A nemzetállam már a múlté

A romániai magyaroknak különösen fontos az autonómia. Amennyiben ez a törekvésük békés, s találkozik a román fél egyetértésével is, rendkívül pozitív fejleményt eredményezhet – nyilatkozta lapunknak Andreas Gross, az Európa Tanács politikai bizottságának svájci raportőre, aki tavasszal részletes jelentésében összegezte benyomásait az európai regionális autonómiákról. A szocialista politikus a Pro Minoritate Alapítvány és a Budapest Analyses meghívására érkezett Magyarországra.

Általánosságban véve milyen a viszonyulás Európában az autonómia kérdésköréhez?
– Mindenekelőtt azt kell világosan látni, hogy – bár Magyarországon valóban igen népszerű a gondolat – sok országban egészen egyszerűen nem szeretnek az autonómiáról beszélni. Magam is megtapasztaltam a meg nem értettséget – helyenként rosszindulatot –, hiszen jelentésemet annak idején nem fogadták mindenütt kitörő örömmel. Ennek ellenére az uniós gondolat és a jelenlegi gyakorlat következtében kontinensünk egyre inkább a decentralizáció és a hatalommegosztás irányába tart. Azt is látni kell, hogy az idő előrehaladtával az európai társadalmak egyre változatosabbak, egyre sokszínűbbek lesznek. Nyilvánvaló, hogy a nemzet egységén alapuló francia típusú állammodell már a múlté. A multikulturális vonások tovaterjedésével felértékelődnek a különböző autonómiaformák, s ezek egyúttal képesek kifejezni egy-egy társadalom sokszínűségét is. A hidegháború mesterséges hatalmi viszonyait, a totalitárius világ még mindig köztünk élő maradványait lassanként új minőségű együttműködés váltja fel a világban.
– Ennek ellenére akadnak kritikusai az európai egységnek. Ők sok esetben azt hangoztatják – nem is alaptalanul –, hogy térségünkben mintha nem lennének működőképesek a különböző autonómiaformák.
– Bár az Európai Uniót nem mindig emlegetik a legkedvezőbb szövegösszefüggésben, meggyőződésem, hogy ez a fajta együttműködés alkalmas számos probléma áthidalására. Lássuk például a dél-tiroli helyzetet! A hosszú torzsalkodás után jelenleg két „szülője” van a tartománynak – Ausztria és Olaszország egyaránt védnökséget vállal a helyi autonómia működtethetőségéért. Ez a példa is jól mutatja, hogy az uniós gondolat valósággal „aláássa” egy-egy állam elzárkózási törekvéseit. Ami Magyarországot illeti, a történelmi igazság mintha mostanában kezdene helyrebillenni. Ami nem sikerült a második világháború végén és 1956-ban, az most kézzelfogható közelségbe került. Önök jövőre az európai közösség tagjai lesznek, márpedig ez egészen a legutóbbi időkig elképzelhetetlen lett volna. Ahogyan én látom, az autonómiával kapcsolatos kedvezőtlen megítélés hamarosan változhat, hiszen Románia – a tervek szerint – tíz éven belül az unió tagja lehet, Ukrajna és kontinensünk keleti része húsz-harminc éven belül szintén csatlakozhat, mindez új távlatokat nyithat az autonómia kérdésében is. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az elkövetkezendő években a nem uniós országokban élő magyarok elszigeteltségi érzése átmenetileg nőhet. Tudniuk kell azonban, hogy az unió rendkívül érzékenyen reagál minden politikai fejleményre Európában.
– Ha már Romániát említette, innen, Budapestről úgy tűnik, mintha a keleti szomszédságunkban élő magyarok körében egyre erőteljesebbek lennének az autonómiatörekvések. Hogyan vélekedik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közelgő megalakulásáról?
– Azt hiszem, a romániai magyaroknak különösen fontos az autonómia. Amennyiben ez a törekvésük békés, s találkozik a román fél – leginkább a bukaresti kormány – egyetértésével is, rendkívül pozitív fejlemény lehet. Mindaz, ami jelenleg a Vajdaságban és Erdélyben jellemzi az autonómiatörekvéseket, megerősíti bennünk azt a hitet, hogy ez a politikai eszköz erőszak alkalmazása nélkül segíti az emberek és népcsoportok közötti problémák áthidalását.