Meddig tart a filosz felelőssége?

A Fővárosi Pedagógiai Intézet vezetőjét a több mint hatvanmilliós adósság ellenére sem mentette fel tisztségéből a fegyelmi eljárást lefolytató oktatási bizottság. A helyzet azért is kényes lehetett, mert Bencze Lajos igazgató életútja és szakmai munkája elismeréseként augusztus 20-án magas állami kitüntetésben részesült.

Nem fizet a tanfolyamokat tartó külsős szakembereknek a Fővárosi Pedagógiai Intézet. A pénzükre várók hónapok óta csak udvarias, türelmet kérő leveleket kapnak. Vajon hová lett a pénz? – kérdezte az egyik érintett. Kérdését továbbítottuk Kovács Tibor igazgatóhelyettesnek, aki az elmúlt két hónapban vezette az intézményt. A megismert történet számtalan tanulsággal szolgál, amit elsősorban Budapest intézményvezetői hasznosíthatnak.
A Fővárosi Pedagógiai Intézet éves költségvetése közel félmilliárd forint. Bár a városvezetés mindig időre teljesítette finanszírozási kötelezettségét, már ez év elején érezhető volt, hogy gond lesz a gazdálkodással. Míg korábban harminc napon belül rendezni tudták tartozásaikat, idén tavaszra a hatvan nap is kevés lett ehhez. Adósságspirálba került az intézet, mondja Kovács Tibor, és augusztus 1-jére átlépték az ötvenmilliós adóssághatárt. A fővárosi közgyűlés ezért az intézet élére önkormányzati biztost rendelt ki, aki hozzákezdett az okok vizsgálatához és a kárelhárításhoz.
Mi okozhatta a tetemes hiányt? A félmilliárdos költségvetés nyolcvanhárom százalékát ugyan a főváros állja, ebből azonban szinte az egész pénzt elviszik a személyi juttatások. A működési költségeket tehát az intézetnek kell megtermelnie. Nyilvánvaló, mondja az igazgatóhelyettes, hogy a gazdasági vezető a saját bevételeket tervezte meg rosszul. Úgy számolt, hogy egy-egy tanfolyam bevétele teljes egészében náluk marad, pedig – jó esetben – csak annak húsz százaléka marad a kasszában, a többit elviszi a rezsi és az előadók megbízási díja. Az intézet programjainak, szolgáltatásainak többségéért nem kap térítést, hiszen épp ezekért fedezi működését a főváros. Mindössze akkreditált tanfolyamai önköltségesek, a szaktanácsadásért, a továbbképzésért, a tanulmányi versenyek szervezéséért és a diáktanácsadásért nem lehet számlát benyújtani.
Érdekesség, hogy az intézetben kilenc éve ugyanaz a gazdasági vezető dolgozik, kérdés, miért épp az idei költségvetés tervezésénél vétett ekkora hibát. Kovács Tibor szerint korábban is kiderült alkalmatlansága, de addig a lyukakat költségvetésen kívüli forrásokkal és pályázati pénzekkel, pótelőirányzatokkal be lehetett tömködni. Idén ez már nem ment. Mivel pedig a hiány vészessé és kezelhetetlenné vált, megkezdődött a fővárosi önkormányzat revizori ügyosztályának átfogó vizsgálata. Néhány idézet a jelentéséből: „Hátráltatta a vizsgálat lefolytatását, hogy a kapott adatok nagy számban voltak pontatlanok, nehezen tisztázhatók.” „A gazdasági területet ellátó nyolc főből 5 fő kért és kapott (…) felmentést a képesítési előírások megszerzése alól. A fenntartó a következő munkakörökhöz kapcsolódóan adott felmentést: 1. gazdasági vezetőnek (felsőfokú költségvetési oklevelét a PM-nél 1989. évben szerezte, továbbá képesített középfokú társadalombiztosítási tanfolyam, felsőfokú pénzügyi szakvizsga illetmény szakon, felsőfokú politikai végzettség filozófiai szakosított tagozaton), aki felmentési kérelmében 30 év vezetői gyakorlatra hivatkozott; 2. főkönyvi könyvelőnek (az Órások Szövetkezeténél szövetkezeti könyvelői képesítést szerzett, a Mérlegellenőrzés gyakorlata és módszertana kétnapos tanfolyamot, a PM szervezésében költségvetési átképző tanfolyamot és a pedagógiai intézetnél 40 órás számítógépes tanfolyamot végzett), aki a területen eltöltött 20 év gyakorlatra hivatkozott, a személyi anyaga azonban a középfokú iskolai végzettséget igazoló bizonyítványának másolatát nem tartalmazta.” És így tovább a pénzügyi előadóig, akinek mindösszesen negyvenórás számítógépes tanfolyam elvégzéséről volt papírja, valamint tizenöt év, a szakmában eltöltött gyakorlata. Mivel Magyarországon élünk, felmerül a kérdés: kiknek a protezsáltjai ültek a Fővárosi Pedagógiai Intézet gazdasági osztályán?
A revizori jelentés felvetette azt is, hogy nem dolgozták ki az intézmény szervezeti és működési szabályzatát, a számviteli politika nem költségvetési, hanem vállalkozási intézményre épült, az előző revízió megállapításait a vezetés nem vette figyelembe. Szó esik továbbá arról is, hogy az intézet dolgozóinak olyan megbízási szerződések alapján fizettek, amelyek konkrét feladatokat nem tartalmaznak, valamint „több olyan pótlék nevesül a kifizetések között, amelyek jogszabályi alapja hiányzik, így például csoportvezetői pótlék (20 000 forint/hó), pénzkezelési, érvényesítési, szerszámhasználati, egyéb pótlékok”. A revizorok leszögezik: „újra kell gondolni a feladatellátás teljes rendszerét, a feladatvégzés formáját (…) egyértelművé kell tenni, mi tartozik a dolgozók munkaköri feladatába, és mi végezhető el egyéb jogviszony keretében”.
Egyszóval nemcsak hogy nem volt példás rend a Fővárosi Pedagógiai Intézetben, hanem épp hogy nagy volt a rendetlenség. A fenntartó tehát, miután a hiány már kezelhetetlen volt, a pénzügyi revízió pedig kimutatta az intézeti és a gazdasági vezető egyértelmű felelősségét, Bencze Lajos igazgatót szeptember 18-tól felfüggesztette állásából. Az intézményt az év végéig Szebelédi István önkormányzati biztos felügyeli, aki Kovács Tibor elmondása szerint azt kiválóan és hozzáértően vezeti. Munkálkodásának eredményeként megkezdték az adósságállomány törlesztését. Jelenleg a március–júniusi megbízási díjakat fizetik ki.
Időközben a területet felügyelő Schiffer János főpolgármester-helyettes indítványozta a főváros oktatási bizottságának, hogy indítson fegyelmi eljárást Bencze Lajos ellen. Csillag Ferenc igazgatóhelyettes és Zahar Ferencné gazdasági vezető felelősségre vonása munkáltatója, a Fővárosi Pedagógiai Intézet hatáskörébe tartozik. A főpolgármester-helyettes által fogalmazott iratban az áll: „A helyszíni tapasztalatok alapján a revízió egyértelműen megállapította, hogy az FPI jelenlegi szakmai-gazdasági együttes vezetése nem képes a fenntartó által elvárt gazdálkodási színvonal és pénzügyi egyensúly elérésére.”
A következő ügyiratot már Andor Mihály, a fegyelmi bizottsággá alakult oktatási bizottság tagja jegyzi, aki az eljárás vizsgálóbiztosa lett. Hosszan sorolja a gazdálkodási és működési rendellenességeket, de végeredményben arra a következtetésre jut, hogy nem az intézmény vezetője, Bencze Lajos, hanem az oktatási ügyosztály vezetője a főbűnös, mert ő volt az, aki az évek óta meglévő tervezési és gazdálkodási hiányosságokat ismerte, és a határozott fellépés helyett inkább segített azokat elfedni. A jelenlegi igazgató pedig 2002-ben vette csak át az intézetvezetést. A jelentés szerint Bencze Lajos nem mentegette magát, minden pontban elismerte a felelősségét (ez tizenhat pontot jelent). Andor Mihály mindezek után arra a következtetésre jut, hogy „a rendetlenség kategóriában található hiányosságok túlnyomó többsége gazdasági természetű, és csak néhány olyan van, ami nem igényel ilyen tudást. Úgy vélem – írja a vizsgálóbiztos –, mindez egy paradox helyzetből fakad. Az intézet szakmai munkája tudós vezetőt igényel, ráadásul tevékenysége természetéből kifolyólag bölcsész típusút. (…) Az ilyen típusú vezetők egyáltalán nem értenek a pénzügyekhez és a könyveléshez, ennek következtében teljesen ki vannak szolgáltatva a gazdasági vezetőnek. A nehézséget fokozza, hogy a bölcsészvezető azt sem nagyon tudja megítélni, hogy egy-egy pénzügyi revízió által feltárt hiányosság milyen súlyú.” (A jó emlékezetűeknek még eszükbe jut a Művész Színház és vezetője, Törőcsik Mari körül keletkezett vita: felelőssé tehető-e egy igazgató-színész a hiányért, a gazdasági csődért?)
A „zaklatott bölcsész” ahogyan Andor Mihály Bencze Lajost jellemezte jelentésében, a „zavaros helyzet” miatt elmulasztott fegyelmit indítani gazdasági vezetője és általános helyettese ellen, amit pedig az elmarasztaló revizori vizsgálat kézhezvétele után meg kellett volna tennie, s nem tisztázódott végeredményben az sem, hogy az intézet munkatársai hányszor hány jogcímen vettek fel pénzt a munkakörükhöz tartozó munkáért. Merthogy nem rögzítették azt, mi tartozik pontosan a munkakörükhöz. Így tehát marad minden magyarázkodás után is a revizori jelentés megállapítása: „Az intézmény alkalmazottai tényleges munkát szinte csak megbízási díjért végeznek.” Tegyük hozzá, a fizetett munkaidő alatt. A kérdés tehát nem évül el: kifizetőhely vagy szakmai műhely a Fővárosi Pedagógiai Intézet?
A fegyelmi eljárást végző oktatási bizottság alelnöke, Balczó Zoltán szerint nyilvánvaló, hogy az államháztartási törvény alapján a vezetőnek kell felelnie az általa vezetett intézményért. Lehet tehát arra hivatkozni, hogy egy filosz nem ért a gazdálkodáshoz, ám erre ezután hivatkozhat minden fővárosi intézményigazgató is, ha szakmája szerint testnevelés-, esetleg magyar- vagy történelemtanár. Aki azonban intézményvezetésre pályázik, azzal a tudattal teszi, hogy az övé a gazdálkodás felelőssége is. Andor Mihály előterjesztése nyomán végül is vita alakult ki a bizottságban arról, fel kell-e menteni Bencze Lajost a megbízatása alól. A jelentés ugyanis világosan kimondta alkalmatlanságát. Az MSZP az enyhébb, az SZDSZ és az ellenzék a szigorúbb elbírálást szorgalmazta, de végül is nem volt meg a megbízás visszavonásához szükséges minősített szavazati többség. Ha az ellenzék teljes létszámban jelen lett volna a november 5-i ülésen, mondja Balczó Zoltán, felmentették volna tisztségéből Bencze Lajost. Így viszont igen enyhe ítélet született: „címtől megfosztás büntetés”, valamint „az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő egy évvel történő meghoszszabbítása”. (Ez utóbbi értelmezhetetlen, mivel Bencze jövedelme a legmagasabb kategóriába tartozik, így tovább amúgy sem emelhető.) A bizottság visszahelyezte igazgatói állásába Bencze Lajost, aki azon nyomban betegállományba ment. Hasonló okokból szünetel az intézeten belül a Zahar Ferencné elleni fegyelmi eljárás is.
Balczó Zoltán nemcsak azt kifogásolja, hogy a fővárosi ellenzéki képviselők közül néhányan alig-alig vesznek részt a munkában, így törvényszerűen elbuknak a javaslataik, hanem azt is, hogy a jelenlegi helyzet szerint a hivatalába visszahelyezett igazgatónak kellene elvégeznie az intézet átszervezését, miközben mentesítő igazolása van, hogy arra alkalmatlan. A fegyelmi bizottságnak azt is mérlegelnie kellett volna, hogy a továbbiakban rá lehet-e bízni a nagy múltú intézményt. Balczó szerint oka lehet az enyhe ítéletnek az is, hogy Bencze Lajos augusztus 20-án magas állami kitüntetést kapott, így furcsán hatott volna, ha két hónappal később fegyelmivel elbocsátják. Még akkor is, ha az elismerés a szakmai munkának, az elbocsátás vezetői alkalmatlanságának szól.
Ez tehát a helyzet jelenleg a Fővárosi Pedagógiai Intézetben. A pénzüket váró külső munkatársaknak mindenképpen jó hír, hogy az adósságok kifizetése megkezdődött, és jó ütemben folyik. Bencze Lajos pedig lehetőséget kapott a tisztességes visszavonulásra – érdemei elismerése mellett.