A betegek megadóztatása

Január elsejétől az áfakulcs-módosítás miatt valamennyi gyógyszer ára 5 százalékkal, a 600 forint alatti készítmények ára további 20 százalékkal emelkedik. A gyógyszerek tervezett többlépcsős áremelésével a kormány a betegeket adóztatja meg. Magyarországon sok a beteg, és egészségtelenül nagy a gyógyszerfogyasztás, de a gyógyszerek túlnyomó része valóban nélkülözhetetlen. Az áremelés elsősorban a súlyos betegeket és a nyugdíjasokat sújtja, akik már eddig is alig tudták megvenni a méregdrága gyógyszereket. De az áremelés nem csupán az áfakulcs révén következik be; a jövő év elejétől a gyógyszerek támogatásának a módosítása is várható. Az a kormány, amely szociális érzékenységét hangoztatja, a betegek, a nyugdíjasok rovására kívánja a bevételét növelni.
A várható áremelés a gyógyszerellátásban már most fennakadásokat okoz, alapvető gyógyszerek nem kaphatók. A helyzetet súlyosbítja majd a gyógyszerek ártámogatásának átcsoportosítása, amely február– márciusra várható. A kérdés csupán az, hogy a gyógyszerek árának hány százalékát kell majd megfizetni, és mely készítményeket érinti a támogatás módosítása. Erről pontos lista még nincs, de Molnár István, a Korlátozottan cselekvőképes személyek hozzátartozóinak érdekvédelmi szövetségének az elnöke már értesült arról, hogy az OEP a modern antipsychoticumok 100 százalékos támogatását január 1-jétől meg kívánja vonni. Olyan készítményekről van szó, amelyek a skizofréniás betegek hatásos gyógykezelését, beilleszkedését biztosítják.
A teljes körű áremelésből és a fenti példából is arra következtethetünk, hogy más gyógyszerek esetében is inkább megvonásra, nem pedig a támogatás növelésére számíthatunk. Ahogyan korábban az inzulin ingyenes volt, ma már a cukorbetegeknek is fizetniük kell az életmentő injekcióért. A közgyógylista is egyre karcsúsodik, többek között számos közismert gyógyszert, például a Kalmopyrint, Fenolftaleint, Tisasent, Quarelint törölték már a listáról. A tendencia teljesen egyértelmű; a betegek, a legszegényebbek terhei a jövőben tovább fognak növekedni.
A gyógyszerek ártámogatása nem csak a betegeknek, a cégeknek is rendkívül fontos, valójában a támogatás mértéke dönti el az adott gyógyszer piacképességét. Ki fog egy gyógyszert teljes áron megvenni, ha ugyanaz olcsóbban is elérhető? Az ártámogatás megszabásának a szempontjai azonban kiismerhetetlenek, és az orvosok számára sem érthető, hogy ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek közül az egyik miért részesül ártámogatásban, és a másik miért nem. Miért kell ugyanabból a gyógyszerből több tucat az országban? Például a diclofenac népes családjából jelenleg az alábbi gyógyszerek vannak forgalomban: Cataflam, Diclofenac Al, Diclofenac B, Diclofenac Chinoin, Diclofenac Pharmavit, Diclofenac Ratiopharma, Diclofenac Stada, Diclac, Diclomer SR, Huma Difenac, Flameril, Olfen, Voltaren. Ha a különböző cégek által forgalmazott, azonos készítményeket összehasonlítjuk, érdekes megállapításokat tehetünk. Az alábbi gyógyszerek mindegyike 30 tabletta 100 mg-os diclofenacot tartalmaz, az ártámogatás mértéke azonban távolról sem ugyanolyan. A Voltaren ára 1810 Ft, ebből a betegnek 1253 forintot kell fizetnie, a támogatás tehát 557 forint. A Diclofenac Pharmavit 700 forintos teljes árából a beteg csupán 210 forintot fizet, a támogatás 490 forint, a Diclofenac Chinoin esetében ugyanaz a tabletta 1710 forint, támogatás nincs, tehát a beteg is 1710 forintot fizet. Ugyanazért a gyógyszerért egyik esetben 1710 forintot, másik esetben 210 forintot kell a betegnek fizetnie. El tudja-e adni a Chinoin ezt a gyógyszert ilyen árkülönbség mellett? Vagy úgy véli, hogy az OEP szíve majd csak megindul irányában?
A gyógyszerek törzskönyvezéséhez, forgalmazásához engedély szükséges. Ezt az engedélyt a különböző cégek meg is kapják, ennek következtében Magyarországon jelenleg 15-16 ezer féle készítmény van forgalomban, amelyek folyamatosan változnak. A készítmények jelentékeny része rövid életű, számos gyógyszert egy-két éven belül törölnek a törzskönyvből. De változik a gyógyszerek ára, és változik a támogatottsága is. Gyógyszerek százait kellene az orvosoknak figyelemmel kísérniük, hogy a betegek részére a leggazdaságosabb készítményt írhassák fel. Milyen jó, gondolják sokan, hogy ilyen nagy a választék. A baj csak az, hogy a gyógyszerek nagy tömege és a folyamatos módosítások nem teszik lehetővé a klinikai tapasztalatszerzést; ennyi gyógyszert nem lehet megismerni, összehasonlítani, ennyi gyógyszerrel nem lehet tapasztalatot szerezni. Az irdatlan sok gyógyszer még egy-egy szakterületen belül sem tekinthető át. A tapasztalatszerzést a gyógyszerügynökök pótolják – mindenki a saját lovát dicséri –, és a befolyásolás a drágább készítmények esetében a legerősebb, az orvosok kongresszusi részvétel, utazás és más csábítások hatása alatt választják meg a gyógyszereket.
Ha pedig a cég a várt haszontól elesik, egyszerűen kivonja a gyógyszert. Nem volna ez baj, ha az azonos vagy az egymást jól pótló készítmények száma csökkenne, de az már komoly gondot okoz, ha olyan készítmény forgalmazása szűnik meg, amely mással nem helyettesíthető. Az ALTANA Pharma AG gyógyszercég például korrekt módon, udvarias levélben tájékoztatta a reumatológus szakorvosokat, hogy a Tauredon 10, 20 és 50 mg-os injekciók magyarországi forgalmazását 2003. december 31-i hatállyal befejezi. Ezután a gyógyszer az Országos Gyógyszerészeti Intézet által kiadott egyedi importengedély alapján a Hungaropharma Rt.-n keresztül lesz csak beszerezhető. A Tauredon injekcióról azt kell tudni, hogy hazánkban ez a szer nem egy a sok közül, hanem az egyetlen készítmény, amely a krónikus sokízületi gyulladás máig is egyik leghatásosabb alapgyógyszere. A krónikus sokízületi gyulladás (rheumatoid arthritis) hazai praevalenciája 0,5 százalék, ami 50 ezer beteget jelent. A 15-20 százalékban előforduló, visszafordítható mellékhatások ellenére a betegek túlnyomó részénél az időben elkezdett kezelés tartós állapotjavulást eredményez. Igen sok beteg Tauredon-kezelésre van beállítva, akik kezdetben hetenként, később havonta kapják az injekciót. Az a beteg, aki évek óta kapja, emellett jól érzi magát és munkaképes, nem érti, miért kell hosszú és bürokratikus eljárás a gyógyszer beszerzéséért, amikor eddig megvehette a Tauredont a patikában. A Tauredon kivonása tehát a kezelőorvosokat a súlyosabb, esetenként veszélyes mellékhatásokkal rendelkező gyógyszerek irányába tereli majd. Hasonlóan problematikus a Delagil tabletta vagy a Corthrosyn depot injekció törzskönyvből való törlése, mert helyettesítő készítmény egyik esetben sincs.
A gyógyszerek kivonásához engedély nem szükséges, a cégek a kereskedelmi haszon alapján döntenek, és amiből kevés fogy, azt nem forgalmazzák. A ritkább betegségeket akkor nem kell gyógykezelni? Tessék kérem olyan betegséget választani, amely gyakori, és a kezeléséhez szükséges gyógyszer elegendő hasznot hajt!
Az indokolatlan gyógyszerfogyasztás csökkentésének nem a gyógyszerek árának emelése, hanem a hatékony ellenőrzés volna a módja. A nélkülözhetetlen gyógyszerek árdrágítása, a nem pótolható gyógyszerek kivonása nagymértékben megnehezíti a betegek ellátását és állapotuk romlásához vezet. Egyre gyakrabban fogjuk hallani: Ne írja fel, doktor úr, úgysem tudom kiváltani!
A szabadpiaci versenyben ki képviseli a betegek érdekeit?

A szerző az orvostudomány kandidátusa