Patthelyzet alakult ki Észak-Cipruson

A vasárnapi választásokat megelőző közvélemény-kutatások adatai és a tömegmegmozdulások alapján úgy tűnt, hogy Ciprus török lakosságának többsége immár változást akar, s elfogadná az ENSZ által felkínált tervet, amely lehetővé tenné, hogy jövőre a görög cipriótákkal együtt az Európai Unió polgárai legyenek. Az előzetes választási eredmények azonban nem igazolták ezt a feltételezést.

Kovács Mária
2003. 12. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az újraegyesítésért síkra szálló, eddig ellenzékben lévő baloldali erők – a Török Köztársasági Párt (CTP) és szövetségese, a Szociáldemokrata Mozgalom a Békéért és a Demokráciáért – az ötven képviselői helyből csak huszonötöt, vagyis pontosan ugyanannyit szereztek meg, mint amennyit ellenlábasuk, a status quo, vagyis a megosztottság fenntartása mellett kardoskodó blokk, élén Rauf Denktas elnök Török Egységpártjával (UBP). Bárkit bízzon is meg tehát Denktas elnök a kormányalakítással, a választóktól egyik oldal sem kapott egyértelmű felhatalmazást sem a jelenlegi helyzet fenntartására, sem megváltoztatására.
Ennek a gyökerei olyan időkbe nyúlnak vissza, amelyekről a választópolgárok csaknem felének, vagyis a 18 és 40 év közötti korosztálynak nincs személyes élménye: a török csapatok 1974-es partraszállását megelőző időkről, a Ciprus és Görögország egyesítését célzó, az akkori athéni katonai junta által támogatott törekvésekről, ezek természetes velejárójáról, a sziget török lakosságának módszeres és tömeges irtásáról. Ahogyan arról sincs fogalma, hogy hosszabb távon mit hozhat számára a Kofi Annan ENSZ-főtitkár nevével fémjelzett terv, amely egy viszonylag laza föderációban ismét egyesítené és demilitarizálná a kettészakadt szigetországot. Így arról sem, hogy – mivel a nemzetközileg egyedül elismert déli rész összehasonlíthatatlanul gazdagabb – a görög ciprióták könnyűszerrel felvásárolnák a politikai és gazdasági embargó miatt teljesen elszegényedett Észak-ciprusi Török Köztársaságot. A magas munkanélküliség miatt reménytelenségbe süppedt török közösség azonban elsősorban a mostani gondokkal küzd, nem nagyon figyel az eljövendőkre. A görög fél – az Annan-terv elfogadásáért cserébe – többek között az 1974 óta a szigetre költözött törökök, továbbá a török hadsereg távozását is követeli. Az utóbbiba, a hely stratégiai fontossága miatt, Ankara vonakodik belemenni, jelenleg több tízezer főnyi haderőt állomásoztat a szigeten.
Azt azonban a török ciprióták nagyon is jól látják, hogy Ankara kitartó kísérletei a fenti „árukapcsolásra” immár neki magának is többet ártanak, mint használnak, hogy miközben az „őslakos” mezőgazdasági termelők tönkremennek s a görögök napszámosaivá süllyednek, a biztos egzisztenciát jelentő állami állásokba az újonnan bevándorolt törökök kerülnek. Számuk egyáltalán nem elhanyagolható: minden negyedik ciprusi török 1974 után települt át a szigetre. A mostani „választás” kudarca, illetve a görög rész uniós tagsága hosszú időre konzerválhatja a megosztottságot, ám ha a jelenlegi tendencia folytatódik, ez inkább csak a területre lesz érvényes, a lakosságra sokkal kevésbé: a tömeges kivándorlás mellett egyre gyarapszik azoknak a törököknek a száma is, akik a csak papíron létező „Ciprusi Török Köztársaság” helyett a valóságos, ám egyszerűen csak Ciprusi Köztársaságnak nevezett állam polgárainak vallják magukat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.