A köldökzsinór

Még egy utolsó pillantás a középiskolai kollégiumi szobából a székesfehérvári panorámára, s december 19-én elindulnak a legtovább maradt lakók a szülői ház felé Magyarország kicsiny falvaiba, városkáiba karácsonyozni, hogy majd ünnepek után visszatérjenek. A Székesfehérvári József Attila Középiskolai Kollégium nem gyermekmegőrző, a nevelőtanár, esetünkben dr. Pribék László együtt tanul az eltérő iskolákba járókkal: fogalmazást ír Arany Jánosról, matematikai egyenleteket magyaráz, angolozik, belemélyed a túrógyártás technológiájába vagy éppen a szakkörökön orosz nagymesterek sakkjátékát elemzi, a sok ezer darabos kirakók pakolása közben pedig a megnyíló kamaszok lelki problémáira próbál tanácsot adni. Akár tetszik, akár nem, ő a köldökzsinór vége.

Fotó: Németh András Péter

Ilyenkor télen hamar lemegy a nap, most már a kollégium hatalmas épülete egyre inkább sötétbe burkolózik, annyira sötétbe, hogy az már szokatlan a körös-körüli panelházak, a modern és sokak által áhított, gránit- és üvegteraszos lakóparkok környezetében, mert ellentétben a fokozatos sötétbe borulással, a magánlakásokban fények vannak, az ablakaikban már égnek az ünnepi motívumos hagyományos, energiatakarékos és ledes izzók ezrei. És bent a kollégiumban, az utolsó szobai lámpa leoltása előtt még látni a földszinti portánál azt a kijelzős kapcsolós készüléket, amely a bent tartózkodó pedagógusok nevét jelzi, közöttük dr. Pribék László tanár úrét (képünkön). Aki felkapcsolja, az itt van. Kivéve, ha netán elfelejti.

Réges-régen, 1977-ben épült a kilencemeletes ház, munkásszállásnak, bár úgy talán sohasem működött, és ez a berendezés állítólag azóta itt van. A legalsó sor már üres, nincsenek nevek a kapcsolók mellé rendelve. Ebből látszik, hogy régebben többen dolgoztak itt, amikor a négyszemélyes szobákban két-két emeletes vaságy kapott helyet, akkor négyszáz fölött is tetőzött a létszám, ma már a felcsúti labdarúgó-akadémiá­tól kapott használt, de nagyszerű állapotú fenyőfaágyakból három van egy-egy szobában, így kétszázhatvan a gyermeklétszám. Pribék Lászlóé a 6. emelet felének diáksága, főképpen a Főnix sportegyesületben focizó középiskolások, de van ökölvívója és teniszezője is.

A portán s környékén sok az olvasnivaló. Ez a kiindulóbázis a kamaszok számára, eligazodás a szabályok és tanácsok erdejében. Ki van írva, hogy hivatalos helyről levele érkezett T. Zsombornak, egy falon a csábító szakkörök listája: művészettörténet, hírhedt bűnesetek és perek, séf, pingpong, sakk, kirakó, hogy csak néhányat említsek. Kiderül az is, hogy az ötödik emeleti tanulószobában Könnyűzene és történelem címmel, Ha szereted a zenét és érdekel, hogy hogyan üzentek az előadók a hatalomnak, csatlakozz hozzánk! – felhívással tartanak előadásokat. A szauna felé vezető folyosónál egy táblán Törölközz szárazra, a papucsot is rázd le, a folyosó szárazságára fokozottan ügyeljetek! feliratot találni. És van itt a házban egészségügyi ápolónő is, aki olyan dolgokat csinál, amit nem biztos, hogy a diákok szeretnek, például belenéz a hűtőkbe, és kidobja a penészedés előtt álló ételeket.

Pribék László nevelőtanár a közeli Sárosdon nőtt fel, aztán Székesfehérváron a hírneves Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnáziumba járt. – Fogalmam se volt, hogy mivé váljak. Osztályelső voltam, oroszul jól beszélve leginkább katonai ösztöndíjjal vadászpilóta szerettem volna lenni. De a közelgő NATO-csatlakozás megszüntette a katonai ösztöndíj lehetőségét, így már csak idehaza mehettem volna katonai főiskolára. Helyette elmentem egyetemre orosz szakra, és Pécsett végeztem tanári és fordító szakképesítéssel, majd egy európai uniós szakértői diplomát szereztem. A hat hónapos sorkatonai szolgálat után 2003-ban tartalékos hadnagyként szereltem le, és egy hónapig dolgoztam egy kereskedelmi cégnél, ahol bolgár ügyfelekkel kellett volna a kapcsolatot tartanom, de nehéz megérteni a bolgárt egy oroszul beszélőnek. Láttam egy újsághirdetést a Fejér Megyei Hírlapban, hogy kollégiumi nevelőtanárt keresnek, és rögtön jelentkeztem az állásra. Azóta, 2003. szeptember 19. óta itt dolgozom.
Délután négytől hétig tart a tanulási szilencium. Az úgynevezett nevelőtanárok beosztását jellemző „fektetőműszak” délután öttől 22.30-ig tart, ez a gyakorlatban közös tanulást, leckekikérdezést, majd létszámozást, szobarendellenőrzést, zuhanyozásra biztatást jelent. Este tízkor lekapcsolják az áramot is a szobákban, olyankor előkerülnek a mobilozás energiaszükségletét biztosító powerbankok. Érdekes ez a mobiltelefon-használati kérdés, amelynek nemet mondani lehetetlenség. Az internet terjedése egyébként jelentősen befolyásolta a pedagógiai munkájukat. Régen a téglaméretű mobiltelefonok korszakában egyenként telefonálni kellett mindenkinek, ma már a diákokkal a kapcsolattartás zárt csoportban történik – velük, a szüleikkel és az iskolai osztályfőnökeikkel is. – Az okostelefonokkal a Messengerre a 99 százalék azonnal és normálisan válaszol. Tudomásul veszik, hogy a céljaik eléréséhez tanulniuk és sportolniuk szükséges. A napi rendszeresség tudatossá válik – mondja a pedagógus.
Míg Pribék László a kollégium folyosóin bemutatja a működésüket, elhatározom, hogy egy igen érzékeny témára terelem a szót: – A kollégiumi nevelőtanárok presztízse diplomatikusan szólva nem annyira magas, holott ma már nem gyermekmegőrzésről van szó, hanem tudatos, célzott pedagógiai munkáról. Mi erről a véleménye?

– Kevesen tudják, hogy egy kollégium falai között mi történik. Igen, a sok évtized alatt berögzült az a kép, hogy ez csupán gyermekmegőrző, ahol a nebuló kaját, ágyat kap és ennyi az egész. Létezik egy központi dokumentumunk, a Kollégiumi nevelés országos alapprogramja, amely konkrétan leírja, hogy egy kollégiumpedagógus a munkaideje alatt mennyi időt tölt el tanulássegítéssel, milyen szakköröket vezet, csoportvezető tanárként osztályfőnöki órának is beillő csoportfoglalkozásokat tart, és ezt heti tizenöt órában teszi.

– Itt, ebben a kollégiumban ez mit jelent?

– Folyamatosan fogalmazásokat írunk, fizikaleckéket oldunk meg, matekpéldákat csinálunk, szógyakorlatokat végzünk angolból. A Székesfehérvári József Attila Középiskolai Kollégium 260 gyermeke 32 székesfehérvári középiskolába jár más-más évfolyamon, az egyik egy gimnáziumban fizikából, a másik érettségire készül, a harmadik a halmazelméleteket kilencedikesként nem érti, de ki kell kérdeznem a túrógyártás folyamatát is az élelmiszeripari szakközépiskolába járó gyermektől, és fogalmazásokat is írunk Arany Jánosról. Hiszem, hogy ezek a gyerekek majd továbbadják ennek a gondoskodásnak az emlékét, örökségét. A mai kollégium vonzóságát, húzóerejét a személyközi kapcsolatok jelentik, az, hogy a tanuló tud beszélni a tanárral. Van valaki mellette. Ha úgy tetszik, mi pótoljuk a családot.

Pribék László orosz–EU szakos, szakvizsgázott pedagógus, okleveles közgazdász szervezetfejlesztés és emberi erőforrások szakirányon (MA), a neveléstudományok doktora (PhD), kutatótanár hazai középfokú kollégiumpedagógia témakörben. A kollégiumi rendszer országos helyzetét kutatja, és hogy az ő kollégiuma is részesedjen a megszerzett tudásából, többek között trendeket mér a székesfehérvári József Attila-kollégiumban is a legújabb kutatásmódszertan szerint. A faktoranalízis, a főkomponens-analízis, a szülői elégedettségi mérések eredménye a tárgyalóterem falán látható.

Doktori munkásságában a rendszerváltás óta megszületett, a kollégiumi rendszer problémáit feltáró tanulmányokra is kitér. Benedek István egy 2002-es könyvében a hazai középfokú kollégiumokkal kapcsolatosan jelentősen átalakuló megrendelői igényekre, szükségletekre hívja fel a figyelmet. Egy olyan új, gyorsan változó kollégiumi környezetet vizionál, amelyben a megrendelői (szülői, tanulói, iskolai, fenntartói) igényeknek csak az újszerű szakmai kihívásokra felkészült, korszerű adaptációval rendelkező kollégiumszervezetek képesek megfelelni.
Nincs kollégiumspecifikus felsőoktatási alapképzés hazánkban, és nincs kitekintésünk, összehasonlíthatósági alapunk Európára. A kollégiumpedagógusi pálya a fiatalok számára nem vonzó, nehezen egyeztethető össze a családi élettel, a munkafeltételek pedig nem javulnak. Jelenleg a szakma nem rendelkezik országos kollégiumpedagógus továbbképzési tematikával. Nincs olyan központi kollégiumfejlesztési program, amely az állandóan változó tanulói és szülői szükségletek követésére is alkalmas. Pribék László ezt a „jelenleget” tizenkét évvel ezelőtt írta le…

– Nyolcan-tízen körbeüljük az asztalt, aztán jöhet a minta sakkparti, a kombinációs iskola, a gyalog- és bástyavégjáték. A legjobb orosz nagymesteriskolák anyagait elemezzük. Van egy 89 éves barátom, dr. Kovács Imre, vele írtunk 2015 körül egy tankönyvet A sakkoktatás néhány didaktikai kérdése címmel – meséli Pribék László, aki a székesfehérvári kollégiumban a sakk és a kirakós szakkör vezetője. Aztán lehív a földszinti színházterembe, ahol leesik az állam, ugyanis rá van ültetve egy lambériára egy 18 600 darabos puzzle.

– Kiraktuk, majd persze négyesével vissza kellett szedni, és farostlemezre ragasztani. Itt lent öten állítottuk fel, akár egy templomi szentképet, üveges hozta ki az antireflexes fedőlapot – mondja csillogó szemmel, mint egy rendkívül elhivatott múzeumi teremőr. Amikor kirakták, a darabszámban a világ második legnagyobb forgalomban kapható kirakója volt, ma már a negyedik, hiszen van már ennél nagyobb is. Most egy 33 600 darabból álló dzsungelkép kirakását kezdték el, négy hónapja csinálják heten.

– A kirakó legnagyobb előnye a beszélgetés. Oldott közeg jön létre, elmondják a problémái­kat, én is azt, hogy hogyan segíthetek. Egyébként a sakk is ilyen, önfeledtebbé válnak, jobban megnyílnak akarva-akaratlanul is. Átadó közeg.

Az egyik focistának a szobaajtó furnérlemezét átszakító ökölnyomát már eltüntették egy eltérő színű falemez felragasztásával, és inkább a másik oldali szobák szép panorámájában gyönyörködünk. Jó volt látni nappali világosságban, de lám, lenyűgöző az előosonó ködbe csavart esti fényben is.

– A feleségemnek is integethetnék, ő abban a háromszáz méterre látható zöld épületben, a lánykollégiumban nevelőtanár. De amúgy nem, még nem integettem neki, viszont ha nőnapkor szerenádoznak a fiúk, akkor innen is látszik, hogy a lányok várták őket, és a nevelők felügyeletével úgy kapcsolják fel a lámpákat, hogy azok szív alakot formázzanak.