Kinek a sara?

Diplomástúlképzés van Magyarországon, pedig most jól képzett szakmunkásokra volna szükség. Félreértés ne essék: ez még az Orbán-kormány sara. Mindezt nem akárki, hanem Medgyessy Péter kormányfő fejtegette a Magyar Televízió 1-es csatornájának múlt csütörtökön sugárzott Dolgozószoba című műsorában. Csak a történetiség szempontjából jegyezzük meg, hogy előtte Bokros Lajos, a róla elnevezett csomagjáról híres-hírhedt egykori pénzügyminiszter részletezte, hogy káros a diplomás-minimálbér intézménye, hiszen illúziókat és megalapozatlan várakozásokat kelt. Sőt, figyelmeztetett Bokros, rangon aluli, tehát értékelhetetlen (sic!) diplomát bocsátanak ki egyes intézmények. Mielőtt véleményt alkotnánk, nézzük a tényeket. 1. Hatszázalékos szinten stagnál hazánkban a munkanélküliség – ez magasabb, mint az előző, polgári kabinet idején volt. 2. Alacsony a foglalkoztatotti mutató – ez az adat az egyébként elöregedéssel küzdő Európai Unióban 66 százalékos, nálunk alig haladja meg az ötvenet. Vagyis: 5-600 ezer ember munkájára volna azonnal szükség. 3. A pályakezdő munkanélküliek körében elérte a 30-35 százalékot a diplomások aránya, így a varrónői és cipőgyári munkanélküliség mellé felsorakoztak már a pedagógusok, a bölcsészek, az agármérnökök, sőt százával-ezrével lehet lézengő jogásszal és közgazdásszal találkozni a munkaügyi központokban vagy az álláskereső klubokban. 4. Az érintett korosztály –18–27 évig – 40 százaléka próbál diplomát szerezni.
Talán sokan emlékeznek rá, hogy a szocializmus évtizedeiben egy generációból csak tíz százalékot ért el a felsőfokú oktatási intézményekből kikerülők aránya. S miután pártkapcsolatok nélkül akkoriban lehetetlen volt érvényesülni, még a diplomával rendelkezők egy része is alacsonyabb munkakörben volt kénytelen állást vállalni. Summa summarum: Magyarország negyven év alatt olyan szintre küzdötte le magát, hogy nemzetközi viszonylatban csak Romániát előzte meg az egy főre eső diploma vonatkozásában.
Valóban az Orbán-kormány „sara” a tudásalapú társadalom feltételeinek megteremtése, az agyelszívás megfékezése, az értelmiség táborának bővítése. Konkrétan az, hogy az érintett nemzedék 40 százaléka immár főiskolai vagy egyetemi hallgatónak mondhatja magát. Mert hazánk csak szorgalmával, tudásával és munkájával emelkedhet ki Európában és a világban. Aki ugyanis nem tudná, Magyarország nemcsak az éghajlatában mérsékelt, hanem kitörési lehetőségeiben is. Nincsenek nagy energiaforrásaink, tradicionális iparágaink, és őszintén meg kell vallanunk, hogy nemzetközi értelemben turisztikai kínálatban sem bővelkedünk.
Sajnos a mostani helyzet nemcsak a diploma leértékelését, hanem egy nemzedék esélytelenségét is jelenti. Ha nincs értéke a megszerzett tudásnak, akkor nem marad más, mint a feketemunka, a szegénység, az otthon hiánya. Erre pedig nem lehet kölcsönt, hitelt felvenni, családot alapítani. Az sem megoldás, ha Miskolc, Szeged és Nyíregyháza fiataljai Budapestre vagy a Nyugat-Dunántúlra költöznek, mert a megélhetési költségek elviszik a havi jövedelmet.
Emlékezetes, a baloldal pártjai a 2002-es választási kampányban 400 ezer új munkahelyet ígértek. Mint azóta kiderült, ez pusztába kiáltott szó maradt. Mindenesetre a Medgyessy-kormánynak fejben kell tartania: a friss diplomások feltehetőleg eltűnődnek majd azon, ez kinek a sara.