A váratlan hírt csaknem egy időben jelentették be az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Líbiában. George W. Bush elnök Washingtonban, Tony Blair brit kormányfő Londonban üdvözölte Muamer el-Kadhafi líbiai vezető döntését, amely elismerő szavaik szerint nagy jelentőségűnek bizonyulhat a tömegpusztító fegyverek terjedésének megállításáért és a terrorizmus ellen vívott harcban. Tripoliban a líbiai külügyi tárca közleményben tudatta, hogy az észak-afrikai arab ország korábban tömegpusztító fegyverek kifejlesztésére törekedett, de az amerikai és a brit szakértőkkel folytatott tárgyalások után most lemond az öszszes ilyen programról. Líbia tiszteletben tartja az atomsorompó-szerződést és annak kiegészítő jegyzőkönyvét, amely lehetővé teszi az előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzéséket. Kadhafi elnök fia egyébként az al-Dzsazíra arab hírtelevíziónak nyilatkozva leszögezte, hogy Szaddám Huszein elfogása nem befolyásolta a líbiai nyilatkozat közzétételét, hiszen már kilenc hónapja titkos tárgyalások folytak az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Líbia között. Arab szakértők ugyanakkor úgy vélik, hogy Moammar el-Kadhafi megértette a „Szaddám-leckét”, igyekezett gyorsan cselekedni, és elkerülni a volt iraki elnök sorsát.
Bush elnök mindeközben úgy ítélte meg, hogy el-Kadhafi döntésével Líbia megkezdte visszatérését a nemzetek közösségéhez. Emlékeztetett rá, hogy a tripoli kormány az ENSZ felszólítására már elítélte a terrorizmus minden formáját, és együttműködést ígért a terrorizmus elleni nemzetközi harcban. Az amerikai elnök hangsúlyozta, hogy vállalásainak végrehajtásával Líbia számíthat jóhiszeműségének viszonzására. Bush figyelmeztetett, hogy éberen figyelni fogják, Tripoli teljesíti-e vállalt kötelezettségeit. Londonban egy brit tisztségviselő a bejelentés után úgy nyilatkozott, hogy Líbia közel állt ahhoz, hogy nukleáris bombát állítson elő, amikor létrejött a megállapodás. Egy amerikai illetékes pedig úgy fogalmazott, hogy Líbia nukleáris programja jóval előrehaladottabb szakaszban volt, mint azt korábban gondolták.
A hét végén egyébként Szíria külügyminisztere is bejelentette, hogy normalizálni kívánja kapcsolatait az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával.

Tényleg meg kellene halnunk Ukrajnáért, ahogy a Tisza Párt szeretné?