A napokban Medgyessy Péter miniszterelnök azt mondta, hogy az egészségügyi reform a jövő év közepén kezdődik. Ezek szerint a kormányfő is úgy gondolja, hogy ami eddig történt, az nem volt reform. Ön mit gondol?
– Amit én hallottam a miniszterelnöktől, az nem így hangzott, hanem úgy, hogy 2004-ben új szakasza kezdődik a reformnak, amely az eddigi eredményekre épít.
– Ezek szerint számos újságíró félreértette a kormányfő szavait. De lépjünk túl ezen. Ha önök szerint a reform már megkezdődött, melyek voltak az eddigi eredmények?
– Több kezdeményezés is történt. Kialakítottuk a jogszabályi feltételrendszert ahhoz, hogy ellenőrzött módon mehessen végbe a tulajdonváltás az egészségügyi intézményeknél. Jelentősen emelkedett az ágazati dolgozók bére, és harminc kórházat konszolidáltunk. Feltérképeztük továbbá a különböző régiók egészségügyi ellátása közti különbségeket.
– Amikor a választási kampányban reformot ígértek, az emberek azt gondolták, hogy kevesebbet kell majd várni az orvosnál, jobbak lesznek a feltételek a kórházakban, és kevesebb hálapénzt kell majd adniuk. Ezek közül mi valósult meg?
– Komoly kormányzati szándék volt és van a reformra, s ennek érdekében nagy összeget, 300 milliárd forintot fordított a kormány az egészségügyre. A beteg számára is érzékelhető változás azonban valóban nem következett be. Hozzá kell tenni azt is, hogy az egészségügyben, mint minden nagy ellátórendszerben, nehéz egyik napról a másikra olyan intézkedéseket végrehajtani, amelynek eredményeként egy csapásra megváltozik az emberek egészségi állapota, az ellátórendszerrel kapcsolatos elégedettsége, és egy pillanat alatt eltűnik a hálapénz intézménye. Most nagy levegőt kell venni, és újra kell gondolni a továbblépés lehetséges irányait. Végig kell gondolni azt is, hogy a megtett intézkedések miért nem eredményeztek érzékelhető javulást.
– Noha a korábbi kormányoknak sem sikerült áttörést elérniük, önöknek sem. Miért?
– Nagyon nehéz eredményt elérni, mert sok érdekeltségi szereplője van az egészségügynek, s ezek szándékai nem mindig egy irányba mutatnak. Azt kell elérni, hogy a beteg érdeke mozgassa a rendszert. Olyan egészségügyi szisztémát szeretnénk kialakítani, amelyben a pénz ahhoz a beavatkozáshoz és ápoláshoz rendelődik, amelyre a betegnek szüksége van. A jelenlegi – teljesítmény-túlpörgetés mozgatta – rendszer olyan, mintha valakinek egy „szuper jó” autója lenne, üresbe rakná a váltót, és nyomná a gázt. Olyankor iszonyú zaj támad, rengeteg benzin fogy, de a kocsi egy helyben áll. A következő hetek és hónapok arról fognak szólni, hogy olyan javaslatokat tegyünk az asztalra, amelyek következtében – az előbbi hasonlatot folytatva – az autó el is indul, tehát: az egészségügyi rendszer hatékonyan és gazdaságosan gyógyítja a betegeket.
– Azt hallani, hogy a reform egy már létező (úgynevezett irányított betegellátási) modellprogram kiterjesztéséből állna. Ez mindent megoldana ön szerint?
– Ön szerint mi az egészségügyi finanszírozási rendszer legfőbb problémája?
– Önt többek között azért nevezték ki, hogy erre választ adjon.
– Egy hagyományos szolgáltatás vásárlásakor én fizetek a szolgáltatónak. Az egészségügy finanszírozási rendszerében azonban közbeékelődik az egészségbiztosító, amely a közös kasszába befizetett járulékokból egészségügyi szolgáltatást vesz nekem. Aztán, hogy a beteggel az történt-e, aminek kellett, úgy történt-e, ahogy kellett, nos, annak az ellenőrizhetősége és nyomon követhetősége jelenleg meglehetősen gyerekcipőben jár. Gyakorlatilag nincs kontroll.
– Tehát milyen szerepe lesz a reformban az irányított betegellátási modellnek?
– Az irányított betegellátási rendszernek az a lényege, hogy
az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az egészségügyi intézmény között megjelenjék egy olyan szereplő, amely a rendszer hatékony működésében érdekelt. Ez az ellátásszervező szakmailag és gazdaságilag egyaránt abban érdekelt, hogy a beteg időben megkapja a szükséges ellátásokat, és valóban csak azokat kapja meg. Tehát ne végezzenek el rajta felesleges vizsgálatokat, ne kapjon a bajára különböző orvosoktól különböző hatású gyógyszereket, és egyáltalán: valaki – és ebben a háziorvosoknak lesz kitüntetett szerepük – hívja fel a megelőzés fontosságára a figyelmet, és egy életen át kövesse a beteg egészségi állapotát. Megváltozott szerepet szánunk továbbá a kiegészítő egészségpénztáraknak is.
– Ez azt jelenti, hogy a jelenleg egységes állami tb-rendszer feldarabolásával és magánbiztosítók belépésével számolnak?
– Nem.
– Akkor ez mit jelent: kétszintű ellátórendszert, egyet a szegényeknek és egyet a gazdagoknak?
– Nagyon előreszaladtunk, de bizonyosan nem erről van szó.
– Elődje, Győrfi István mit gondolt másként?
– Ezt tőle kellene megkérdezni.
– Ha Kökény Mihály szakminiszter azt mondta, hogy elégedett vele, akkor mégiscsak volt valami oka, hogy mennie kellett.
– Győrfi István tevékenységével kapcsolatban nem voltak fenntartások, következésképpen nem kellett mennie. Ezt bizonyítandó, a jövőben komoly, az egészségügyet is érintő feladatot kap majd.
– A kormányváltás eddig eltelt másfél évében jutott még némi többletforrás az egészségügynek, s így sem sikerült áttörést elérni. Most, amikor pénz sincs, nem fél, hogy a helyzet még rosszabb lesz?
– Jövőre valóban szorosabbak lesznek a pénzügyi feltételek. Ilyen helyzetben bizonyos szempontból nehezebb, de bizonyos szempontból könnyebb reformot csinálni.
A sok pénz ugyanis elfedhet dolgokat.
– Miért van szükség a tárcán belül külön reformfelelősre? Nem azért, hogy adott esetben a miniszter helyett egy bűnbakot lehessen felelősségre vonni?
– A munkamegosztás a következő: a kormánybiztos az egészségügyi reformmal kapcsolatban önálló szereplőként, önálló felelősséggel mozgatja az államigazgatás szereplőit és javaslatokat tesz. Az egészségügyi miniszter azonban minden olyan dologért felel, ami az ágazatban történik.
– Eddigi karrierjéről leginkább annyit lehet tudni, hogy a Horn-kormány alatt a pénztárfelügyelet elnöke volt, s részt vett a nyugdíjreform kidolgozásában. Milyen kapcsolata volt eddig az egészségügygyel?
– Az egyetem után a Pénzügyminisztériumban a társadalmi közkiadások főosztályának egyik vezetője voltam, majd az Egészségügyi Minisztériumban dolgoztam. A rendszerváltás után az üzleti világba, az ország egyik legnagyobb fogászati részvénytársaságához kerültem. Aztán részt vettem egy egészségpénztár megszervezésében és elindításában.
origo.hu
Építsünk egy boldogabb Magyarországot! – Kihirdették az idei beneFit Prize for Happy Employees pályázat győzteseit
