Úgy tűnik, vesztésre állunk a másfél milliárd amerikai dollárt meghaladó Hyundai–Kia-beruházás kapcsán (is). Aki esetleg nem tudná, olyan összeszerelő üzemet készülnek Kelet-Közép-Európába telepíteni a dél-koreaiak, amelynek csarnokaiból évente átlagosan 300 ezer kis- és középkategóriás gépkocsi kerülne ki. A multinacionális autógyár a telepítés kérdésében Szlovákia, Csehország, hazánk és esetleg Lengyelország között mérlegel.
Miközben erőteljesen beindult a szlovák és cseh lobbi, bizonyára nem a véletlen műve, hogy Pavol Rusko szlovák gazdasági miniszter első külföldi útja a múlt héten Dél-Koreába vezetett, továbbá Csehország magas rangú diplomatái éjt nappallá téve összejöveteleket rendeznek a Hyundai-Kia képviselői számára Prágában, aközben Magyarországon ez a kérdés nem ügy. Olyannyira nem, hogy míg Szlovákia, Csehország, de már Lengyelország is további adó- és beruházási kedvezményeket helyezett kilátásba, addig hazánkban síri csend övezi a kérdést.
Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy az Orbán-kormányt – méltatlanul – 1998–2002 között a világcégek és a multik, vagyis a működő tőke ellenségének kiáltották ki a jelenlegi parlamenti pártok, továbbá a velük szimpatizáló média. A polgári kabinet bűne az volt, hogy a külföldi vállalatok mellett – és nem azokkal szemben, micsoda különbség – a magyar vállalkozások piachoz való jutását, feltőkésítését próbálta segíteni. Ez egyébként az Európai Unió összes tagállamában jogos elvárás a mindenkori kormánnyal szemben.
Míg tehát kígyót-békát hordott össze a magyarországi baloldal az Orbán-kormányról külföldön (is), a működő tőke szokásos mértékben áramlott az országba. Az Orbán-kormány egy teljes hivatali évében, 2001-ben például 2,4 milliárd dollár volt az invesztíció értéke. A parlamenti választások után azonban afrikai szintre zuhant az ország tőkevonzó képessége…
A 2002-es választások két fordulója között éppen Bécsben voltam. Szállodai tévém egyik csatornáján, ha jól emlékszem, ORF-s műsorsávon a Strabag vezérigazgatója nyilatkozott a magyar politikai helyzetről. A cég magas rangú vezetője abbéli reményének adott hangot: ha hazánkban a baloldali pártok jutnak hatalomra, nem diszkriminálják majd a működő tőke bejövetelét. Nos, elszólta magát az osztrák útépítő vállalat képviselője, mert ha a Strabagnak be is jött és be is jön a Medgyessy-kormány, Magyarország költségvetése pórul járt. Tavaly az egy évvel korábbi működőtőke-mennyiségnek csupán az egyharmad része érkezett hazánkba, azaz kilencszázmillió dollár. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2003-ban – értékben kifejezve még ennél is kevesebbre – csak pár száz millió dollár bejövetelére számíthatunk.
Hogy van gyakorlati érzéke a Medgyessy-kormánynak nagy volumenű befektetések elpuskázására, azt jól példázza néhány, a Hyundai–Kiához hasonló beruházás hónapokkal ezelőtt, a Peugeot, a Citroën és a Toyota letelepedésének elszalasztása is. Utóbbival nemcsak tőkét, munkahelyeket veszítettünk el, de versenyképességünk megítélése is romlott a befektetők körében. Mellesleg a működő tőke fedezhetné a büdzsé égető hiányát is.
Szakmai körökben amúgy már tudni vélik, hogy a koreaiak Prága vagy Ostrava környékén szeretnék gyártani a Hyundai és Kia márkájú autókat és nem Tatabányán vagy Miskolcon – mint arról Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter állítólag értesült. Úgy fest tehát, hogy erről a fejlesztésről is lemaradunk. Ez pedig – negatív értelemben – akár már jelképpé is válhat. A Medgyessy-kormány jelképévé.
origo.hu
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!
