Most Svájc lett a célpont

Vészharangot kongatnak Svájc jövője felett politikusok, elemzők és tekintélyes nyugati lapok. Ennek oka: a kis alpesi köztársaságban az Európai Unió-ellenes, továbbá a bevándorlási hullámot megfékezni kívánó Svájci Néppárt került ki legerősebb pártként a múlt vasárnap zárult parlamenti választásokból. A helvét köztársaság – olvasható a nemzetközi újságokban – így a populizmus irányába halad, s még inkább elszigetelődik a hivatalos Európától, továbbá a nyugati világtól. Az évekkel ezelőtt lehaiderezett Ausztria után tehát most Svájcnak – a korábbi mintaállamnak – van feladva a lecke. Bern vagy tesz valamit, vagy a művelt Nyugat kiközösíti saját soraiból a konföderációs országot.
Svájcnak azonban – az osztrákokkal ellentétben – ezen a téren már van rutinja. Hiszen nem is volt olyan rég, amikor egy csapásra megszűntek a Helvéciáról kialakított több évtizedes sztereotípiák – legelésző tehenek a meredek hegyoldalon, jódlizó stüszi vadászok, svájci csokit és sajtot majszoló szőke kislányok, pontos órák, megbízható bankok. A kilencvenes évek ugyanis – elsősorban a nácik által összelopott és Svájcban elhelyezett arany, továbbá a holokauszt áldozatainak kimenekített pénze, vagyis az úgynevezett alvó számlák kisajátításának ürügyén – megtépázták a helvét köztársaság hírnevét. Bár az alpesi köztársaság mindent megtett, amit egy valamirevaló ország megtehet – alapokat és szervezeteket hozott létre, amelyből az áldozatok és károsultak jogos igényének fedezetét teremtette elő –, a nemzetközi felháborodás, a nagypolitika valahogy nem tért napirendre a téma felett. Valószínűleg még évtizedeknek kell eltelniük, hogy Tell Vilmos földje a külföld szemében újra tisztességessé és hitelessé váljék…
És tessék, itt van most Svájcnak a választási eredmény. Ami egyébként csak első pillantásra tűnhet – ha persze egyáltalán az – veszélyesnek. Tény ugyan, hogy a szélsőjobboldalinak titulált Svájci Néppárt 27,5 százalékos eredményt produkált, ám erősödtek a szociáldemokraták és a zöldek is, a választás nagy vesztesei azonban a centrista, jobbközép pártok. Ha viszont megvizsgáljuk az utóbbi időszak döntési mechanizmusait, a hatalomelosztás technikáját, a későbbiekben legfeljebb az okozhatja a problémát, hogy a Szövetségi Tanácsban – az ottani parlamentben – a nagyobb pártok miként is osszák el a miniszteri posztokat. Eddig ugyanis ezt kölcsönösen kialkudott konszenzus alapján tették. Az új helyzetben a Svájci Néppárt már be is jelentette, hogy még egy miniszteri székre igényt tart.
Amúgy Svájcban feltehetően minden marad a régiben. Persze némi szigorítás elképzelhető a migráció területén, ám ebben semmi új nincs, hiszen az EU is rendkívüli módon megrendszabályozta a bevándorlási politikáját. A nagy kérdés sokkal inkább az, hogy Bern mihez kezd a megugrott munkanélküliségi rátával, a gazdaság lassulásával, ezen belül is a versenyképtelen ágazatokkal. Ami azonban bizonyos: az Európai Unióval továbbra is olyan lesz a kapcsolat, mint amilyen eddig volt, hiszen senki nem nyúl majd az érvényben lévő bilaterális egyezményekhez, a Nyugat-Európa szívében fekvő Svájc exportpiaca pedig – már csak földrajzi elhelyezkedése miatt is – továbbra is az EU lesz. Arra azonban mérget vehet a nyugati közösség, hogy a helvét köztársaság még jó ideig – bármilyen színezetű lesz is az ottani törvényhozás – nem mond le saját nemzeti valutájáról és semlegességéről. Brüsszelnek tehát tudomásul kellene vennie végre, hogy Svájc nem vezeti be az eurót, s nem lép be az Európai Unióba.
Egy jóléti államban ez ugyanis túl nagy luxus volna.