A tudósítók nagy része abban bízik, hogy további információkhoz jut azon – évekre visszanyúló – ügyben, amelyet „amigóaffér” néven emlegetnek nemcsak a tartományban, hanem annak határain túl is. Az üzleti világ érdekében lobbizó személyek és a politikusok kapcsolata, valamint a Strauss család ebben vállalt szerepe a figyelmet érdemlő téma. A negyvennégy esztendős Max Strauss állítólag kétmillió-hatszázezer euróra rúgó előleget kapott egy repülőgépüzlettel kapcsolatos „közvetítő tevékenységéért”. Ezt a pénzt svájci bankszámlán helyezte el, és eltitkolta a hazai adóhivatal elől. A tranzakció lebonyolításánál a családdal szoros kapcsolatban álló fegyverkereskedő, Karlheinz Schreiber nyújtott neki segítséget.
A per a régmúlt időkre emlékeztet, amikor még a Strauss család feje, Franz Josef Strauss állt az érdeklődés középpontjában, nemcsak elismerést kiváltó adottságai, hanem kisiklásai miatt is. A köztársaság legdélibb tartományát irányító miniszterelnök és egyben a bajor Keresztény Szociális Unió (CSU) elnöke sikeres politikai karriert futott be, pályafutását ugyanakkor számtalan disszonáns mellékzönge kísérte. 1962-ben az ő kezdeményezésére robbant ki a Spiegel-affér. A hamburgi hírmagazin cikket közölt a hadseregről, mindaddig valóban ismeretlen információkkal. Az akkor a honvédelmi tárcát vezető Strauss hazaárulás címén arra késztette az államügyészséget, hogy indítson eljárást az őt rendre kritizáló lap ellen. A botrány – mint a sajtószabadság elleni akció – nemzetközi tiltakozást váltott ki. A miniszter az ő részvételét tisztázni kívánó parlamenti eljárás során ellentmondásokba keveredett, és végül kénytelen volt lemondani. 1976-ban belecsöppent a repülőgépeket és katonai felszereléseket gyártó amerikai Lockheed cég vesztegetési ügyébe, ennek első számú áldozata Juliana holland királynő német származású férje, Bernhard herceg volt, aki minden tiszteletbeli hivatalából visszalépni kényszerült. Strausson rajta ragadt a gyanú, hogy milliós kenőpénzt kapott.
Fia ellen az államügyészség 1995-ben kezdte meg a nyomozást, és a felderített adatok egyre kritikusabb helyzetbe hozták a vádlottat.
Amikor átvizsgálták számítógépének adatait, kiderült: azok egy vírusnak estek áldozatul, tehát használhatatlanokká váltak. Az 1998-ban elhunyt bajor miniszterelnök örökösei közül a legidősebb nemcsak magát hozta kritikus helyzetbe, de az egész dinasztiát is, elsősorban húgát, Monika Hohlmeiert, aki az Edmund Stoiber irányította tartományi kormányban a kultuszminisztériumot vezeti.
A per – büntetőjogi jelentőségén túl – a pszichológiai szakértők hadszínterévé vált. A családi tanács a viharfelhők hatására tavaly novemberben ugyanis úgy döntött, Max Strausst egészségi okokból alkalmatlannak minősíti a felelősségvállalásra, és a müncheni egyetemi klinika pszichiátriai osztályán helyezték el. A média azóta is találgatja, miként tálalja az esetet. A család tagjainak kijelentéseiből tudjuk, Max Strauss arra sem volt képes, hogy egyedül lábra álljon és felöltözzön. Felesége maga szorgalmazta, hogy kórházban helyezzék el. A per megkezdése előtt természetesen tisztázni kellett, alkalmas-e arra, hogy részt vegyen a tárgyaláson. Hans-Jürgen Möller, a klinika vezetője erre alkalmatlannak nyilvánította, sőt olyan értelemben foglalt állást, hogy betege – a rá nehezedő és fokozódó nyomás hatására – hajlik az öngyilkosságra. Az augsburgi bíróság nem volt hajlandó arra, hogy ezt a szakvéleményt elfogadja, és saját specialistát bízott meg Max Strauss egészségi állapotának elemzésével. Az újabb ideggyógyászati vizsgálat eredménye: a vádlott igenis alkalmas arra, hogy kövesse a tárgyalás menetét. Védőügyvédje máris bejelentette: Strauss – orvosai és jogi tanácsadóinak javaslatára – megszakítja a klinikai kezelést, de sem a személyével, sem a vádirattal kapcsolatos kérdésekre – legalábbis egyelőre – nem fog válaszolni. A Strauss család viszont hajlandó volt a nyilvánosság elé lépni. Monika Hohlmeier miniszter asszony a müncheni Süddeutsche Zeitungnak adott nyilatkozatában utalt a dinasztia alapelméletére: „Olyanok vagyunk, mint a jegesmedvék, a családtagokat még akkor is védelmezzük, ha a világ maradék részével állunk szemben!”

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség