóváhagyott paraszolvenciarendszerrel. Négy-ötszörös túljelentkezés helyett ma már alig kétszer annyian szeretnének bejutni az orvosi karokra, mint amennyi hely van. A friss diplomásoknak pedig csak 55–60 százaléka marad a pályán, tehát a legköltségesebb oktatás csak ilyen arányban hasznosul. Aggasztja a professzort az is, hogy már most orvoshiány van az országban, csak ezt egyelőre mindenki tagadja. Az előző években a szomszéd országok magyarlakta területeiről sok száz orvos települt át Magyarországra, de ez a folyamat megállt. Az Európai Unióban is kevés az orvos bizonyos szakterületeken, és mivel ott a fizetés többszöröse az itthoninak, várható, hogy a magyarok közül jó néhányan ott keresik majd a boldogulást. Nagy baj, hogy ebben a helyzetben semmiféle elképzelés nincs arról, hogyan lehetne megerősíteni az egészségügyi felsőoktatást, amely az emberi erőforrás megtartása szempontjából elsődlegesen fontos – mondja Tulassay professzor. Pedig a Semmelweis Egyetem diplomáját Európa-szerte elfogadják, és elismerik az Egyesült Államok két államában is. A presztízs még megvan, de félő, hogy egy idő után ez is elvész.
A rendszerváltozás óta minden kormány egyetértett abban, hogy a fő cél „a tudásalapú társadalom” megteremtése. A legjobb történészek, közgazdászok hívták fel a figyelmet arra, hogy hosszabb távon a gazdaság sem működhet jól, ha az ország nem fordít kellő gondot oktatási rendszerére. Ma mégis talán csak az egészségügy van a felsőoktatásnál rosszabb helyzetben – állítják többen. De hogy milyen külső és belső – a rendszerből is következő – okok vezettek idáig, és hogyan lehetne jobb irányba terelni a folyamatokat, arról átfogó tudományos elemzés még nem készült, noha lassan meg lehetne tölteni egy kisebb könyvtárat a tömérdek pénzt felemésztő szakértői véleményekkel, koncepciókkal, amelyeket több kormányciklus alatt nagyjából ugyanazok az emberek készítettek. A legújabb dolgozat az Oktatási Minisztérium honlapján olvasható 2003. július 13. óta, s A magyar felsőoktatás modernizációját, az európai felsőoktatási térséghez történő csatlakozását célzó felsőoktatás-fejlesztés koncepciója hangzatos címet viseli – mint vitaanyag. Összeállításával Magyar Bálint oktatási miniszter bízta meg a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsot (FTT), de a tárca a 119 oldalas szöveget és a hozzá csatlakozó tíz mellékletet vitaanyagnak szánja, s július közepén (akkor ért véget az előző tanév) küldte el az érintetteknek. A miniszter augusztus 31-ig kért észrevételeket (amikor mindenki szabadságon volt).
Ez csak egy több ezer oldalnyi szakértői tanulmányból összeollózott anyag, arra szolgál, hogy a minisztérium megszondázza vele a felsőoktatás közvéleményét – hallhattuk az FTT főtitkárhelyettesétől, amikor arról érdeklődtünk, kik az anyag szerzői. A „szondázás” nagy vihart kavart. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) már terjeszti írásba foglalt kritikus véleményét az egyetemeken és főiskolákon, várja a reagálásokat, és szeptember közepén érdekegyeztető tanács elé akarja vinni az ügyet. Az 1993-ban elfogadott felsőoktatási törvényt a parlament a nyári ülésszak utolsó munkanapján bizonyos pontokon módosította, de további változtatásokra van szükség. A fejlesztési koncepciónak vagy vitaanyagnak, amely a Csatlakozás az európai felsőoktatási térséghez (CSEFT) elnevezésű program részeként készült, ehhez kellene kijelölnie az irányt. Az FDSZ azonban még társadalmi vitára sem tartja alkalmasnak az összeállítást.
(Megjegyzésre érdemes, hogy a rendszerváltozás óta minden kormánnyal egyetértésben zajlott a minisztérium irányító szerepének leépítése, a felelősséget átruházták a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsra. Csakhogy több mint egy évtizede ugyanazok az emberek ülnek a szakmai bizottságokban, akik korábban a minisztériumban, miközben a minisztérium azt mondja, hogy nem ő irányítja a változásokat, hanem a szakma. A fent említett „összeollózás” amúgy sok tízmillióba kerül.)
Az idei tanév drámai felütéssel kezdődött. Leégett a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskola tetőszerkezete, kollégiumának egy része, a toronyban megolvadt a harang, lezuhant, és beszakította a födémet, statikai problémák is keletkeztek. A kár becsült értéke mintegy 1,6 milliárd forint. A tűz okának felderítésére, a felelősség megállapítására folyik a vizsgálat. A főiskolán ennek ellenére megkezdődött a tanév – bizonyos óvintézkedések és a helyreállítás közepette. A főiskola épülete műemlék. A mai műszaki és műemléki előírások szerint a régi tetőt nem szabad visszaállítani, a biztosító viszont csak azt, illetve annak egy részét fizeti. „Mindenki nagyon segítőkész, a bajban olyasmit is el lehet intézni egy óra alatt, amit máskor egy év alatt sem” – mondja Bencze Lóránt főigazgató. A jó szándék megvan, az első felajánlások kispénzű nyugdíjasoktól, óvónőktől érkeztek, ígért segítséget az egyház, több minisztérium, a Kulturális Örökség Hivatala is, sőt jönnek kisebb-nagyobb cégek, és ingyen dolgoznak. Bencze Lóránttól megtudtuk, hogy a tűzoltók nem sokkal a tűzeset előtt ellenőrizték a főiskolát, és megállapították, hogy szabálytalanság nem történt. Kiderült az is, hogy a nagy hőségben a szigeteletlen palatető alatt 70 fok volt a padláson!
A zsámbéki főiskolán történtek arra is ráirányítják a figyelmet, hogy a sokszor szétszórtan elhelyezkedő egyetemi, főiskolai épületeink egy része nagyon rossz állapotban van, elavult, korszerűsítésére nincs pénz, csak állagmegóvásra futja vagy még arra sem. Így megyünk Európából Európába…
***
Év Hallgatók létszáma
(Nappali, esti és távoktatás együtt)
1990–1991 108 000
2002–2003* 381 000
*Ebben a tanévben a 18 és 22 év közötti korosztály 22 százaléka tanult a nappali felsőoktatásban. Az ennél nagyobb százalékok, amelyeket idézni szoktak, úgy jönnek ki, hogy a felsőoktatásban tanuló harminc- és negyvenévesek korosztályával is számolnak.
Forrás: a KSH oktatási adatai
(Előzetes adatok. 2002–2003, KSH, Bp. 2003)
időjárás
Eljött az év legrövidebb napja, és ez az időjáráson is meglátszik + videó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!