Mihaszna atyafiak

Vajon kik azok „…a sztrádán ellenkező irányba vánszorgó szekér bakján ülő, tompa tekintetű, ékes körmondatokkal beszélő atyafiak”, akiket a Heti Világgazdaság múlt heti számának jegyzetírója szapul? A liberális hetilap szelleméből következően inkább valamely zsigerből EU-ellenes, a szent haladás hitét morogva elutasító újpogány (ősszittya, vérszékely, rögmagyar stb.) honfiak kipécézett egyedeire vagy csoportjára tippelnénk, mintsem a balos-kozmopolita eszmék és gyakorlat hazai prominens képviselőire. Az idézett dorongolás azonban ezúttal Demszky Gáborról – és a Budapest külleméért elsősorban felelős beosztottjáról –, illetve nekik szól. A róluk festett kép még komikusabban hat, ha közben a főpolgármester emlékezetes választási szlogenjeit halljuk háttérzeneként: „Lendületben a város! Világvárost építünk!”
Egy világ választ el a cikk írójától, Bojár Iván Andrástól, ami az építészetről alkotott ízlésünket, ítéletünket illeti. Az általa szerkesztett Octogon című folyóiratban és a Népszabadságban rendszeresen találkozni a körébe tartozó építészetkritikai műhely tagjainak olyan elismerő írásaival az elmúlt évek hazai építészeti vacakságairól, amelyek tőlünk nyugatra még egy magára adó kisváros polgárait is megröhögtetnék. Mégis örömmel olvasom a kritikus írást a HVG-ben, mert a bajt is jobb később felismerni, mint soha. „Lenyűgöző az a makacs ellenállás, amellyel a felelős posztokon újra meg újra megerősített főpolgármester és egyáltalán nem választott főépítésze bravúrral hárít el mindent, ami lökést, gazdasági és turisztikai impulzust adna a fővárosnak. Regnálásuk idején az építés alatt álló »világváros« minden mutató tekintetében lemaradt az európai, de még a környező városok versenyében is. (…) A nyerő páros szakmai színben, noha nem szakmai értékek alapján foglalja el méltatlanul azt a helyet, ahová történetesen a budapestiek érdekeinek szolgálatára helyeztetett, és ez addig lesz így, amíg Demszky képes hozni elegendő szavazót az országgyűlési és az önkormányzati választásokon” – írja Bojár. Eszembe jut, amikor 1996-ban egy hasonló tartalmú cikkemet – szelídített fordításban – leközölte a Budapest Sun című angol nyelvű hetilap, a szerkesztőjét kirúgással fenyegették, ha még egyszer hibázik. Azóta az amerikai szerkesztőt elcsapták, viszont kétszer megerősítették felelős posztján az arra teljesen alkalmatlan és méltatlan, tehetségtelen és fantáziátlan Demszkyt. Bizony kár a rossz választás felelősségét a lerobbant pesti kerületek és a lakótelepek reménykedő népének nyakába varrni, amikor az őket meggyőző propaganda mindig a belvárosi álértelmiségiek és a médiaguruk műve volt!
No de maradjunk Demszkynél, a mégiscsak üdvözlendő hangnemű cikk ürügyén. A derék főpolgármester azt mondta a minap, hogy Prága a múlt, Budapest a jövő városa. Ebben a bornírt semmitmondásban az a legnagyobb gáz, hogy Prágának nemcsak a múltja van minden jel szerint az övénél sokkal jobb kézben, de a jövője is. Ami Budapest múltját illeti, most csak az elmúlt 14 évről szólva, Demszky és mihaszna kollégái ez idő alatt sikeresen elhárították az expót és a járulékos közműfejlesztéseket, elsikkasztották az új metróvonal(ak) elkészítését, a felszíni közlekedés reformját, az elővárosi és repülőtéri gyorsvasúti hálózat kiépítését, legalább még egy-két Duna-híd (vagy közúti aluljáró) megépítését, a budai oldal észak–déli járműforgalmának radikális megoldását stb. Schneller főépítész nyugalmát a minap még egy ártalmatlan gyalogos híd ötlete is felzaklatta, holott neki már régen azon kéne gondolkodnia, hová építsék a másodikat (például a Kossuth tér és Batthyány tér közé!), és nem azon, hogy mikor mehet át a jövő építészeit képző egyetemre, érdemeinek elismeréséül.
A HVG-ben publikáló építész szerint Budapest fejlődését a patópálság három t-je bénítja: a tunyaság, a tájékozatlanság és a tehetségtelenség. Tudnánk még egy pár szót ezek mellé, más kezdőbetűkkel is.