Kemény gyerekek ám a szarvasi rendőrök, minap például azt mondták a tüntető helyi fiataloknak, tegyék el, de tüstént a transzparenseket meg a magukkal hozott magyar zászlót, mert a végén még úgy alakul, hogy nem tudnak majd leérettségizni. Azért ez egy szép mondat 2003 októberének végén, Medgyessy Péter országlásának második esztendejében.
Mi volt azokon a transzparenseken, amelyeket egy helyi nyilvános rendezvényen akartak magasba emelni a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom aktivistái a Szarvasra látogató Rudolf Schuster szlovák államfő látogatásakor? „Köszönjük a benesi dekrétumokat! Dakujem dekreti Benes!” – ennyi. Meg még magyar zászlót is vittek magukkal. Juj!
Fegyver, lőszer, Molotov-koktél és vállról indítható föld-föld rakéta nem volt az egybegyűlt fiataloknál. Csak zászló – magyar! – és transzparens szatirikus felirattal. Aztán miért nem lehet ezt némán felmutatni, rendőrkapitány uram? Miért ne vigye haza a hírt az egyébként igen tisztelt szlovák államfő, hogy ennek a megtépett nemzetnek még mindig fáj a kitelepítés borzalma, a máig vissza nem vont dekrétum kirekesztő bélyege, a kollektív bűnösség jelző…?
Hogy nem tudnak leérettségizni, akiket a haza történelme foglalkoztat és magyar zászlót lobogtatnak? Én bizony érettségi tétellé tenném a benesi dekrétumok ismeretét, a nemzeti zászló tiszteletét. Javasolnám önöknek is, nézzenek utána, mi is történt ebben a hazában a kitelepítés esztendeiben, amire ma még – a jelek szerint – emlékezni sem szabad.
Sokszor érezzük úgy mostanában: Magyarországon csak az órákat állították át – a naptárt még nem.
origo.hu
Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!
