Tükröm, tükröm…

Kezdjük a végéről. Medgyessy Péter – miután kormánya, illetve a baloldali pártok elvetettek minden, a költségvetési törvényjavaslathoz benyújtott ellenzéki indítványt – varázstükrébe néz. A tükörből azonban nem Hófehérke, hanem a gonosz mostoha köszön vissza…
Konstruktív ellenzéki párt módjára a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség két fő elemből álló módosítási csomagot nyújtott be a jövő évi költségvetési törvényjavaslathoz. Az egyik a tükörcsomag, mely azért született meg, hogy a baloldali politikusok szembesüljenek saját ígéreteikkel, és válaszoljanak arra, komolyan gondolták-e azokat. Ha igen, erre a legnagyobb ellenzéki párt alternatív forrásokat talált. Amennyiben korábbi ígéreteiket az MSZP–SZDSZ képviselői nem kívánják betartani, de ezt a gondolatsort ne is folytassuk…
Az említett csomag másik fele lényegében gyorssegélyötletek gyűjteménye: a javaslatok ott használhatók eredménnyel, ahol azonnali beavatkozás szükséges. Ilyen például az egészségügy, vagy az önkormányzatok területe. Miután azonban a polgári oldal 1450 felvetése többletkiadásokkal jár, konkrét forrásokat is megjelöltek a Szövetség szakértői: szerintük a kormány egyrészt alultervezte az inflációt, másrészt még mindig van mit lefaragni az államigazgatás működési költségeiből. A szükséges, vagyis a javaslatokkal járó 340 milliárd forint így előteremthető – állítja a legnagyobb ellenzéki párt.
De mi indokolja a tükörköltségvetés elkészítését? A válaszok egyike az, hogy a jelen helyzetben Magyarországon ismét elkezdődhet a jövő felélése. Államadósságunk tudniillik 2003-ban anynyival nőtt, mint az Orbán-kormány négy esztendeje alatt összesen. Tegyük hozzá: bár a Pénzügyminisztérium valóssággal offenzívát indított a büdzsé pozíciójának azonnali megsegítésére, ez a lakosságnak elviselhetetlen terheket – áremeléseket, áfaemeléseket, adókedvezmény-csökkentéseket és újabb adónemkivetéseket – jelent. S mint tudjuk, a szocialista válságmenedzselés nem a tartós növekedési pályára állítja hazánkat, hanem a húzd meg, ereszd meg politika érvényesül.
Arról nem is beszélve, hogy kevesebb mint fél év múlva Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lesz, s ezzel egy időben a választási ciklus felén is túl leszünk. Az MSZP-nek ráadásul voltak olyan ígéretei, amelyek nem 2004 végéig szóltak. A szocialisták például tervbe vették, hogy a Tisza folyón és mellékágain kiépítik a gátakat és a tározórendszert, továbbá a 2002-es jóléti csomag – az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok fizetése megemelésének – fedezetét is kiegyenlítik az önkormányzatok számára. Emlékezetes: a magyar kormány sikeresnek ítélte, hogy az agrárgazdálkodók csatlakozásunk első évében 25 százalékos támogatást kapnak Brüsszeltől, amihez a kabinet elméletileg további 30 százalékos dotációt biztosít; ennek a forrásnak egyelőre azonban hűlt helye a költségvetés tervezetében. Mellesleg az EU-ban csak utólagos finanszírozás létezik, azaz: ha a magyar állam nem tudja megelőlegezni az uniós pénzek fogadását, még az említett 25 százalék érkezése is kétséges.
Hogy a benyújtott 1450 ellenzéki javaslatnak mi lesz a sorsa, azt Szili Katalin példátlan nyilatkozatából akár ki is következtethetjük. A házelnök szerint a Szövetség az indítványok özönével pusztán a népképviseleti rendszer működését kívánja ellehetetleníteni.
De térjünk vissza az elejére. Medgyessy Péter a költségvetési vita lezárása előtt a tükrébe néz. Hófehérke és a gonosz mostoha is karnyújtásnyira van tőle…
A történet végét már ismerjük.