Egy deáki gondolat

Aki kommunista múzeumba szeretne menni mostanában, az menjen a közeli Komlóra, ott lehet megcsodálni Rákosi Mátyás tar fejét.
A nemrég megnyitott tárlat a negyvenöttől kezdődő időszakot dolgozza fel (el lehet képzelni, mi a látnivaló). A kiállítást a Munkáspárt szervezte, s a megnyitóünnepség kapcsán a Párt helyi elnöke (Deák Imrének hívják) a következőket mondotta: „Ez egy Anti-Terror Háza Múzeum, tehát itt nem a negatívumokat, hanem annak a kornak számos pozitívumát akarja bemutatni, merthogy abban az időben még volt becsülete a munkásembereknek.” Csak Deák Imrének mondom halkan: az utókor kevés adatot tud a „pozitívumokról”, ellenben a 301-es parcellát már tizenvalahány éve meg lehet tekinteni, nyugodtan tessék elsétálni a temetőbe, ott nyugszik a kor számos pozitívuma. Szakadt volna hóhéraikra a Kreml. Vagy a Szmolnij.
Kedves Deák elvtárs! Érző, dobogó szívű emberek is élnek még ebben az országban, vagyis tessék kedves elmenni ezzel a szabadnépes szöveggel a Zobák-aknába (ott van rögtön Komlótól jobbra, csak át ne essen a csillén). Még mást is mondok, szaktárs. Kicsit megpimpósodott már a szövege. Kubában, Észak-Koreában talán még beveszik a rászorulók, de mi itt már kinőttünk a gümőkorból. Kommunista múzeum Komlón? Jó. Deák Imre elvtárs nehogy már azt higgye, ő tervezte a kínai nagy falat.
Tessenek már minket békén hagyni, ha már egyszer mi futni hagytuk önöket. Helyzet van, Deák elvtárs.