Egy publicista postájából

A Heti Hetes „vidám, aktuális talk show” legutóbbi adásában a Szidjuk együtt a Magyar Nemzetet! állandó rovat szerény (anonim) személyemmel foglalkozott. Az örökös ellenzéki humor nagyágyúinak ingerküszöbét a Ha felépül végül a házunk… című, a kormányszóvivő bravúros lakásszerzését taglaló publicisztikám lépte át. Annak is az a passzusa, ami a szocialista és a jelző nélküli úriemberség mibenlétét firtatta egy konkrét eset kapcsán, amelynek szereplői Schmitt Pál (Fidesz), illetve Gál J. Zoltán és Földes György (MSZP) voltak. Tekintettel az úriemberségnek – mint pártok fölött átívelő nemzeti ügynek – fölöttébb izgalmas voltára, az alábbiakban nemcsak a szóban forgó műsorrészletet, de az ennek nyomán született közérdekű leveleket is nyomon követheti az érdeklődő olvasó.
*
Havas Henrik professzor (szemüvegszárát pörgetve): „Itt valóban az történt, hogy Gál J. Zoltán szerint egy műsorstúdió előterében azt mondta volna ugyebár Schmitt Pál, hogy tévedtünk a te ügyedben. Most a kérdés az volt, hogy vajon mire gondolt. Most Schmitt Pál azt mondja, aki egy úriember, hogy ő ilyet nem mondott. A gond az, hogy volt tanú. Földes Györgyről, a szocialistákhoz közel álló, ám igen elismert és neves történész-politológusról van szó, aki nem szokott a levegőbe beszélni. Most a Magyar Nemzetben az egyik publicista, ha egyáltalán annak lehet nevezni…”
Verebes István komarnói művészeti vezető (ő maga definiálta így a révkomáromi magyar színházat): „Most aztán melyik rendes embernek higgyünk?”
Havas Henrik professzor (szemüvegszárát pörgetve): „Várjál, a Magyar Nemzetben a publicistának nevezett szövegíró azon elmélkedett, hogy ha Schmitt Pál valóban ezt mondta, akkor ő egy politikai hulla, hiszen beismerte, hogy a Fideszben erről szó volt. Bár Schmitt Pál hozzátette, hogy a Fidesz elnökségi ülésén részt vett, de ott erről nem volt szó. Majd tovább gondolkodik a Magyar Nemzet-es, s azt mondja, hogy amenynyiben viszont ezt mondta, és ez nem igaz, hiszen mi Magyar Nemzet-esek tudjuk, akkor viszont ostoba és buta. Nem tudom, hogy érted-e. És tulajdonképpen az benne a tragédia, hogy egy ilyen ember, mint Schmitt Pál, aki egy közismerten kulturált, kellemes, sikeres ember, hogy kerülhet ilyen helyzetbe.”
Váncsa István, az Élet és Irodalom mókamestere (mókásan): „A korpa közé keveredés tipikus esete…”
*
(Szanyi Tibor, földművelési minisztérium)
Államtitkár úr! Ön nyilván nemcsak az állattenyésztésben és földművelésben van otthon, hanem a magyar vidék szólásmondásaiban is. Ezúton kérem szakmai állásfoglalását, hogy amennyiben egy úriember korpa közé keveredik és felfalják, akkor ki a disznó: az őt befogadó párt, az őt szerepeltető szövegíró vagy az őt népnemzeti közmondásokba szuszakoló urbánus humorzsák. Legendás stílusérzékében bízva várom sürgős válaszát.
*
(Schmitt Pál alelnök, Fidesz – Magyar Polgári Szövetség)
Kedves Pali! Elnézésedet kérem, hogy temérdek elfoglaltságom miatt nem jelentkeztem újabb időpontért, miután tervezett találkozónk temérdek elfoglaltságod miatt kútba esett. Pedig könyvednek (amelyhez az életútinterjút készítettem veled) második, bővített kiadása egyre aktuálisabb volna. Szívből örülök, hogy közös könyvünkkel még ádáz kritikusaid körében is sikerült elfogadtatni úriember voltodat. Nem tudom, egy úriembernek szokása-e vidám, aktuális talk show-kat nézni, de remélem, ha füledbe jutott az a sugalmazás, miszerint én ostobának vagy politikai hullának tartanálak a Szabad Európa-lista vezetőjeként, inkább az eredeti szövegemhez fordulsz. Akkor világosan láthatod, hogy politikai gondolatkísérletem e két lehetőséget mint irreális verziót kizárta, s arra akarta rávezetni az olvasót: attól, hogy két politikai ellenlábas szava áll a tied ellenében, a logika még melletted szól. A fair play elkötelezettjeként megszoktad, hogy a páston ember ember elleni küzdelem folyik, s nincs helye többszörös túlerőnek, mint a honi médiában. Tudom, a párbajtőrben sincs páros szám – nézd el, ha kéretlenül melléd álltam, és ezt sportanalfabéta kibicek célzatosan félreértették.
*
(Charles de Keyser, RTL Klub)
Tisztelt elnök úr! Sajnálattal közlöm, hogy akaratlanul is megtévesztettem az önök társaságát, amikor néhány hete, az önök hírigazgatójával való újságoldalnyi interjú készítésekor megalapozatlanul újságíróként, publicistaként mutatkoztam be. Ezzel szemben (mint az önök műsorfolyamából megtudtam) pontos megszólításom: szövegíró. A mi országunkban szövegírónak lenni nem csupán jól fizető, de erkölcsileg megbecsült szakma is: egyik legnagyobbja, Szenes Iván nemrég részesült Kossuth-díjban. Mivel időközben újfent bejelentkeztem önökhöz egy terjedelmes interjúra, kéretik előjegyzési naptárukban pontatlan publicista megnevezésemet szövegíróra átjavítani. Egyúttal megragadnám az alkalmat, hogy kifejezzem elismerésemet színvonalas és elfogulatlan beszélgetőműsorukért, amely a nyugati kultúra legnemesebb eredményeit honosítja meg a patinás tradíciók nélküli magyar médiavilágban.
*
(Wisinger István, Magyar Újságírók Országos Szövetsége)
Tisztelt elnök úr! Mea culpa, hogy a tavalyi tagdíjat elblicceltem. Ennek ellenére, a pontos nyilvántartás érdekében arra kérném a szövetséget: töröljék a szakmai bibliográfiából három publicisztikai, két interjú- és négy riportkötetemet. Egyúttal kérem támogatásukat, hogy – noha a MÚOSZ főiskoláját egy ízben már abszolváltam – részt vehessek Havas Henrik szakirányú egyetemi kurzusain. Örülnék, ha a sokszoros túljelentkezés ellenére is támogatnák a „Hogyan írassunk munkaközösségünkkel három hét alatt egyszerzős riportkönyvet?” című speciálkollégiumba való felvételemet, különben pennámba dőlök, esetleg elkeseredésemben Anettkához fordulok.
*
(Földes György, Politikatörténeti Intézet)
Tisztelt kandidátus úr! Mivel elvtársai kormányzás helyett azzal foglalkoznak, hogy tömeges helyreigazítási kérelmekkel bombázzák lapunkat, szeretném leszögezni: jóllehet úriembernek neveztem önt, ez csupán az önök köreiben sértés. Az, hogy ön MSZMP KB-tag, MSZP-elnökségi tag és MSZP-választmányi elnöki múltjával közel áll a szocialistákhoz, nem pedig közéjük tartozik, nem az én megfogalmazásom. Ugyancsak nem én írtam, hogy ön az MSZP-hez áll közel, ennek ellenére neves és elismert. Mivel ön nem szokott a levegőbe beszélni, arra kérem, világosítsa fel a Heti Hetes közreműködőit és nézőit, hogy valóban voltak-e pártjukon belül olyan elképzelések, hogy a Népszava finanszírozási gondjait az ön által vezetett MSZP-s sajtóalapítvány Népszabadság-tulajdonrészének értékesítése révén befolyt összegből oldják meg.
*
(Farkasházy Tivadar, Magyar Rádió, Kondor Katalin címén)
Tisztelt exfőszerkesztő úr! Noha ön jelen volt, amikor publicista voltomat kétségbe vonták, nem volt hozzáfűznivalója. Kézcsókom Mimi főszerkesztő asszonynak, s kérem, adja át neki: amennyiben a Hócipőben négy éve fakszimilében közölt publicisztikámért mégis kiutalnák a honoráriumot, a Magyar Nemzet új szerkesztőségében keressenek. Az ablakom a Fradi-pályára néz; talán nem ismeretlen önnek a környék. A népligeti metróaluljáróból a SZEILER TAKARODJ graffiti melletti lépcsőn kell feljönni. Ha önt küldik futárként, ígérem, nem kérdezem meg, hogyan került ilyen helyzetbe…